1. Cézárea városában élt egy Kornéliusz nevű katonatiszt. A Római Hadsereg „Itáliai” ezredében szolgált, százados volt a rangja.
2. Jó és istenfélő ember volt, és egész családjával együtt az igaz Istent imádta. Sokszor adott pénzt a szegényeknek, és állandóan Istenhez imádkozott.
3. Egyik délután három óra körül látomást látott. Világosan látta, amint Isten egyik angyala bejött hozzá, és azt mondta: „Kornéliusz!”
4. Kornéliusz rémülten nézett rá, és megkérdezte: „Mit kívánsz, Uram?”Az angyal így folytatta: „Isten meghallgatta imádságaidat, és látta, amikor pénzt adtál a szegényeknek.
5. Most küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide Simont, akit Péternek is hívnak.
6. Ez a Péter vendég egy Simon nevű bőrműves mester házában, a tenger partján.”
7. Ezután az angyal, aki beszélt vele, elment. Kornéliusz magához hívta két szolgáját és egy katonát a saját közeli segítői közül. Ez a katona is istenfélő ember volt.
8. Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.
9. Másnap délben Kornéliusz küldöttei már a város felé közeledtek. Ugyanakkor Péter — Simon bőrműves házában — felment a ház lapos tetejére imádkozni.
10. Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették, Péter látomást látott.
11. Látta, hogy megnyílik az ég, és valami lepedőhöz hasonló ereszkedik le. Négy sarkánál fogva a földre eresztették.
12. Mindenféle állat volt benne: négylábúak, csúszómászók és madarak.
13. Azután egy hangot hallott: „Kelj fel Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!”
14. Péter így válaszolt: „Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit nekünk nem szabad megennünk, vagy ami nem »tiszta«”!
15. Akkor az a hang másodszor is szólt hozzá: „Isten ezeket »tisztává« tette, ezért ne tekintsd szentségtelennek!”
16. Ez összesen háromszor történt meg, majd az egész felemelkedett az égbe.
17. Péter még azon gondolkodott, mit jelenthet ez a látomás, amikor éppen megérkeztek Kornéliusz küldöttei. Simon mester házát keresték, ott álltak a kapu előtt.
18. Bekiáltottak, és megkérdezték, van-e ott egy Simon nevű vendég, akit Péternek hívnak.
19. Péter eközben még mindig a látomáson gondolkozott, amikor a Szent Szellem szólt hozzá: „Figyelj rám! Három férfi keres téged.
20. Kelj fel, menj le hozzájuk. Én küldtem őket, ezért ne kérdezz semmit, csak menj el velük.”
21. Péter lement a küldöttekhez, és ezt mondta: „Én vagyok az, akit kerestek. Mondjátok el, miért jöttetek!”
22. Ők így feleltek: „Kornéliusz százados küldött bennünket, aki igaz, istenfélő, és akiről az egész zsidó nép jó véleménnyel van. Egy szent angyal mondta neki látomásban, hogy hívjon meg téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.”
23. Péter ekkor behívta őket, és azok ott maradtak éjszakára.Másnap Péter felkészült, és elment velük. Néhány testvér is elkísérte Pétert.
24. A következő nap megérkeztek Cézáreába. Közben Kornéliusz összehívta a rokonait és legjobb barátait, és együtt várták Pétert.
25. Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és leborult a lába előtt, hogy imádja.
26. Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!”
27. Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta, milyen sokan összegyűltek,
28. ezt mondta: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit ne utasítsak vissza.
29. Ezért amikor elhívtatok, nem vitatkoztam, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg, miért hívtatok ide.”
30. Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában,
31. és azt mondta: »Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságaidat, és látta, amikor pénzt adtál a szegényeknek.
32. Most tehát küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű bőrműves mesternél lakik, akinek háza a tenger mellett van!«
33. Ezért azonnal hozzád küldtem az embereimet. Te pedig jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mindannyian itt állunk Isten előtt, hogy meghallgassunk téged: mondj el nekünk mindent, amit az Úr parancsolt neked.”
34. Péter ekkor beszélni kezdett: „Most már igazán értem, hogy Isten előtt mindenki egyforma. Ő nem kivételezik senkivel.
35. Ha valaki tiszteli Istent, és azt teszi, ami igaz és jó, akkor Isten elfogadja őt, bármelyik néphez tartozik is.
36. Isten üzent Izráel népének. Ez az üzenet az örömhír, amely arról szól, hogy Jézus Krisztus által kaphatunk békességet. Mert Jézus Krisztus az Úr mindenki fölött.
37. Ti ismeritek azokat a dolgokat, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.
38. Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is. Ezt a Jézust Isten maga tette Krisztussá: betöltötte a Szent Szellemmel, és hatalmat adott neki. Tudjátok, hogy Jézus mindenfelé járt, sok jót tett az emberekkel, és meggyógyította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott. Ez bizonyította, hogy Isten Jézussal volt.
39. Mi láttuk mindazt, amit Jézus a zsidók országában és Jeruzsálemben tett, és bizonyítjuk, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztfára szegezve megölték,
40. de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta őt az embereknek.
41. Nem mindenkinek, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról a többieknek beszéljenek. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután feltámadt a halálból.
42. Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és bizonyítsuk ezt: Isten Jézust választotta ki, hogy bíró legyen minden élő és halott fölött.
43. A próféták is mind róla beszéltek. Azt mondták, hogy Isten mindazoknak megbocsátja a bűneit Jézus neve által, akik hisznek Jézusban.”
44. Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták.
45. A zsidó hívők, akik Péterrel együtt jöttek, csodálkoztak, hogy Isten a nem zsidóknak is adta a Szent Szellem ajándékát.
46. Mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta:
47. „Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek. Hiszen ők is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!”
48. Így azután Péter úgy rendelkezett, hogy Kornéliusz meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus Krisztus nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.