1. Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított.
2. Írtam neked Jézus életéről, a kezdettől egészen addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. De mielőtt ez történt, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket ő választott ki. A Szent Szellem által megmondta nekik, mit tegyenek.
3. Ez Jézus halála után történt, de ő megjelent az apostoloknak, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él. Miután Jézus feltámadt a halálból, az apostolok negyven napon keresztül sokszor látták őt. Ez alatt az idő alatt Jézus beszélt nekik Isten királyi uralmáról.
4. Egyszer, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg, amíg megkapjátok, amit ő ígért.
5. Mert János vízbe merített be, ti pedig néhány nap múlva Szent Szellembe fogtok bemerítkezni.”
6. Amikor az apostolok együtt voltak, megkérdezték Jézust: „Uram, nem mostanában fogod a Királyságot helyreállítani Izráelben?”
7. Ő így válaszolt: „Nem a ti dolgotok, hogy tudjátok az időpontokat, vagy időszakokat. Egyedül az Atyának van hatalma ezeket meghatározni.
8. De amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt az egész világon mindenhol.”
9. Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett, majd egy felhő beburkolta, és eltakarta a tanítványok tekintete elől.
10. Az apostolok még mindig az eget nézték, ahová Jézus felment, amikor hirtelen megállt mellettük két fehér ruhás férfi,
11. és ezt kérdezte tőlük: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felment tőletek a Mennybe, ugyanúgy jön majd vissza, ahogyan felmenni láttátok.”
12. Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről visszamentek Jeruzsálembe, amely körülbelül egy kilométerre volt onnan.
13. Amikor megérkeztek, felmentek abba az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt. Péter, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás, Bertalan, Máté, azután Jakab, Alfeus fia, azután a zélóta Simon és Júdás, Jakab fia voltak ezek az apostolok.
14. Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Velük volt Jézus anyja, Mária, és Jézus testvérei, meg néhány asszony is.
15. Ezekben a napokban történt, hogy amikor körülbelül százhúszan voltak együtt, Péter felállt a testvérek között, és azt mondta:
16-17. „Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amit a Szent Szellem Dávid által már régen megmondott Júdásról, aki közénk tartozott, és velünk együtt szolgált. Ő vezette azokat, akik Jézust letartóztatták.
18. Júdás pénzt kapott a gonoszságáért, ezen a pénzen pedig egy telket vettek. Júdás azonban fejjel előre a földre zuhant, teste felhasadt és belső részei kiomlottak.
19. Ezt mindenki megtudta Jeruzsálemben, és el is nevezték azt a telket a maguk nyelvén akeldamának, amely azt jelenti: vérmező.
20. A Zsoltárok Könyvében így van ez megírva:»Legyen az ő lakóhelye elhagyatott,senki ne lakjon ott.« Zsolt 69:26És az is meg van írva:»Az ő helyét a vezetők között valaki más foglalja el!« Zsolt 109:8
21-22. Ezért választanunk kell valakit, aki velünk együtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Olyan valakit, aki közénk tartozott egész idő alatt, amíg az Úr Jézus velünk volt: attól fogva, amikor János elkezdte az embereket bemeríteni, egészen addig, amíg Jézust a Mennybe felvitték.”
23. Ekkor két férfit állítottak előre: Józsefet, akit Barsabbásnak és Jusztusznak is hívtak és Mátyást.
24-25. Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad, hogy azt az apostoli munkát végezze, amit Júdás elhagyott, hogy arra a helyre jusson, ahová való. Urunk, mutasd meg, melyikük foglalja el Júdás helyét!”
26. Azután sorsot húztak, és a sors Mátyásra esett, aki ettől fogva a tizenegy apostolhoz tartozott.