1. Az új kormányzó, Fesztusz meg is érkezett az országba. Három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe.
2. Itt a főpapok és a többi zsidó vezetők elmondták neki, hogy mivel vádolják Pált.
3. Arra is megkérték Fesztuszt, hogy a kedvükért küldje el Pált Jeruzsálembe. Azt tervezték ugyanis, hogy útközben majd megölik.
4. Fesztusz erre azt felelte, hogy Pált Cézáreában tartják fogva, és hamarosan ő maga is odautazik.
5. Azt javasolta a zsidó vezetőknek, hogy vele együtt menjenek Cezáreába, és ott mondják el, mivel vádolják Pált.
6. Miután nyolc-tíz napot Jeruzsálemben töltött, Fesztusz visszament Cézáreába. A megérkezése utáni napon beült a bírói székbe, és maga elé hívatta Pált.
7. Amikor Pál megjött, a jeruzsálemi zsidók körülállták, és sok mindennel vádolták, de semmit sem tudtak bizonyítani.
8. Pál így védekezett: „Semmi rosszat nem tettem, sem a zsidók Törvénye, sem a Templom, sem a császár ellen.”
9. Fesztusz azonban kedvében akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: „Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott mondjak ítéletet ezekben a dolgokban?”
10. Pál így válaszolt: „A császár bírósága előtt állok, és itt kellene ítélkezni fölöttem! Semmit nem vétettem a zsidók ellen, ezt te is tudod, Fesztusz!
11. Ha valami rosszat tettem, és a törvény szerint ezért meg kell halnom, akkor nem akarom elkerülni a halálbüntetést. De ha nem igaz, amivel ők vádolnak, akkor engem senki nem adhat oda nekik. Azt akarom, hogy a császár ítéljen az ügyemben. Ehhez jogom van!”
12. Miután Fesztusz megbeszélte a tanácsadóival a dolgot, így válaszolt: „Mivel azt akarod, hogy a császár ítéljen az ügyedben, ezért hozzá foglak küldeni.”
13. Néhány nappal később Cézáreába érkezett Agrippa király és Berenike, hogy üdvözöljék Fesztuszt.
14. Amikor már több napja ott voltak, Fesztusz így beszélt a királynak Pálról: „Van itt egy fogoly, akit még Félix hagyott a börtönben.
15. Amikor Jeruzsálembe mentem, a főpapok és a zsidó vezetők azt mondták róla, hogy sok rosszat tett, és azt akarták, hogy ítéljem halálra.
16. Mondtam nekik, hogy a rómaiak addig nem adnak át egy vádlottat másoknak, hogy elítéljék, amíg a vádló és a vádlott nem állnak szemtől szemben a bíróság előtt. A vádlottnak meg kell engedni, hogy védekezzen a vád ellen.
17. Amikor idejöttek velem a jeruzsálemi zsidó vezetők, nem vártam sokáig, hanem már másnap a bírói székbe ültem, és behívattam a vádlottat, ezt a Pált.
18. Azután a jeruzsálemiek elmondták, mivel vádolják. De semmi olyat nem mondtak, amire gondoltam.
19. Csak a saját vallásukról vitatkoztak Pállal, meg egy bizonyos Jézusról aki már meghalt. Pál viszont azt állította, hogy ez a Jézus él.
20. Mivel nem tudtam eldönteni ezt a vitát, megkérdeztem Pált, a vádlottat, hogy akar-e Jeruzsálembe menni, hogy ott tárgyaljuk meg az ügyét.
21. De ő nem akart, hanem azt kérte, hogy a császár legyen a bíró ebben az ügyben. Ezért úgy döntöttem, hogy továbbra is itt őrizzék, amíg majd Rómába küldöm a császárhoz.”
22. Agrippa király ezt válaszolta: „Fesztusz, én is szeretném meghallgatni azt a férfit.”„Holnap meghallgathatod” - mondta Fesztusz.
23. Másnap Agrippa és Bereniké díszes ruhába öltözve újra eljöttek. A katonai és városi vezetőkkel együtt bevonultak egy nagy terembe. Fesztusz parancsára Pált is előhozták.
24. Ekkor Fesztusz így kezdte: „Agrippa király és ti mindannyian! Itt látjátok ezt az embert, akit a zsidók vezetői vádoltak előttem Jeruzsálemben is, meg itt is. Azt kiabálták, hogy Pálnak meg kell halnia.
25. Én viszont megállapítottam, hogy semmi olyat nem tett, amiért halálbüntetést érdemelne. De mivel Pál azt akarta, hogy a császár ítéljen felette, elhatároztam, hogy el is küldöm a császárhoz.
26. Azonban nem tudom, hogy mit írjak róla a császárnak. Ezért elétek állítom, elsősorban pedig eléd, Agrippa király. Azt remélem, hogy kikérdezitek, és ezután a vizsgálat után meg tudom írni, miért is kell a császárhoz küldenem.
27. Hiszen nincs értelme odaküldeni, ha nem tudjuk megírni, mivel vádolják.”