1. Pál és Szilász átmentek Amfipolisz városán és Apollónián, majd Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsidók is éltek, és zsinagógájuk is volt.
2. Pál, szokása szerint, itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton beszélgetett a zsidókkal az Írásokról.
3. Magyarázta nekik az Írásokat: bebizonyította, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, és fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: „Az a Jézus a Krisztus, akiről én beszélek nektek.”
4. Néhány zsidó elfogadta ezt, és csatlakozott Pálhoz és Szilászhoz. A zsinagógában voltak olyan görögök is, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Ezek közül is sokan csatlakoztak Pálékhoz.
5. De azok a zsidók, akik nem hittek, irigykedni kezdtek. Ezért maguk mellé vettek néhány gonosz embert a piactérről, azután összegyűjtöttek egy csoportot, és nagy zavart keltettek a városban. Ez a tömeg Jázon házához vonult. Pált és Szilászt keresték, mert ki akarták őket hozni onnan, hogy a városi gyűlés elé állítsák őket.
6. Amikor Pálékat nem találták, Jázont fogták meg, és néhány testvérrel együtt erőszakkal a város vezetői elé vitték. Közben ezt kiabálták: „Ezek az egész világon zavart keltettek, és most ide is eljöttek.
7. Jázon vendégül látta őket. Ők nem engedelmeskednek a császár törvényének, mert azt mondják, hogy van egy másik király: Jézus.”
8. A város vezetői és a többiek emiatt nagyon dühösek lettek.
9. Jázon és a testvérek azonban kifizették a pénzbüntetést, így elengedték őket.
10. Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik Bérea városába mentek. Amikor oda megérkeztek, elmentek a zsinagógába.
11. A béreai zsidók becsületesebbek voltak, mint a thesszalonikaiak. Nyitott szívvel fogadták az üzenetet. Minden nap olvasták az Írásokat, és gondolkodtak rajta. Akarták tudni, hogy igaz-e, amit Pál mondott.
12. Ennek az lett az eredménye, hogy közülük sokan hittek Jézusban. Sőt még a gazdag és előkelő görög asszonyok és férfiak közül is sokan hívők lettek.
13. Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti Isten üzenetét, oda is utána mentek, és Pál ellen uszították az embereket.
14. Ekkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerhez. De Szilász és Timóteus Béreában maradt.
15. Azok a testvérek, akik elkísérték Pált, egészen Athén városáig mentek vele, majd visszatértek Béreába. Pál azt üzente velük, hogy Szilász és Timóteus sürgősen menjenek utána Athénbe.
16. Pál tehát Athénben várta Szilászt és Timóteust. Nagyon felbosszankodott azon, hogy a város tele van bálvány-szobrokkal.
17. Itt is elment a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal és az istenfélő görögökkel. Beszélgetett másokkal is a piactéren.
18. Néhány filozófus az epikureus és sztoikus csoportból vitába keveredett Pállal.Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez össze-vissza beszél! Mit akar mondani?” Pál ugyanis beszélt nekik Jézusról és a feltámadásról. Ekkor azt mondták egymásnak: „Úgy látszik, valami idegen istenekről beszél”.
19. Azután magukkal vitték Pált az Areopágoszra. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük!
20. Furcsa amit mondasz, de szeretnénk megérteni.”
21. Az athéniek és az ott lakó külföldiek mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméletekről vitatkoztak.
22. Pál tehát felállt az Areopágosz előtt, és beszédet tartott: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásosak vagytok.
23. Amikor a városotokban jártam, láttam azokat a dolgokat, amiket ti tiszteltek. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: »az ismeretlen istennek«. Éppen ő az, akiről én beszélek: az az Isten, akit ti nem ismertek, mégis tiszteltek.
24. Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik!
25. Istennek nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt. Éppen ellenkezőleg! Ő ad mindenkinek életet, leheletet, és mindent.
26. Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet. Isten akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő jelölte ki a népek lakóhelyének határait. Ő határozta meg azt is, hogy meddig lakjanak ott.
27. Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, kitapogassák őt a sötétben, és talán meg is találják. Pedig Isten nincs messze egyikünktől sem!
28. »Mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk.« Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Mert az ő gyermekei vagyunk.«
29. Mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, hogyan is gondolhatnánk, hogy Isten hasonló az aranyhoz, ezüsthöz, vagy kőhöz, amit az emberi művészet, vagy képzelet formált ki?!
30. Eddig az emberek nem értették meg, hogy Isten nem ilyen. Isten mostanáig türelmes volt, most azonban mindenkinek mindenhol azt parancsolja, hogy változtassa meg a gondolkodását és az életét.
31. Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen ítéletet tart az összes ember felett az egész világon. Az ő ítélete igazságos lesz. Ezt az ítéletet egy férfi által fogja tartani, akit erre a célra már kiválasztott. Azzal bizonyította ezt mindenki számára, hogy ezt a férfit feltámasztotta a halálból!”
32. Amikor az emberek a feltámadásról hallottak, voltak, akik kicsúfolták Pált, mások viszont azt mondták: „Szeretnénk, ha beszélnél még erről.”
33. Pál ezután elment közülük.
34. Dioniziosz, az Areopágosz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan azonban hittek Jézusban, és együtt mentek Pállal.