1. A szíriai Antiókhia városában, a helyi gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás, Simeon akit Nigernek is neveztek, azután Lucius, aki Ciréne városából jött, azután Manaén, aki együtt nevelkedett Heródes királlyal, és Saul.
2. Amikor ezek a férfiak az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön nekem Barnabást és Sault! Én választottam ki őket, hogy elvégezzenek egy különleges feladatot.”
3. Ezért, miután újra böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket, és elküldték őket, hogy teljesítsék azt a feladatot.
4. Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak.
5. Amikor Szalamisz városába értek, a zsidók zsinagógáiba mentek, és hirdették az Isten üzenetét. János is velük volt, mint segítőtárs.
6. Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfosz városáig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jezusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis próféta volt,
7. és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó, aki nagyon okos ember volt, meghívta Barnabást és Sault, hogy neki is mondják el Isten üzenetét.
8. Ők el is mentek, de Elimász, a varázsló ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett rábeszélni, hogy ne higgyen Jézusban.
9. Ekkor Sault, akit Pálnak is hívtak, betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és ezt mondta:
10. „Te, a Gonosz fia, és minden jónak ellensége, aki mindenféle hazugsággal és csűrés-csavarással vagy tele! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr igazságát hazugságnak mondjad?!
11. Most figyelj ide! Az Úr keze elér téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a napot.”Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra. Körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézen fogva vezeti.
12. A helytartó látta, mi történt, és hitt Jézus Krisztusban, és csodálkozott az Úrról szóló tanításon.
13. Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, amely Pamfilia vidékén van. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe.
14. A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek.
15. A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői azt üzenték nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!”
16. Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és beszédet mondott: „Hallgassatok meg engem, izráeli férfiak, és ti nem zsidók, akik félitek az Istent!
17. Izráel Istene kiválasztotta ősapáinkat. Ő tette naggyá népünket, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával.
18. Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában.
19. Isten hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izráel fiainak adta örökségül.
20. Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt.Ezután vezetőket adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig.
21. Ekkor a nép királyt kért Istentől, aki Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott.
22. Azután Isten Saul királytól elvette a királyságot, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: »Megtaláltam Dávidot, Jessze fiát, akit szeretek, ő majd mindent megtesz, amit mondok neki.«
23. Ennek a Dávidnak az utódai közül való a Megmentő, akit Isten Izráelnek küldött, ahogyan ezt megígérte. Ez a Megmentő nem más, mint Jézus!
24. Jézus megérkezése előtt János mondta egész Izráel népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat és életüket, és merítkezzenek be.
25. Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: »Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Krisztus! Ő majd csak ezután fog jönni. De én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról.«
26. Testvéreim, akik Ábrahámtól származtok, és ti nem zsidók, akik imádjátok Istent, a megmenekülésnek ez az üzenete nekünk szól.
27-28. Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Megmentő, és elítélték őt. Bár nem tudtak Jézus ellen semmi olyat mondani, amiért meg kellett volna halnia, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és öljék meg. Így azután megtörtént minden, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban.
29. Miután megtették mindazt, amit az Írások előre mondtak róla, Jézus holttestét levették a keresztről, és sírba helyezték.
30. De Isten feltámasztotta őt a halálból!
31. Ezután sok napon látták a feltámadt Jézust azok az emberek, akik Galileából vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Ezek most is bizonyítják az egész nép előtt, hogy ez igaz.
32-33. Isten ígéreteket tett a mi ősapáinknak.Mi azt az örömhírt mondjuk nektek, hogy ezeket az ígéreteket Isten most nekünk, az ő gyermekeiknek teljesítette be. Még pedig azzal, hogy Jézust a halálból feltámasztotta, ahogyan ez meg van írva a második zsoltárban:»Te vagy az én fiam,ma lettem az édesapád.« Zsolt 2:7
34. Isten valóban feltámasztotta Jézust! Ő már soha többé nem fog meghalni! Erről így szólt Isten:»Nektek fogom beteljesíteni azokat a szent és biztos ígéreteket,amelyeket Dávidnak tettem.« Ézs 55:3
35. Egy másik helyen meg azt mondja:»Nem engeded, hogy szented testea sírban pusztuljon el.« Zsolt 16:10
36. Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették ősei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban.
37. De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban!
38-39. Testvéreim, kérlek, értsétek meg, azt hirdetjük nektek, hogy Isten Jézus által kínálja fel nektek a bűneitek megbocsátását. És hirdetjük, hogy Jézus az, aki megszabadítja azokat, akik hisznek benne. Igen, megszabadítja őket mindazokból a dolgokból, amikből Mózes Törvénye nem tudott bennünket megszabadítani.
40. De jól vigyázzatok! Nehogy veletek történjen meg, amit a próféták mondtak:
41. »Ti, akik lenézitek a többieket, figyeljetek!Csodálkozzatok, és pusztuljatok el,mert olyan dolgot teszek napjaitokban,amit soha nem hinnétek el!Bizony, nem hinnétek, akárki mondaná!«” Hab 1:5
42. Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, a nem zsidók kérték őket, hogy a következő szombaton nekik is beszéljenek ezekről.
43. Mikor az emberek hazamentek a zsinagógából, sok zsidó és istenfélő prozelita követte Pált és Barnabást. Ők pedig beszéltek velük, és biztatták őket, hogy továbbra is Isten kegyelmében éljenek.
44. A következő szombaton a városból majdnem mindenki összegyűlt, hogy hallgassa Isten üzenetét.
45. Amikor a zsidók látták, hogy milyen sok nem zsidó jött el, nagyon féltékenyek és irigyek lettek. Káromkodtak, és ellenkeztek Pállal.
46. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondták nekik: „Szükséges volt, hogy először nektek mondjuk el Isten üzenetét. De ha ti visszautasítjátok, és nem kell nektek az örök élet, akkor a nem zsidó népekhez fordulunk.
47. Mert ezt parancsolta nekünk az Úr:»Világossággá tetteleka nem zsidó népek számára,hogy a szabadulás útját mutasdminden népnek a Földön.«” Ézs 49:6
48. Amikor ezt a nem zsidók hallották, nagyon megörültek, és dicsérték az Úr beszédét. Akiket Isten kiválasztott az örök életre, hittek az Úr üzenetében.
49. Isten üzenete így sokakhoz eljutott azon a vidéken.
50. A nem hívő zsidók azonban Pál és Barnabás ellen uszították az előkelő és vallásos asszonyokat, és a város vezetőit. Ezek Pál és Barnabás ellen támadtak, és kizavarták őket a városból.
51. Ekkor Pál és Barnabás még a port is lerázták a lábukról, és továbbmentek Ikóniumba.
52. Antiochiában azonban Jézus tanítványait betöltötte az öröm és a Szent Szellem.