1. „Testvérek és népünk vezetői, hallgassatok meg! Hadd védekezzem előttetek!”
2. Amikor az emberek meghallották, hogy az ő nyelvükön beszél, egészen lecsendesedtek. Pál ekkor így folytatta:
3. „Én magam is zsidó vagyok. A cilíciai Tarzuszban születtem, de Jeruzsálemben nevelkedtem. Gamáliél tanítványa voltam, aki gondosan megtanított mindenre atyáink Törvénye szerint. Ugyanúgy szenvedélyesen lelkesedtem Istenért, mint most ti,
4. és üldöztem azokat, akik az ÚR Útját követték. Elfogtam, és börtönbe zártam őket, és voltak, akiket meg is öltek közülük, férfiakat és nőket is.
5. A főpap és az idősebb vezetők tanácsa bizonyíthatja, hogy ez így történt. Tőlük kaptam azokat a leveleket is, amelyek damaszkuszi testvéreinkhez szóltak. Én magam azért mentem Damaszkuszba ezekkel a levelekkel, hogy ott is elfogjam Jézus tanítványait. Megkötözve akartam visszavinni őket Jeruzsálembe, hogy börtönbe kerüljenek, és megbüntessék őket.”
6. „De útban Damaszkusz felé valami történt velem. Körülbelül dél lehetett. Már közeledtem Damaszkusz városához, amikor hirtelen vakító fényesség vett körül, amely az égből világított rám.
7. Leestem a földre, és egy hangot hallottam. Azt mondta: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?«
8. Megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Ő így válaszolt: »Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.«
9. Akik velem voltak, látták a fényességet, de a hangot, amely hozzám szólt, nem hallották.
10. Ekkor én megkérdeztem: »Mit tegyek, Uram?« Az Úr pedig így válaszolt: »Kelj fel, és menj be Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit az én tervem szerint tenned kell.«
11. Mivel a nagy fényességtől megvakultam, társaim kézen fogva vezettek be Damaszkuszba.
12. Élt abban a városban egy Anániás nevű zsidó, aki hűségesen megtartotta a Törvény parancsait, és akit minden damaszkuszi zsidó tisztelt.
13. Ő odajött hozzám, megállt mellettem, és azt mondta: »Saul, testvérem, kapd vissza a látásodat!« Abban a pillanatban valóban megláttam őt.
14. Anániás így folytatta: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megtudd, mi a terve veled, és hogy meglásd az Igazságost, azaz Jézust, és halld meg, amit neked mond.
15. Mert róla fogsz tanúskodni: el kell mondanod mindenkinek, amit láttál és hallottál.
16. Most pedig ne késlekedj tovább! Kelj fel, merítkezz be, és hívd segítségül az Úr Jézus nevét, hogy bűneidtől megszabadulj!«
17. Később visszajöttem Jeruzsálembe, és amikor a Templomban imádkoztam, látomást láttam.
18. Jézust láttam, aki azt mondta nekem: »Siess, menj el Jeruzsálemből hamar, mert itt nem hiszik el, amit rólam mondasz!«
19. Én így feleltem: »Uram, ezek az emberek tudják, hogy én egyik zsinagógától a másikhoz mentem, elfogtam, börtönbe zártam és megvertem azokat, akik benned hisznek!
20. Amikor Istvánt megölték, aki rólad tanúskodott és beszélt az embereknek, én is ott álltam, és helyeseltem, hogy megöljék. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megölték Istvánt.«
21. De Jézus azt válaszolta: »Most indulj el! Messzire küldelek téged, a nem zsidó népekhez.«”
22. Az összegyűltek eddig csendben hallgatták Pált, de mikor ezt mondta, elkezdtek kiabálni: „Öld meg! Öld meg! Az ilyen embernek nem szabad élnie!”
23. Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe.
24. A parancsnok ekkor mondta a katonáknak, hogy Pált vigyék be a várba, és korbácsolják meg. Azt akarta, hogy Pál mondja meg, miért kiabáltak rá ilyen haragosan.
25. Amikor Pált megkötözték, hogy előkészítsék a megkorbácsoláshoz, ő megkérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek egy római állampolgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?”
26. Ekkor a százados a parancsnokhoz sietett, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit teszel, mert ez a férfi római állampolgár!”
27. A parancsnok ekkor Pálhoz sietett, és megkérdezte: „Mondd, te igazán római állampolgár vagy?”„Az vagyok”—mondta Pál.
28. „Én sokat fizettem azért, hogy római polgár lehessek” — mondta a parancsnok.„Én pedig már római polgárnak születtem”—felelte Pál.
29. Ekkor azok, akik meg akarták verni, azonnal elmentek. A parancsnok is megijedt, amikor megtudta, hogy Pál római állampolgár, és ő mégis megkötöztette.
30. A parancsnok pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják Pált a zsidók. Ezért másnap összehívta a főpapokat és az egész Főtanácsot. Pált pedig eléjük állította, miután levette róla a láncokat.