1. Ezután Pál továbbment Athénból Korinthusba.
2. Találkozott ott egy Akvila nevű zsidó férfival, aki Pontuszból származott, és feleségével, Priszcillával együtt nem sokkal azelőtt érkezett Korinthusba. Itáliából jöttek, mert Claudius császár megparancsolta a zsidóknak, hogy költözzenek el Rómából. Pál meglátogatta Akvilát és Priszcillát, és attól kezdve náluk is lakott.
3. Mivel Pálnak is sátorkészítő volt a mestersége, ezután együtt is dolgoztak.
4. Pál minden szombaton vitatkozott a zsinagógában a zsidókkal és a görögökkel. Azt akarta, hogy ők is higgyenek Jézusban.
5. Ezután Szilász és Timóteus megérkezett Macedóniából. Ettől kezdve Pál minden idejét arra fordította, hogy a zsidóknak bebizonyítsa: Jézus a Krisztus.
6. A zsidók azonban nem hittek neki. Ellenkeztek Pállal, átkozták és káromkodtak. Ekkor Pál lerázta ruhájáról a port, és azt mondta nekik: „Ha nem fogtok megmenekülni, arról csak ti tehettek! Az én lelkiismeretem tiszta, mert mindent megtettem, hogy megmentselek titeket. Mostantól kezdve a nem zsidókhoz megyek.”
7. Ott is hagyta őket, és Titiusz Jusztusz házába költözött, aki az igaz Istent imádta, és a zsinagóga mellett lakott.
8. Kriszpusz, a zsinagóga vezetője egész családjával együtt mégis hitt az Úrban. Korinthusban még sokan mások is hallották Pál beszédét, és hittek Jézusban. Ezek mind bemerítkeztek.
9. Egyik éjjel Pál álmot látott. Az Úr így szólt hozzá ebben az álomban: „Ne félj! Bátran beszélj továbbra is, ne hallgass el,
10. mert én veled vagyok! Senki sem fog megtámadni, vagy bántani téged. Népem közül sokan laknak ebben a városban.”
11. Ezért Pál még másfél évig ott maradt, és tanította nekik Isten beszédét és üzenetét.
12. Amikor Gallió volt Akhája kormányzója, a zsidók összefogtak, rátámadtak Pálra, és erőszakkal a bíróságra vitték, Gallió elé.
13. Ezzel vádolták Pált: „Ez a férfi azt tanítja, hogy olyan módon imádjuk Istent, amely ellenkezik a mi Törvényünkkel.”
14. Pál éppen mondani akart valamit, de szóhoz sem jutott, mert Gallió ezt válaszolta a zsidóknak: „Ha bűncselekményről, vagy valami gonosz dologról lenne szó, akkor meghallgatnálak benneteket, zsidók.
15. Mivel azonban csak szavakról, nevekről, és a saját törvényetek kérdéseiről vitatkoztok, ezt intézzétek el magatok között! Én nem leszek bíró ilyen dolgokban.”
16. Ezzel elküldte őket a bíróságról.
17. Ekkor a zsidók megfogták Szószthenészt, aki akkor a zsinagóga vezetője volt, és a bíróság előtt megverték. De Gallió nem törődött velük.
18. Pál ezután még sokáig Korinthusban maradt. Azután elbúcsúzott a testvérektől, és Priszcillával és Akvilával együtt Szíriába hajózott. Amikor Kenkreába értek, Pál levágatta a haját, mert ezt ígérte Istennek.
19. Azután megérkeztek Efezus városába. Priszcilla és Akvila nem utaztak tovább, hanem ott maradtak. Pál Efezusban is bement a zsinagógába, ahol beszélgetett és vitatkozott a zsidókkal.
20. Azok kérték, hogy maradjon még náluk, de ő tovább akart utazni.
21. Amikor elbúcsúzott a zsidóktól, azt mondta: „Ha Isten is akarja, még visszajövök hozzátok.” Azután hajóra szállt, és elhagyta Efezust.
22. Cézárea városában partra szállt, majd innen felment Jeruzsálembe. Köszöntötte a helyi gyülekezetet, majd továbbment a szíriai Antiókhiába.
23. Egy idő után innen is továbbment, Galácia és Frígia vidékét járta be. Minden városban biztatta és erősítette Jézus tanítványait.
24. Közben egy Apollós nevű művelt és tanult zsidó férfi érkezett Efezusba. Alexandria városából származott, és nagyon jól ismerte az Írásokat.
25. Az Úr Útjáról már korábban tanították Apollóst, aki mindenhol lelkesen beszélt, és helyesen tanított Jézusról, pedig csak azt a bemerítést ismerte, amiről János tanított.
26. Apollós kezdett az efezusi zsinagógába járni, és ott nagyon bátran beszélt. Amikor Priszcilla és Akvila hallották Apollóst, elhívták a házukba. Beszélgettek vele, és részletesebben elmagyarázták neki Isten útját.
27. Ezután Apollós el akart menni Akhájába. Az efezusi testvérek biztatták, és levelet írtak az Akhájában lakó tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Amikor azután Apollós odaérkezett, sokat segített az ottani tanítványoknak, akik Isten kegyelme által hívőkké lettek.
28. Apollós ugyanis a nyilvánosság előtt sokszor és hevesen vitatkozott a zsidókkal, és világosan be tudta bizonyítani, hogy nincs igazuk. Az Írások alapján bebizonyította, hogy Jézus a Krisztus.