1. Pál eljutott Derbébe és Lisztrába is. Élt ott egy Timóteus nevű tanítvány, akinek az anyja hívő zsidó, az apja pedig görög volt.
2. Timóteusról jó véleménye volt a lisztrai és az ikóniumi testvéreknek.
3. Pál azt akarta, hogy Timóteus is vele utazzon. De azon a környéken a zsidók mind tudták, hogy Timóteus apja görög volt. Ezért Pál körülmetélte Timóteust a zsidók kedvéért.
4. Ezután együtt végigjárták a városokat. Mindenhol elmondták a hívőknek azt a határozatot, amelyet az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői hoztak, és a lelkükre kötötték, hogy engedelmeskedjenek annak.
5. Így a helyi gyülekezetek erősödtek a hitben, és napról-napra egyre többen csatlakoztak hozzájuk.
6. Pál és akik vele együtt mentek, Ázsiában is szerették volna hirdetni az Isten üzenetét, de a Szent Szellem nem engedte nekik, hogy arrafelé menjenek. Ezért keresztülutaztak Frígia és Galácia vidékén.
7. Amikor Mízia határához értek, Bitíniába akartak menni, de Jézus Szelleme oda sem engedte őket.
8. Ezért Mízia mellett elhaladva Tróászba mentek.
9. Azon az éjszakán Pál látomást látott: egy macedón férfi állt előtte, és így kérte: „Gyere át a tengeren Macedóniába, és segíts nekünk!”
10. Pál látomása után azonnal elhatároztuk, hogy Macedóniába megyünk. A látomásból megértettük, hogy Isten oda hívott bennünket, hogy ott is hirdessük az örömhírt.
11. Tróászban hajóra szálltunk, és egyenesen Szamotráké szigetére mentünk. Innen másnap továbbhajóztunk Neápoliszba, majd
12. a macedóniai Filippi városába érkeztünk, ahol rómaiak laktak. Ez volt a legjelentősebb város Macedóniának ebben a részében. Itt több napot töltöttünk.
13. Szombaton kimentünk a városkapun túl, a folyóhoz. Azt gondoltuk, hogy ott van az a hely, ahol az emberek imádkozni szoktak. Néhány asszony összegyűlt a folyóparton. Leültünk, és beszélgettünk velük.
14. Néhányan hallgattak ránk. Az egyik ezek közül egy Lídia nevű kereskedő asszony volt, Thiatíra városából, aki bíbor színű ruhákat árult. Lídia az igaz Istent imádta, az Úr megnyitotta a szívét, és elfogadta, amit Pál mondott.
15. Ezután egész családjával együtt bemerítkezett, majd meghívott bennünket a házába. Ezt mondta: „Ha elfogadtok engem az Úr igazi követőjének, akkor gyertek hozzám, és legyetek vendégeim!” Így rábeszélt bennünket, hogy vele menjünk.
16. Történt egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, szembe jött velünk egy rabszolgalány, akiben a jövendőmondás szelleme lakott. Ez a leány sok pénzt szerzett a gazdáinak azzal, hogy előre megmondta az embereknek, mi fog történni velük.
17. Állandóan követte Pált és csoportját, és közben így kiáltozott: „Ezek a férfiak a Magasságos Isten szolgái! Megmondják nektek, hogyan menekülhettek meg!”
18. Ez így ment több napon keresztül. Végül Pál megharagudott, hátrafordult, és azt mondta a leányban lakó gonosz szellemnek: „Jézus Krisztus nevében megparancsolom neked, hogy menj ki ebből a leányból!” Ekkor a jövendőmondó szellem azonnal kiment belőle.
19. A rabszolgalány gazdái megértették, hogy többé nem tudnak pénzt keresni a leány segítségével. Ezért megfogták Pált és Szilászt, és a piactérre hurcolták őket a város vezetői elé.
20. Amikor oda értek, ezt mondták: „Ezek a férfiak zsidók, és megzavarják városunkat.
21. Olyan szokásokat tanítanak, amelyeket nekünk nem szabad elfogadnunk, vagy követnünk, mert római polgárok vagyunk.”
22. Velük együtt az összegyűlt sokaság is vádolta Pált és Szilászt. A város vezetői pedig letépték róluk a ruhát, és megparancsolták, hogy botokkal verjék meg őket.
23. Így Pált és Szilászt sok botütéssel megverték, majd börtönbe zárták. Megparancsolták a börtönőrnek, hogy szigorúan őrizze őket.
24. Ezért a börtönőr bevitte őket a börtön belsejébe, és még a lábukat is megkötözte.
25. A börtönben az éjszaka közepén Pál és Szilász imádkoztak, és dicséreteket énekeltek Istennek, a többi fogoly pedig hallgatta őket.
26. Hirtelen erős földrengés támadt, még a börtön alapja is beleremegett. A börtön minden ajtaja azonnal kinyílt, és a foglyokról leestek a láncok.
27. A börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak. Ekkor a kardjával meg akarta ölni magát, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.
28. De Pál hangosan odakiáltott neki: „Ne öld meg magad, mert mindannyian itt vagyunk!”
29. Az őr ekkor szólt, hogy hozzanak valami világító eszközt, majd berohant a börtönbe. Remegett a félelemtől, és Pál meg Szilász lába elé borult.
30. Azután kivezette őket, és azt kérdezte: „Uraim, mit tegyek, hogy megmeneküljek?”
31. Pálék így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és megmenekülsz, te is, meg a családod is.”
32. Elmondták az Úr üzenetét a börtönőrnek és mindazoknak, akik a házában voltak.
33. Ő pedig még akkor éjjel kimosta Pál és Szilász sebeit, és egész családjával együtt bemerítkezett.
34. Ezután behívta őket a házába, enni adott nekik, és egész családjával együtt nagyon örült annak, hogy most már ők is hittek Istenben.
35. Reggel a város vezetői katonákat küldtek a börtönőrhöz, ezzel az üzenettel: „Engedd szabadon azokat a férfiakat!”
36. A börtönőr pedig megmondta ezt Pálnak: „A város vezetői azt üzenték, hogy engedjelek szabadon benneteket. Ezért most szabadok vagytok. Menjetek békével!”
37. De Pál ezt mondta a katonáknak: „Vezetőitek nem bizonyították be, hogy valami bűnt követtünk volna el. Ennek ellenére nyilvánosan megvertek, és börtönbe zártak bennünket. Mi római állampolgárok vagyunk, és jogaink vannak. Most meg titokban akarnak bennünket elküldeni?! Azt már nem! Jöjjenek csak ide, és ők maguk vezessenek ki minket!”
38. A katonák visszamentek a város vezetőihez, és elmondták, amit Pál üzent. Amikor a vezetők megtudták, hogy Pál és Szilász római állampolgárok, megijedtek.
39. Odamentek hozzájuk, és bocsánatot kértek tőlük. Azután kivezették őket a börtönből, és kérték, hogy menjenek el a városból.
40. Pál és Szilász a börtönből Lídia házához ment. Ott találkoztak a testvérekkel, bátorították őket, majd továbbmentek Filippiből.