1. Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál más városokat látogatott meg, majd Efezusba érkezett. Itt találkozott Jézus néhány tanítványával.
2. Megkérdezte tőlük: „Megkaptátok-e a Szent Szellemet, amikor hívők lettetek?”De ők így válaszoltak: „Nem is hallottunk a Szent Szellemről!”
3. Ekkor Pál megkérdezte: „Hát akkor hogyan merítettek be titeket?”Mire ők azt mondták: „Úgy, ahogyan János tanította a bemerítkezést.”
4. „János azért merítette be az embereket, hogy ezzel fejezzék ki, hogy meg akarják változtatni gondolkodásukat és egész életüket. De azt is mondta nekik, hogy higgyenek abban, aki majd utána fog jönni, vagyis Jézusban” - mondta nekik Pál.
5. Amikor a tanítványok ezt meghallották, bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe.
6. Amikor Pál rájuk tette a kezét, a Szent Szellem leszállt a tanítványokra, akik kezdtek nyelveken szólni és prófétálni.
7. Ez a tanítvány-csoport tizenkét férfiból állt.
8. Pál ezután elment a zsinagógába. Ott bátran beszélt a zsidóknak Isten királyi uralmáról. Sokat vitatkozott velük három hónapon keresztül, és próbálta meggyőzni őket.
9-10. Közülük néhányan makacsul ellenkeztek Pállal, és nem akartak hinni. Sőt, mindenkinek rossz dolgokat mondtak Isten útjáról.Ekkor Pál végleg otthagyta a zsidókat, de magával vitte azokat, akik Jézus tanítványai lettek. Két éven keresztül minden nap tanította őket egy Tirannosz nevű férfi iskolájában. Ezért az Ázsiában lakó zsidók és nem zsidók mind hallották és megismerték Isten üzenetét.
11. Isten különleges csodákat tett Pálon keresztül.
12. Az emberek elvitték a betegekhez a zsebkendőket és ruhákat, amelyeket Pál viselt, a betegek pedig meggyógyultak, és a gonosz szellemek kimentek belőlük.
13. Arra járt néhány zsidó, akik azzal foglalkoztak, hogy a gonosz szellemeket kiűzzék az emberekből. Megpróbálták az Úr Jézus nevét erre a célra használni. Azt mondták a gonosz szellemeknek: „Annak a Jézusnak a nevében parancsolunk nektek, akiről Pál beszél!”
14. Ezt tette a zsidó főpap, Szkéva hét fia is.
15. De egyszer a gonosz szellem így beszélt vissza ezeknek a zsidóknak: „Jézust ismerem, Pálról is hallottam, de kik vagytok ti?!”
16. Akkor az az ember, akiben a gonosz szellem volt, rájuk ugrott, megverte őket, és még a ruhát is letépte róluk. Erősebb volt, mint ők együttesen, annyira, hogy azok meztelenül és sebesülten rohantak ki a házból.
17. Ezt mindenki megtudta, aki csak Efezusban lakott, zsidók és görögök egyaránt. Félelem fogta el őket, és még jobban tisztelték az Úr Jézus nevét.
18. A hívők közül sokan bevallották gonosz tetteiket a többiek előtt.
19. Voltak olyan hívők, akik korábban varázsoltak. Ezek közül sokan összegyűjtötték a varázsláshoz használt könyveiket, és a többiek szeme láttára elégették őket. Az így elégetett könyvek összesen körülbelül ötvenezer ezüstpénzt értek.
20. Ezért azután Isten üzenete egyre erősebben terjedt, és egyre többen hittek Jézusban.
21. Ezek után Pál elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. Az volt a terve, hogy keresztülutazik Macedónián és Akháján. Ezt gondolta: „Jeruzsálem után Rómába is el kell mennem.”
22. Ezért két segítőtársát, Timóteust és Erásztoszt előreküldte Macedóniába, ő maga pedig egy ideig még Ázsiában maradt.
23. Ekkor történt, hogy nagy zűrzavar támadt Efezusban az Úr Útja miatt.
24. Volt a városban egy Demeter nevű ötvösmester. Azzal foglalkozott, hogy Artemisz istennő templomának kicsinyített másolatát készítette ezüstből. A műhelyében dolgozó munkások ezért jó fizetést kaptak.
25. Demeter összegyűjtötte ezeket a munkásokat és a többi hasonló iparost. Azt mondta nekik: „Tudjátok, milyen sok pénzt keresünk ezzel a mesterséggel.
26. Ugyanakkor ti magatok is látjátok, mit művel ez a Pál, és halljátok, mit mond! És mennyi embert meggyőzött már, de nem csak Efezusban, hanem szinte egész Ázsiában. Azt mondja, hogy a kézzel készített istenek valójában nem is istenek.
27. Ez nagyon veszélyes! Rossz híre lesz a munkánknak. Sőt, a mi nagy istennőnket, Artemiszt és a templomát is semmibe veszik. Pedig Artemiszt egész Ázsia, sőt az egész világ istennőként tiszteli!”
28. Ekkor az összegyűltek nagyon dühösek lettek, és így kiáltoztak: „Nagy az Efezusi Artemisz!”
29. Az egész városban zűrzavar támadt. Elfogták Gájuszt és Arisztarkhoszt, akik Macedóniából jöttek, és Pál útitársai voltak. Erőszakkal elvitték őket a stadionba, ahol nagyon sokan összegyűltek.
30. Pál is oda akart menni, hogy szóljon a tömeghez, de a tanítványok nem engedték.
31. Pálnak volt néhány barátja a város vezetői között. Ezek is azt üzenték neki, hogy ne menjen a stadionba.
32. Közben a stadionban összegyűlt tömeg már mindenfélét kiabált. Az egész gyűlés összezavarodott, sőt a legtöbben azt sem tudták, miért jöttek ide.
33. A zsidók kiválasztották Sándort, és előre állították, hogy beszéljen. Sándor intett a kezével, és beszédet akart mondani.
34. De mikor az emberek megtudták, hogy zsidó, még jobban kiabáltak. Mindenki kórusban ordította: „Nagy az efezusi Artemisz! Nagy az efezusi Artemisz! …” Ez körülbelül két óra hosszat tartott.
35. Végre a város egyik vezetője lecsendesítette a kiabáló sokaságot. Ezt mondta: „Efezusiak! Van-e valaki széles e világon, aki ne tudná, hogy Efezus városa őrzi a nagy Artemisz istennő templomát, és az égből hullott szent követ?!
36. Mivel mindez nyilvánvaló, csillapodjatok le, és ne okozzatok semmi bajt!
37. Mert idehoztátok ezeket az embereket, holott nem loptak semmit a templomból, és nem mondtak rosszat istennőnkre.
38. Ha Demeternek és a többi mesterembernek panaszuk van valaki ellen, akkor menjenek a bíróságra. Ott mondják el, mivel vádolják egymást.
39. Ha bármi más dolgot akartok elintézni, akkor azt meg a szokásos népgyűlésen kell megbeszélni.
40. Attól félek, hogy azért, ami ma történt, még lázadással is vádolhatnak bennünket. Hiszen nem tudjuk megmondani, miért okoztunk ekkora zűrzavart.”
41. Ezzel hazaküldte a tömeget.