1. Pál a Főtanácsra nézett és beszélni kezdett: „Testvéreim, én mind e mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt.”
2. Ekkor Anániás főpap megparancsolta azoknak, akik Pál mellett álltak, hogy üssék szájon.
3. Pál Anániáshoz fordult: „Isten fog téged megverni, te fehérre meszelt piszkos fal! Azért ülsz ott, hogy a Törvény szerint ítélkezz fölöttem, és a Törvény ellenére mégis megparancsolod, hogy engem üssenek meg?!”
4. Akik mellette álltak, rászóltak Pálra: „Hogy mersz így beszélni Isten főpapjával?!”
5. Pál így felelt: „Testvéreim, nem tudtam, hogy ő a főpap. Mert meg van írva: »Ne mondj rosszat néped vezetőjéről!«”
6. Amikor Pál látta, hogy a Főtanács egy része szadduceusokból, a másik része farizeusokból áll, felkiáltott: „Testvérek, én is farizeus vagyok, sőt már apám is az volt! Most is azért állok a bíróság előtt, mert hiszek abban, hogy a halottak fel fognak támadni.”
7. Amikor ezt mondta, a farizeusok és a szadduceusok vitatkozni kezdtek egymással, és a gyűlés két csoportra szakadt.
8. A szadduceusok ugyanis nem hiszik, hogy a halottak fel fognak támadni. Nem hiszik, hogy vannak angyalok, vagy szellemek. A farizeusok azonban hisznek ezekben.
9. Ekkor nagy zűrzavar és kiabálás támadt. Majd a farizeusok csoportjából felállt néhány törvénytanító, és szenvedélyesen így érveltek: „Semmi rosszat nem találunk benne. Lehet, hogy egy angyal vagy szellem szólt hozzá.”
10. A vitatkozás annyira elvadult, hogy a parancsnok már attól félt, hogy Pált széttépik. Ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, Pált szabadítsák ki a vitatkozók közül, és vigyék vissza a várba.
11. Azon az éjszakán az Úr megállt Pál előtt, és azt mondta neki: „Légy bátor! Mert ahogyan Jeruzsálemben beszéltél, úgy kell Rómában is beszélned rólam.”
12-13. Másnap a zsidók közül negyvenen összegyűltek, és azt tervezték, hogy meggyilkolják Pált. Megfogadták, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg ez nem sikerül.
14. Elmentek a főpapokhoz és a nép vezetőihez, és azt mondták: „Megfogadtuk, hogy addig semmit nem eszünk, amíg Pált meg nem öljük.
15. Ezért most a Főtanáccsal együtt kérjétek meg a parancsnokot, hogy küldje le hozzátok Pált, mintha még kérdezni szeretnétek tőle valamit. Mi pedig lesbe állunk, és megöljük, mielőtt ideérne.”
16. Pál unokaöccse azonban meghallotta ezt a tervet, elment a várba, és elmondta Pálnak.
17. Pál ekkor magához hívta az egyik századost, és azt mondta neki: „Vidd el ezt a fiatalembert a parancsnokhoz, mert valami üzenetet hozott!”
18. A százados el is vitte a fiút a parancsnokhoz, és jelentette: „Az a Pál nevű fogoly hívatott, és megkért, hogy hozzam ide ezt a fiatalembert, mert mondani akar neked valamit.”
19. A parancsnok ekkor kézen fogta a fiút, különvonult vele, és megkérdezte tőle: „Mit akarsz mondani?”
20. A fiú így válaszolt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek, küldd le Pált holnap a Főtanács elé, mintha még valamit kérdezni akarnának tőle.
21. De te ne higgy nekik, mert több mint negyvenen állnak lesben, hogy útközben meggyilkolják Pált. Ezek megfogadták, hogy addig nem esznek, nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen állnak, és csak a te engedélyedet várják.”
22. A parancsnok ekkor elküldte a fiút. Azt mondta neki: „Senkinek se szólj, hogy ezt elmondtad nekem!”
23. Azután magához hívatott két századost, és azt mondta nekik: „Készítsetek fel kétszáz katonát, hetven lovast és kétszáz lándzsást, és ma este kilenc órakor induljatok útnak Cézáreába.
24. Adjatok lovakat Pálnak, hogy ő is lovagoljon, és juttassátok el épségben Félix kormányzóhoz!”
25. A parancsnok levelet is írt Félixnek, amelyben ez állt:
26. „Klaudiusz Liziász üdvözlettel a nagyra becsült Félix kormányzónak.
27. Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de én katonáimmal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római állampolgár.
28. Tudni akartam, mivel vádolják, ezért levittem őt a Főtanácsuk elé.
29. Kiderült, hogy csak a saját törvényükkel kapcsolatban vádolják, és nincs ellene semmi olyan vád, amely alapján halált, vagy börtönt érdemelne.
30. Amikor megtudtam, hogy titokban meg akarják ölni, azonnal elküldtem őt hozzád. Vádlóinak pedig megparancsoltam, hogy mondják el neked, amivel őt vádolni akarják.”
31. A katonák a parancs szerint még azon az éjszakán elvitték Pált Antipatriszba.
32. Másnap a lovas katonák továbbmentek vele, a többiek pedig visszatértek Jeruzsálembe.
33. Amikor a lovas csapat megérkezett Cézáreába, átadták a levelet a kormányzónak, és Pált is elébe vezették.
34. A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Ciliciából,
35. azt mondta neki: „Majd meghallgatlak, amikor a vádlóid is megérkeznek.” Megparancsolta, hogy Pált a Heródes palotájában őrizzék.