1. Miután megszűnt a zűrzavar, Pál magához hívta a tanítványokat. Bátorította őket, majd elbúcsúzott tőlük, és elindult Macedóniába.
2. Macedóniában járva mindenhol hosszasan beszélt a tanítványokkal, és bátorította őket. Azután Görögországba ment,
3. és ott maradt három hónapig. Innen Szíriába akart hajózni, de megtudta, hogy a zsidók valami rosszat terveznek ellene. Ezért úgy döntött, hogy Macedónián keresztül tér vissza.
4. Pált elkísérte a Bérea városából való Szópatér, Pirrosz fia, azután a Thesszalonika városából való Arisztarkhosz és Szekundusz, meg Gájusz, aki Derbéből jött, azután Timóteus, és az ázsiai tartományból származó Tükhikosz és Trofimosz.
5. Ez a csoport előre ment, és Tróászban vártak meg bennünket.
6. Mi a kovásztalan kenyerek ünnepe után szálltunk hajóra Filippiben. Öt nappal később találkoztunk a csoporttal Tróászban, ahol hét napot töltöttünk.
7. Amikor a hét első napján összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál egészen éjfélig beszélt, mert másnap tovább akart utazni.
8. Az emeleti szobában, ahol összegyűltünk, elég sok világító-eszköz volt.
9. Egy Eutikhosz nevű fiatalember az ablakban ült, és nagyon elálmosodott, ahogy Pál egyre tovább beszélt. Olyan mélyen elaludt, hogy kiesett az ablakból. Három emelet magasról esett le, és amikor felemelték a földről, már halott volt.
10. Akkor Pál lement hozzá, ráborult a fiú testére, átölelte, és azt mondta: „Ne aggódjatok, mert él!”
11. Ezután Pál újra felment az emeleti szobába, megtörte a kenyeret, és evett. Még sokáig beszélgetett a tanítványokkal, egészen hajnalig, majd elment.
12. Eutikhoszt pedig hazavitték. Valóban élt, és ennek mindenki nagyon örült.
13. Ezután hajóra szálltunk, és elindultunk Asszoszba. Ott akartuk felvenni Pált a hajóra, mert ő odáig gyalog akart menni.
14. Amikor Asszoszban találkoztunk, ő is felszállt, és együtt hajóztunk tovább Mitilénébe.
15. Innen másnap útnak indultunk, és eljutottunk egy helyre, amely szemben volt Khiosszal. Következő nap átmentünk Számoszba, másnap pedig a hajónk Milétoszba érkezett.
16. Pál ugyanis elhatározta, hogy Efezusban nem állunk meg. Nem akart Ázsiában időt tölteni, mert sietett Jeruzsálembe, hogy Pünkösdre odaérjen, ha csak lehet.
17. Milétoszból Pál üzenetet küldött Efezusba, és magához hívta az ottani gyülekezet vezetőit.
18. Amikor azok megérkeztek, ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogyan éltem közöttetek az első naptól kezdve, amikor Ázsiába jöttem.
19. Mindig alázatosan szolgáltam az Urat. Őt szolgáltam sokszor sírva, a bajok között is, amelyeket el kellett elviselnem a zsidók ellenem való támadásai miatt.
20. Tudjátok, hogy bizonytalankodás nélkül elmondtam nektek mindazt, ami a javatokat szolgálta. Tanítottalak titeket nyilvánosan és házról házra járva is.
21. Zsidókat és görögöket egyaránt figyelmeztettem, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és életüket. Figyelmeztettem őket, hogy forduljanak Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.
22. Most azonban engedelmeskednem kell a Szent Szellemnek, hogy Jeruzsálembe menjek. Nem tudom, mi fog történni ott velem.
23. Csak azt tudom, hogy a Szent Szellem minden városban figyelmeztet arra, hogy börtönbe fognak zárni, és bajba kerülök.
24. De nem számít még az életem sem. Csak az érdekel, hogy célhoz érjek, és elvégezzem a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám: hogy hirdessem az örömhírt Isten kegyelméről.
25. Most hallgassatok rám! Tudom, hogy többé nem látjuk egymást. Amíg veletek voltam, tanítottalak benneteket Isten királyi uralmáról.
26. Ezért ma ünnepélyesen kijelentem, hogy nem az én hibám, ha közületek valaki nem fog megmenekülni.
27. Mert bizonytalankodás nélkül mindent elmondtam, amit Isten akart nektek üzenni.
28. Viseljetek gondot és vigyázzatok magatokra és azokra, akik rátok vannak bízva! Mert ők olyanok, mint a juhnyáj, amelyben a Szent Szellem pásztorrá tett titeket! Legyetek olyanok, mint a pásztorok: őrizzétek és gondozzátok Isten eklézsiáját, amelyért ő a saját vérével fizetett.
29. Tudom azt is, hogy miután én elmegyek, gonosz emberek jönnek közétek. Olyanok lesznek, mint az éhes farkasok, amikor megtámadják és pusztítják a nyájat.
30. Sőt, még közöttetek is lesznek olyanok, akik téves és eltorzított dolgokat tanítanak. Ezzel Jézus tanítványai közül egyeseket eltérítenek az igazságtól, és maguk köré gyűjtik őket.
31. Ezért vigyázzatok! Ne felejtsétek el, hogy három éven keresztül éjjel-nappal könnyek között tanácsaimmal segítettem, biztattam és figyelmeztettem mindegyikőtöket.
32. Most pedig Istenre bízlak benneteket, és az Isten üzenetére, amely kegyelméről beszél. Ez az üzenet képes arra, hogy erőssé tegyen és felneveljen titeket. Így kaphatjátok meg mindazt a jót, amit Isten örökségül akar adni nektek. De nemcsak nektek, hanem mindazoknak, akik egészen Istenhez tartoznak.
33. Amíg veletek voltam, nem kértem senkitől ezüst-, vagy aranypénzét, vagy a ruháját.
34. Ti is jól tudjátok, hogy mindig saját kezemmel dolgoztam, így tudtam megvenni, amire szükségem volt. De nemcsak magamat tartottam el, hanem a munkatársaimat is.
35. Így mutattam meg nektek, hogy szorgalmas munkával kell segítenünk azokat, akiknek szükségük van rá. Arra tanítottalak, hogy emlékezzetek az Úr Jézus szavaira: »Boldogabb leszel, ha te adsz másoknak, mint ha neked adnak valamit.«”
36. Miután Pál befejezte, az efezusi gyülekezet vezetőivel együtt letérdelt és imádkozott.
37. Mindannyian sírtak, Pál nyakába borultak és megcsókolták.
38. Különösen az fájt nekik, hogy Pál azt mondta: többet nem fognak találkozni vele. Azután elkísérték a hajóhoz Pált.