1. Jeruzsálemben Saul nagyon haragudott az Úr Jézus tanítványaira, és igyekezett őket megölni. Ezért elment a főpaphoz,
2. és kérte, hogy írjon leveleket a Damaszkusz városában lévő zsinagógákhoz. Saulnak az volt a terve, hogy Damaszkuszban is felkutatja a Jézusban hívő zsidókat: férfiakat és nőket egyaránt, hogy elfogja, és Jeruzsálembe hurcolja őket.
3. El is indult Jeruzsálemből, és amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen mennyei fény ragyogott fel körülötte,
4. ő pedig a földre esett. Azután egy hangot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
5. Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?”Ő így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl.
6. De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
7. Saul útitársai, úgy meglepődtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. Csak álltak, mert a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit.
8. Saul felállt a földről, de amikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Ekkor kézen fogták, és úgy vezették Damaszkuszba.
9. Ezután még három napig nem látott, és nem evett, nem ivott semmit.
10. Élt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!”Ő így válaszolt: „Itt vagyok, Uram!”
11. Az Úr így folytatta: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak. Keresd meg a Júdás házát. Ott kérdezd meg, hol van az a Saul, aki Tarzusz városából való. Ő most éppen imádkozik,
12. és látomást lát. Azt látja, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és ráteszi a kezét, hogy újra lásson.”
13. Anániás erre így válaszolt: „Uram, már sokat hallottam erről az emberről, és a sok gonoszságról, amit a jeruzsálemi tanítványaid ellen elkövetett.
14. Ide is azért jött, mert megbízást kapott a főpapoktól, hogy elfogja azokat, akik benned hisznek.”
15. De az Úr azt mondta Anániásnak: „Menj csak oda, mert ezt a férfit arra választottam ki, hogy nevemet hordozza, és elvigye a nem zsidó népekhez, királyokhoz és Izráel népéhez.
16. Én magam fogom megmutatni neki, mennyit kell szenvednie nevemért.”
17. Ekkor Anániás elindult, bement annak a Júdásnak a házába, kezét Saulra tette, és ezt mondta neki: „Saul testvérem, az Úr Jézus küldött hozzád, aki megjelent neked az úton, amikor ide jöttél. Azért küldött, hogy újra láss, és a Szent Szellem betöltsön téged.”
18. Abban a pillanatban Saul érezte, hogy leesik a szeméről, ami betakarta, és újra látott! Majd felkelt, bemerítkezett,
19. és miután evett valamit, az erejét is visszanyerte.Ezután Saul egy ideig még a tanítványokkal maradt Damaszkuszban.
20. Egyenesen a zsinagógákba ment, és Jézusról beszélt a zsidóknak. Azt mondta: „Ez a Jézus az Isten Fia”.
21. Akik hallották Sault, nagyon csodálkoztak, és azt kérdezgették: „Nem ő az, aki Jeruzsálemben el akarta pusztítani azokat, akik Jézus nevében hisznek? Nem azért jött Damaszkuszba is, hogy elfogja Jézus tanítványait, és a jeruzsálemi főpapokhoz vigye őket?”
22. De Saul egyre nagyobb erővel bizonyította nekik, hogy Jézus a Krisztus. Ezért a Damaszkuszban lakó zsidók nem tudtak vitatkozni vele.
23-24. Ezután sok nappal a damaszkuszi zsidók elhatározták, hogy megölik Sault. Éjjel-nappal figyelték a város kapuit, hogy ha arra jön, meggyilkolják.
25. De Saul megtudta, hogy mire készülnek. A tanítványok éjszaka egy kosárban leengedték őt a városfalon keresztül, és így elmenekült.
26. Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, szeretett volna a tanítványok közé tartozni. De azok mind féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett.
27. Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.
28. Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében.
29. Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görögül beszélő zsidókkal. Azok pedig meg akarták gyilkolni.
30. Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.
31. Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában az egész eklézsia mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket. Ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.
32. Péter bejárta a Jeruzsálem környékén lévő városokat. Eközben meglátogatta a Lidda városában élő hívőket is.
33. Ott talált egy Éneász nevű béna embert, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt.
34. Péter megszólította: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít téged! Kelj fel, és tedd rendbe az ágyadat!” Ekkor Éneász azonnal felkelt.
35. Lidda és Sáron lakói mind látták, hogy Éneász meggyógyult, és hittek az Úrban.
36. Joppéban élt egy Tábita nevű tanítvány, akit görögül Dorkásznak hívtak. Ez a név egyébként zergét jelent. Ez az asszony mindig jót tett mindenkivel, és sokszor adott pénzt a szegényeknek.
37. Azokban a napokban Tábita megbetegedett, és meg is halt. A holttestét megmosták, és az emeleti szobában fektették le.
38. Joppé közel volt Liddához. Ezért amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter Liddában van, elküldtek hozzá két férfit. Ezt üzenték Péternek: „Kérünk, azonnal jöjj át hozzánk!”
39. Péter fel is készült, és elment velük. Amikor megérkezett Liddába, bevezették őt abba a felső szobába, ahol Tábita holtteste feküdt. A síró özvegyasszonyok mind körülállták Pétert, és mutogatták neki azokat a ruhákat, amiket még Tábita készített, amíg velük volt.
40. Péter ekkor mindenkit kiküldött a szobából, letérdelt és imádkozott. Azután a holttesthez fordult, és azt mondta: „Tábita, kelj fel!” Az asszony kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült.
41. Péter megfogta a kezét, és segített neki felkelni. Majd behívta a hívőket és az özvegyasszonyokat a szobába. Megmutatta nekik, hogy Tábita él.
42. Ennek az eseménynek elterjedt a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.
43. Péter ezután még sokáig Joppéban maradt egy Simon nevű bőrműves mesternél.