1. Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, onnan Patarába indultunk.
2. Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.
3. Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt.
4. Tíruszban megkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne folytassa útját Jeruzsálembe.
5. Amikor már letelt az időnk, mégis kimentünk a tengerpartra, hogy folytassuk az utunkat. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt, kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk, és imádkoztunk,
6. majd elbúcsúztunk egymástól. Mi hajóra szálltunk, ők pedig hazamentek.
7. Tíruszból továbbhajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.
8. Másnap tovább indultunk, és megérkeztünk Cézárea városába. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Fülöpnek az volt a feladata, hogy az örömhírt hirdesse. Ő volt az egyik a hét segítő testvér közül.
9. Négy leánya volt, akik prófétáltak. Ezek a leányok még nem mentek férjhez.
10. Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából.
11. Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét és lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és átadják őt a nem zsidóknak.”
12. Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.
13. Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne szaggassátok a szívemet, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”
14. Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”
15. Néhány nap múlva felkészültünk, és elindultunk Jeruzsálembe.
16. A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.
17. Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek örömmel fogadtak bennünket.
18. Másnap Pál is eljött velünk, meglátogatta Jakabot és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőit, akik mind együtt voltak.
19. Pál köszöntötte őket, elmondta nekik, hogy mi mindent tett Isten az ő szolgálatán keresztül a nem zsidó népek között.
20. Ekkor a jeruzsálemi testvérek dicsérték Istent, és azt mondták Pálnak: „Testvér, látod ezt a sok ezer zsidót, akik hisznek Jézusban, és ugyanakkor a Mózes Törvényének is buzgón engedelmeskednek?
21. Ezek hallottak rólad, és úgy tudják, hogy azt tanítod az idegen országokban élő zsidóknak, hogy hagyják el Mózes Törvényét: ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a szokásainkat.
22. Most mit tegyünk?! A zsidó hívők biztosan megtudják, hogy ide jöttél.
23. Tedd meg, amit mondunk neked! Van közöttünk négy férfi, akik ígéretet tettek Istennek.
24. Vidd őket magaddal, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, és fizesd ki a költségeiket, hogy lenyírassák a hajukat! Így mindenki meg fogja tudni, hogy nem igaz, amit rólad hallottak, és hogy te magad is úgy élsz, hogy a Törvény parancsainak engedelmeskedsz.
25. Ami a nem zsidó hívőket illeti, nekik írtunk egy levelet, hogy»ne egyenek olyan ételt, amit a bálványoknak ajánlottak fel,ne egyenek megfulladt állatok húsából készült ételt,se olyan húst, amelyben benne maradt a vér, ésne kövessenek el semmilyen szexuális bűnt«”.
26. Pál tehát csatlakozott ahhoz a négy férfihoz, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást. Azután elment a Templomba és bejelentette, hogy mikor jár le a tisztulásuk ideje, hogy mikorra készítsék el értük az áldozatot.
27. Amikor a hét nap már majdnem letelt, néhány Ázsiából jött zsidó meglátta Pált a Templomban. Ezek az ázsiaiak Pál ellen uszították az embereket, akik erőszakkal megragadták őt, és közben azt kiáltozták:
28. „Izráeli férfiak, segítsetek! Ez a férfi népünk, Törvényünk és szent Templomunk ellen tanít minden városban mindenkit! Ráadásul most még nem zsidókat is behozott a Templom területére, és ezzel bemocskolta ezt a szent helyet!”
29. Ezt azért mondták, mert előzőleg látták Pált és Trofimoszt a városban. Trofimosz Efezusból jött, és görög volt. A zsidók azt hitték, hogy Pál bevitte őt a Templom területére.
30. Az emberek emiatt nagyon dühösek lettek. Az egész városból mindenki a Templom udvarába rohant, erőszakkal megragadták Pált, kivonszolták onnan, a kapukat pedig azonnal bezárták.
31. A feldühödött tömeg meg akarta ölni Pált. Közben valaki szólt a római katonák parancsnokának, hogy egész Jeruzsálemben zűrzavar uralkodik.
32. A parancsnok azonnal hívta a tisztjeit és a katonáit, és ezekkel együtt odarohant, ahol Pál volt. Amikor az emberek meglátták a parancsnokot és a katonákat, elengedték Pált, és nem verték tovább.
33. A parancsnok letartóztatta Pált, és megparancsolta katonáinak, hogy két lánccal kötözzék meg. Ezután megkérdezte, hogy kicsoda ez a Pál, és mi rosszat tett.
34. De a sokaság össze-vissza kiabált, és a parancsnok a nagy zűrzavarban nem tudta kideríteni, hogy valójában mi is történt. Ezért megparancsolta, hogy Pált vigyék fel a várba.
35. Amikor a lépcsőkhöz értek, a katonák felvették Pált, és úgy vitték fel a lépcsőn.
36. Így védték meg a dühös tömegtől, amely jött utána, és folyton azt kiáltozta: „Öld meg! Öld meg!”
37. Amikor már éppen be akarták vinni a várba, Pál megkérdezte a parancsnokot „Megengeded, hogy mondjak valamit?”Az így válaszolt: „Tudsz görögül?!
38. Hát nem te vagy az az egyiptomi férfi, aki nemrég lázadást szított, és négyezer gyilkost vezetett a pusztába?”
39. Pál így válaszolt: „Nem, én zsidó vagyok. Tarzuszból, a híres cilíciai városból származom. De kérlek, engedd meg, hogy szólhassak a néphez!”
40. Amikor a parancsnok megengedte, Pál megállt a lépcsőn, és intett a tömegnek. Ekkor mindenki lecsendesedett, Pál pedig héberül szólalt meg. Ezt mondta: