1-3. Azután néhány istenfélő férfi eltemette, és megsiratta Istvánt.Saul is helyeselte, hogy Istvánt megölték. Azon a napon a nép a jeruzsálemi gyülekezet ellen fordult, és üldözni kezdte őket. Ezért Jeruzsálemből a hívők mind elmenekültek Júdea és Samária vidékére, csak az apostolok maradtak ott. Saul is igyekezett a jeruzsálemi gyülekezetet elpusztítani: házról házra járt, a gyülekezethez tartozó férfiakat és nőket erőszakkal elvitte otthonukból, és börtönbe zárta őket.
4. Így a hívők Jeruzsálemből minden irányba szétszóródtak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették az örömhírt.
5. Fülöp Samária városába ment, és ott Krisztust hirdette.
6. Sokan hallgatták, és látták a csodákat, amelyeket tett. Mindannyian nagy figyelemmel hallgatták, amit mondott.
7. Sok emberben gonosz szellemek laktak. Ezek a gonosz szellemek hangos kiáltással kijöttek az emberekből, és sok béna és nyomorék meggyógyult.
8. Ezért az egész várost elárasztotta az öröm.
9. Élt abban a városban egy Simon nevű varázsló. Mielőtt Fülöp Samáriába jött volna, ez a Simon a varázslataival már hosszú ideje becsapta az embereket. Az egész városban mindenki csodálta Simont. Ő meg azt mondta magáról, hogy igen nagy hatalma van.
10. Ezért Samáriában a vezetőktől a koldusokig mindenki odafigyelt és hallgatott rá. Úgy nevezték, hogy „Nagyhatalmú”, és azt gondolták, hogy ez az Isten ereje.
11. Azért csodálták, és hallgattak rá, mert Simon már régóta becsapta őket a varázslataival.
12. De amikor Fülöp hirdette nekik az Isten királyi uralmáról és Jézus Krisztusról szóló örömhírt, a város lakói — férfiak és nők is — a hittek Fülöpnek, és bemerítkeztek.
13. Simon maga is hívő lett, bemerítkezett, és igyekezett mindig Fülöp közelében maradni. Látta a nagy csodákat és jeleket, amelyek Fülöp által történtek, és a szája is tátva maradt a csodálkozástól.
14. Közben Jeruzsálemben meghallották az apostolok, hogy Samária lakosai befogadták az Isten beszédét. Ezért Pétert és Jánost Samáriába küldték.
15. Amikor ők ketten megérkeztek, imádkoztak a samáriai hívőkért, hogy azok is kapják meg a Szent Szellemet.
16. Ezek a hívők már bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe, de a Szent Szellem még nem szállt le rájuk.
17. Amikor Péter és János a samáriai hívőkre tették a kezüket, azok is megkapták a Szent Szellemet.
18. Simon látta, hogy akire az apostolok ráteszik a kezüket, azok megkapják a Szent Szellemet. Ezért pénzt akart adni az apostoloknak, és azt mondta:
19. „Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy ha valakire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szent Szellemet!”
20. Péter erre így válaszolt: „Pusztulj el örökre te is, meg a pénzed is, mert azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért megveheted!
21. Te nem kaphatod meg ezt, mert a szíved nem tiszta Isten előtt!
22. Változtasd meg gondolkodásodat és egész életedet! Hagyd el gonoszságodat, és imádkozz az Úrhoz! Akkor talán megbocsátja neked, hogy ezt gondoltad,
23. mert úgy látom, egészen tele vagy keserű irigységgel, és a bűn uralkodik rajtad.”
24. Simon így válaszolt: „Kérlek benneteket, imádkozzatok értem az Úrhoz, hogy ne történjen meg, amit mondtatok!”
25. Péter és János hirdették a sokaságnak mindazt, amit Jézus tett és mondott, azután visszatértek Jeruzsálembe. Útközben sok samáriai faluban is hirdették az örömhírt.
26. Fülöphöz így szólt az Úr egyik angyala: „Készülj fel, és indulj el a déli irányba vezető úton, amely Jeruzsálemből a sivatagon keresztül Gázába visz!”
27-28. Fülöp tehát felkészült, és elindult. Útközben látott egy etióp férfit, aki eunuch volt, Kandakénak, Etiópia királynőjének nagy hatalmú minisztere. Őrá bízta a királynő az ország összes kincsét és pénzét. Éppen útban volt hazafelé, Etiópiába. Azért járt Jeruzsálemben, hogy ott Istent imádja. A hintóján ült, és Ézsaiás próféta könyvét olvasta.
29. Ekkor a Szent Szellem ezt mondta Fülöpnek: „Menj oda ahhoz a hintóhoz, és maradj mellette!”
30. Amikor Fülöp odafutott a hintóhoz, hallotta, hogy a miniszter Ézsaiás próféta könyvét olvassa. Megkérdezte tőle: „Érted-e, amit olvasol?”
31. A miniszter így válaszolt: „Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” Megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön mellé.
32. A miniszter éppen azt a részt olvasta, amely így szól:„Mint a juhot viszik levágni,úgy vezették őt.Ahogy a bárány hallgat, mikor nyírják,ő sem szólt egy szót sem.
33. Megszégyenítették, és igazságtalanul bántak vele.Élete véget ért a földön,nem fogják emlegetni utódait!” Ézs 53:7-8
34. A miniszter ekkor Fülöphöz fordult: „Kérlek, mondd meg, kiről beszél itt a próféta: saját magáról, vagy valaki másról?”
35. Ekkor Fülöp hozzáfogott, hogy elmagyarázza a Jézusról szóló örömhírt. Azzal kezdte, amit a miniszter olvasott.
36. Amint az úton haladtak, valami vízhez értek. Ekkor a miniszter megszólalt: „Nézd csak, ott a víz! Szeretnék bemerítkezni. Van-e valami akadálya?”
38. Akkor az etióp miniszter megparancsolta, hogy álljon meg a hintó. Mindketten belementek a vízbe, és Fülöp bemerítette a minisztert.
39. Amikor feljöttek a vízből, az Úr Szelleme hirtelen elvitte Fülöpöt. A miniszter nem is látta többé, mégis nagyon boldog volt, és folytatta az útját hazafelé.
40. Fülöp pedig Azótosz városába került. Tovább ment, és útközben minden városban hirdette az örömhírt. Majd Cézárea városába érkezett.