1. A Főpap ekkor megkérdezte Istvántól: „Igaz ez?”
2. Ő pedig így válaszolt: „Testvérek és atyák, hallgassatok rám! A dicsőséges Isten megjelent Ábrahámnak, a mi ősapánknak. Ez akkor történt, amikor Ábrahám Mezopotámiában lakott, még mielőtt Háránba költözött volna.
3. Isten így szólt hozzá: »Hagyd el országodat és rokonaidat, és menj abba az országba, amelyet majd én mutatok neked!«
4. Ekkor Ábrahám elment a kaldeusok országából, és Hárán városába költözött. Ott az apja meghalt. Azután Isten elvezette Ábrahámot ebbe az országba, ahol ti most éltek.
5. Akkor nem adott neki saját birtokot ebből a földből, még egy kicsit sem. De megígérte, hogy majd neki és utódainak fogja adni, pedig akkor Ábrahámnak még nem volt gyermeke.
6. Ezt mondta neki Isten: »Utódaid idegenek és menekültek lesznek egy másik országban. Ott négyszáz évig rabszolgákká teszik őket, és rosszul bánnak velük.
7. Én azonban megbüntetem azt a népet, amely rabszolgákká teszi őket — mondta Isten — azután kijönnek abból az országból, és ezen a helyen fognak imádni engem.«
8. Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, és ennek a jele volt a körülmetélés. Ezután született meg Ábrahám fia, Izsák, akit apja körülmetélt születése után nyolc nappal. Izsák is így tett a fiával, Jákóbbal. Azután Jákób is körülmetélte tizenkét fiát, akik a mi ősapáink.
9. Ezek az ősapáink irigykedtek Józsefre, a testvérükre, és eladták őt rabszolgának. Így került József Egyiptomba. De Isten ott is vele volt,
10. megszabadította minden bajból, és bölcsességet adott neki. Isten tette azt is, hogy Egyiptom királya, a fáraó megkedvelte Józsefet. Ezért a fáraó rábízta egész országának kormányzását, és a királyi palota szolgáinak irányítását is.
11. Ezután nagy szárazság következett egész Egyiptomban és Kánaánban. A föld nem termett semmit, mindenki éhezett és szenvedett. Nem volt mit enni ősapáinknak sem,
12. de Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van ennivaló. Ezért odaküldte ősapáinkat, akik ekkor jártak először Egyiptomban.
13. Amikor másodszor voltak ott, József megmondta ősapáinknak, hogy ő a testvérük. Ekkor a király is megismerte József családját.
14. Ezután József szolgákat küldött, hogy hozzák el Egyiptomba Jákóbot, az édesapját, és egész rokonságát, összesen hetvenöt főt.
15. Így költözött Jákób Egyiptomba, és ott is halt meg, akárcsak ősapáink.
16. Később a holttestüket visszavitték Sikembe, és abba a sírba temették, amelyet még Ábrahám vett Sikemben ezüstpénzért Emór fiaitól.
17. Amikor már közeledett az idő, hogy Isten teljesítse Ábrahámnak tett ígéretét, népünk nagyon megszaporodott Egyiptomban.
18. Ekkor egy olyan király kezdett uralkodni, aki nem ismerte Józsefet.
19. Ez a király gonoszul és kegyetlenül bánt népünkkel. Megparancsolta nekik, hogy tegyék ki a házból az újszülött kisbabákat, hogy azok meghaljanak.
20. Abban az időben született Mózes, aki nagyon kedves volt Istennek. A szülei három hónapig otthon nevelték,
21. azután kitették a házukból. De a király leánya megtalálta Mózest, és úgy nevelte fel, mint a saját fiát.
22. Mózest meg is tanították mindenre, amit az egyiptomiak tudtak. Kiváló volt abban, amit mondott és tett.
23. Amikor negyven éves lett, elhatározta, hogy meglátogatja a testvéreit, Izráel népét.
24. Közben látta, hogy az egyik egyiptomi bántalmaz egy izráeli férfit. Mózes megvédte az izráeli férfit, bosszút állt érte, és megölte az egyiptomit.
25. Azt gondolta, a saját népe majd megérti, hogy Isten általa fogja Izráel népét megszabadítani. De azok nem értették meg.
26. Másnap Mózes akkor ment hozzájuk, amikor éppen verekedtek, és így próbálta kibékíteni őket: »Férfiak, ti testvérek vagytok! Miért bántjátok egymást?«
27. De aki bántotta a másikat, ellökte Mózest, és azt mondta neki: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá fölöttünk?
28. Vagy talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap azt az egyiptomit?!«
29. Amikor Mózes ezt meghallotta, elfutott, és sokáig Midján földjén lakott, mint egy menekült. Ott azután két fia született.
30. Negyven évvel később a Sínai-hegy melletti pusztában egy égő bokor lángjaiban megjelent Mózesnek egy angyal.
31. Amikor ezt Mózes meglátta, nagyon elcsodálkozott. De amikor odament, hogy közelebbről is megnézze, az Úr hangját hallotta:
32. »Én vagyok ősapáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene.« Mózes reszketett a félelemtől, és nem mert odanézni.
33. Ekkor így szólt hozzá az Úr: »Vedd le a lábadról a sarut, mert ahol állsz, az a föld szent!«
34. Azután így folytatta: »Odafigyeltem, és népem minden szenvedését láttam Egyiptomban. Meghallottam panaszkodásukat, és lejöttem, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj ide Mózes, elküldelek téged Egyiptomba!«
35. Ezt a Mózest, akit elutasítottak, és akinek azt mondták: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá?«, igen, éppen ezt küldte el Isten vezetőnek és szabadítónak! Isten annak az angyalnak a segítségével küldte el Mózest, aki a bokorban megjelent neki.
36. Mózes vezette ki Izráel népét Egyiptomból, közben jeleket és csodákat tett Egyiptomban, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven keresztül.
37. Ez a Mózes mondta Izráel népének: »Isten egy prófétát fog nektek adni, aki olyan lesz, mint én, és közületek való lesz.«
38. Ez a Mózes az, aki ott volt a pusztában a mi ősapáink népével és azzal az angyallal, aki a Sínai hegyen szólt hozzá. Mózes élő beszédeket kapott Istentől, hogy továbbadja nekünk.
39. De ősapáink nem engedelmeskedtek Mózesnek, hanem elutasították őt, és vissza akartak menni Egyiptomba.
40. Azt mondták Áronnak: »Mózes kivezetett bennünket Egyiptomból, de nem tudjuk, mi történt vele. Ezért készíts nekünk isteneket, hogy azok vezessenek minket.«
41. Ekkor egy bika-formájú szobrot készítettek, és ajándékokat vittek ennek a bálványnak. Azt ünnepelték, amit a saját kezükkel készítettek.
42. Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy azokat a hamis isteneket imádják, akik az égben vannak. Ez így van megírva a próféták könyvében, ahol Isten ezt mondja:»Ó Izráel, nem nekem adtál áldozati állatokatés ajándékokat a pusztában negyven évig!
43. Hanem a Molok sátrát hordoztad,és a te istened, Romfa, csillag-alakú bálványát,amelyeket magadnak készítettél, hogy azokat imádd.Emiatt Babilonon túlra űzlek benneteket!« Ám 5:25-27
44. A Szent Sátor ott volt ősapáinkkal a pusztában. Isten megmondta és megmutatta Mózesnek, hogyan készítse el ezt, és pontosan úgy is készítették el.
45. Később, Józsué vezetésével ősapáink elfoglalták ezt a földet. Isten kiűzte előlük azokat a népeket, akik itt laktak. Amikor őseink ide költöztek, magukkal hozták ezt a Szent Sátrat is, és az megmaradt egészen Dávid király idejéig.
46. Dávid nagyon kedves volt Istennek. Azt kérte Istentől, hogy templomot építhessen neki, a Jákób Istenének.
47. Mégis Salamon építette fel a Templomot.
48. De a Magasságos Isten nem olyan templomban lakik, amit emberek építenek. Amint a próféta is mondja:»Azt mondja az ÚR:
49. A Menny a trónom,és a Földön pihen lábam.Miféle házat építhetnétek nekem,vagy milyen helyet, ahol megpihenjek?
50. Talán nem az én kezem teremtette mindezeket?!«” Ézs 66:1-2
51. István így folytatta: „Nem adtátok oda szíveteket Istennek! Nem hallgattatok rá! Mindig ellenkeztetek a Szent Szellemmel! Őseitek is ezt tették, és ti épp olyanok vagytok, mint ők!
52. Volt-e olyan próféta, akit nem bántottak és üldöztek ősapáitok? Ezek a próféták előre megmondták, hogy el fog jönni az »Igazságos«. Ősapáitok megölték a prófétákat. Most pedig elárultátok, és meggyilkoltátok őt is, az »Igazságost«.
53. Ti vagytok, akik angyalok segítségével kaptátok a Törvényt, de mégsem engedelmeskedtetek annak!”
54. Ezt hallva a zsidó vezetők annyira megharagudtak Istvánra, hogy a fogukat csikorgatták mérgükben.
55. István pedig megtelt Szent Szellemmel, és felnézett a Mennybe. Látta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt.
56. Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet és az Emberfiát Isten jobb oldalán!”
57. Ekkor mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak.
58. Kilökdösték a városon kívülre, és kövekkel dobálták, hogy megöljék. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket.
59. Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz szellemem!”
60. Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt.