1. Az apostolok és a Júdeában élő testvérek megtudták, hogy nem zsidók is elfogadták Isten üzenetét.
2. Azután Péter felment Jeruzsálembe. Ott egyes zsidó hívők így vádolták:
3. „Nem zsidók házába mentél be, és még együtt is ettél velük!”
4. Péter ekkor részletesen elmondta nekik, hogy mi történt:
5. „Joppéban voltam és imádkoztam, amikor hirtelen látomást láttam. Egy nagy lepedő ereszkedett le az égből négy sarkánál fogva, és leszállt hozzám a földre.
6. Belenéztem, és mindenféle állatot láttam benne. Voltak ott mindenféle vadállatok, négylábúak, földön csúszó állatok és madarak is.
7. Majd egy hangot hallottam, amely ezt mondta: »Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!«
8. Mire én azt válaszoltam: Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit nekünk nem szabad megennünk, vagy ami nem »tiszta«!
9. Ekkor másodszor is megszólalt a hang a Mennyből: Isten ezeket »tisztává« tette, ezért ne tekintsd szentségtelennek!
10. Ez összesen háromszor történt meg, majd az egész felemelkedett az égbe.
11. Ebben a pillanatban három férfi érkezett a házhoz, ahol vendég voltam. Cézáreából jöttek értem.
12. A Szent Szellem azt mondta, hogy nyugodtan menjek velük. Ez a hat testvér is velem jött Cézáreába. Amikor megérkeztünk annak a férfinak a házába,
13. ő elmondta, hogy egy angyalt látott. Az angyal a házában állt, és azt mondta neki: »Küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak!
14. Ő majd elmondja neked azokat, amik által megmenekülsz te is, és egész családod is«.
15. Amikor beszélni kezdtem hozzájuk, rájuk is leszállt a Szent Szellem, éppen úgy, ahogyan először ránk.
16. Ekkor visszaemlékeztem arra, amit az Úr mondott: »János vízbe merített be, de ti Szent Szellembe fogtok bemerítkezni.«
17. Isten nekik is ugyanazt az ajándékot adta, mint nekünk, amikor hittünk az Úr Jézus Krisztusban. Akkor hogyan állhattam volna Isten útjába?!”
18. Ezt hallva a zsidó hívők nem vitatkoztak tovább, hanem dicsérték Istent. Azt mondták: „Ezek szerint Isten a nem zsidóknak is megadta, hogy megváltozzon a gondolkodásuk és az életük, és hogy örök életük legyen!”
19. Miután Istvánt megölték, a hitetlenek a hívők ellen támadtak, és üldözték őket. Ezért a hívők minden irányba elmenekültek Jeruzsálemből. Eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhia városába. Mindenhol hirdették az örömhírt, de csak a zsidóknak.
20. A hívők között azonban voltak Ciprus szigetéről és Cirénéből származók is. Amikor ezek a szíriai Antiókhiába értek, a görögöknek is hirdették az Úr Jézusról szóló örömhírt.
21. Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan a görögök közül is megváltoztatták a gondolkodásukat és életüket, és hittek az Úrban.
22. Amikor ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezetbe, Barnabást elküldték a szíriai Antiókhiába.
23. Amikor megérkezett, látta, milyen erőteljesen működik Isten kegyelme. Ezért nagyon megörült, és biztatta az antiókhiai hívőket, hogy maradjanak hűségesek az Úrhoz teljes szívükből.
24. Barnabás jó ember volt, telve Szent Szellemmel és hittel. A szíriai Antiókhiában nagyon sokan kezdték követni az Urat.
25. Barnabás ezután Tarzuszba ment, hogy Sault megkeresse.
26. Amikor rátalált, elvitte a szíriai Antiókhia városába. Egy évig maradtak az ottani helyi gyülekezetben, és nagyon sok embert tanítottak. Jézus tanítványait ebben a városban nevezték először keresztényeknek.
27. Ebben az időben néhány próféta érkezett Jeruzsálemből a szíriai Antiókhiába.
28. Egyikük, akit Agabosznak hívtak, felállt, és a Szent Szellem által előre megmondta, hogy mi következik: nagy éhség lesz az egész világon. Ez Claudius császár idejében így is történt.
29. Ekkor minden tanítvány elhatározta, hogy segít a Júdeában élő testvéreknek. Mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott.
30. Ezt összegyűjtötték, és rábízták Barnabásra és Saulra, hogy vigyék el a júdeai gyülekezetek vezetőinek.