1. Öt nappal később Anániás főpap néhány idős zsidó vezetővel együtt lement Cézáreába. Magukkal vittek egy Tertullusz nevű ügyvédet, hogy ő mondja el a kormányzó előtt, mivel vádolják Pált.
2. Amikor Pált elővezették, Tertullusz elkezdte vádbeszédét:„Nagyra becsült Félix, neked köszönjük, hogy hosszú ideje békében élünk! Bölcsességeddel sok fontos változást hoztál országunkban.
3. Ezt minden körülmények között és mindenhol nagy hálával ismerjük el.
4. De hogy ne raboljuk tovább az idődet, most arra kérünk, hallgasd meg rövid beszédünket!
5. Ez az ember nagy bajkeverő, aki az egész világon zűrzavart kelt a zsidók között. Ő a názáretiek csoportjának vezetője.
6-8. Még a Templomot is meg akarta szentségteleníteni, de ebben megakadályoztuk.. Ha kikérdezed, te is meggyőződhetsz azokról a dolgokról, amelyekkel vádoljuk.”
9. A többi zsidó vezető is bizonygatta, hogy Tertullusz mindenben igazat mondott.
10. Amikor a helytartó intett, hogy most Pál következik, ő is beszélni kezdett: „Félix kormányzó! Tudom, hogy hosszú évek óta vagy már ennek a népnek a bírája, ezért örömmel védekezem előtted a magam dolgában.
11. Megtudhatod, hogy csak tizenkét nappal ezelőtt mentem fel Jeruzsálembe, hogy ott Istent imádjam.
12. Ezalatt nem láttak engem sem a Templomban, sem a zsinagógában, vagy bárhol a városban, hogy vitatkoztam volna, vagy zűrzavart keltettem volna a nép között.
13. Azt sem tudják bizonyítani, amivel most vádolnak.
14. Azt elismerem, hogy atyáink Istenét olyan módon tisztelem, ahogyan Jézus útjának követői. Akik engem vádolnak, azt gondolják, hogy ez nem helyes. Én azonban hiszek mindabban, ami Mózes Törvényében és a próféták könyveiben meg van írva.
15. Ugyanazt várom és remélem, mint az én vádolóim, hogy Isten egy napon feltámasztja majd mind az igazakat, mind a gonoszokat.
16. Ezért teljes erővel arra törekszem, hogy a lelkiismeretem mindig tiszta legyen Isten és az emberek előtt.
17. Sok évig távol voltam Jeruzsálemtől, de most visszajöttem népemhez, hogy pénzadományt hozzak a szegényeknek, és áldozatokat mutassak be.
18. A tisztulási szertartás közben talált rám a Templom területén néhány ázsiai zsidó, de nem volt körülöttem sok ember, és nem okoztam semmi zűrzavart.
19. Ezeknek az ázsiai zsidóknak kellett volna idejönniük, és Félix, előtted kellett volna elmondaniuk, hogy mivel vádolnak engem.
20. Vagy mondják el ezek, akik Jeruzsálemből jöttek, hogy mi rosszat találtak bennem, amikor a Főtanács előtt álltam.
21. Csak azért vádolhatnak, amit akkor kiáltottam: »azért állok itt előttetek, mert hiszek a halottak feltámadásában.«”
22. Ekkor megszólalt Félix kormányzó, aki már korábban is jól ismerte Jézus Útjának követőit: „Majd amikor eljön Liziász parancsnok, akkor döntök az ügyedben.” Ezzel befejezte a vádlók és Pál meghallgatását.
23. A századosnak megparancsolta, hogy őrizzék Pált, de ne túl szigorúan, a barátainak pedig engedjék meg, hogy behozzák a börtönbe, amire Pálnak szüksége van.
24. Néhány nap múlva Félix kormányzó újra eljött a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó volt. Félix parancsolta, hogy hozzák elé Pált, és meghallgatta, amit a Krisztus Jézusban való hitről mondott.
25. De mikor Pál az Isten akarata szerint való életről, a magunk megfegyelmezéséről, és a közeledő ítéletről kezdett beszélni, Félix megijedt, és azt mondta: „Most menj el, de ha ráérek, majd újra hívatlak.”
26. Félix remélte, hogy titokban pénzt kap Páltól, hogy engedje őt szabadon. Ezért gyakran hívatta, és beszélgetett vele.
27. Két év telt el így. Azután Porciusz Fesztusz lett az új kormányzó Félix helyett. Pált azonban Félix nem engedte szabadon, mert kedvében akart járni a zsidóknak.