1. Miután Jézus elmondta mindezeket, a tanítványaihoz fordult:
2. „Mint tudjátok, két nap múlva lesz a pászka ünnepe. Akkor az Emberfiát átadják ellenségeinek, és keresztre feszítik.”
3. Ekkor a főpapok és a nép vezetői összegyűltek Kajafás főpap palotájának udvarában.
4. Azon tanácskoztak, hogy Jézust titokban letartóztassák, és kivégeztessék.
5. De ezt mondták: „Ne az ünnep alatt történjen, nehogy zavargások törjenek ki a nép között!”
6. Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett.
7. Amikor Jézus helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom edényben drága illatszert hozott magával, és azt Jézus fejére öntötte.
8. Ezt látva a tanítványok bosszankodtak, és azt mondták: „Mire jó ez a pazarlás?!
9. Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!”
10. Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen nagyon jót tett velem!
11. Szegények mindig lesznek köztetek, de én nem leszek mindig veletek.
12. Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet.
13. Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömhírt, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”
14. Ekkor Iskáriótes Júdás, az egyik a tizenkét tanítvány közül, elment a főpapokhoz.
15. Ezt kérdezte: „Mennyit fizettek nekem, ha a kezetekbe adom Jézust?” Azok pedig harminc ezüstpénzt adtak neki.
16. Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy kezükbe adja Jézust.
17. A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a pászka-vacsorát?”
18. Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a pászka-vacsorát tanítványaimmal együtt.«”
19. A tanítványok megtették, amit Jézus mondott nekik, és mindent előkészítettek.
20. Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával.
21. Evés közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”
22. Ekkor ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?!”
23. Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24. Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna!”
25. Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem én rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus.
26. Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és hálát adott Istennek. Részekre törte a kenyeret, szétosztotta tanítványai között, miközben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!”
27. Ezután egy pohár bort vett a kezébe, hálát adott Istennek, majd odaadta a tanítványainak, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan,
28. mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely a bűnök megbocsátása végett sok emberért fog kiömleni.
29. Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő gyümölcséből mindaddig a napig, amíg majd új bort iszom veletek együtt Atyám Királyságában.”
30. Ezután együtt zsoltárokat énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.
31. Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás is:»Megölöm a pásztort,és szétszóródnak a juhok.«
32. De miután meghaltam, fel fogok támadni, és elmegyek Galileába. Előttetek fogok odaérni.”
33. Péter azt mondta: „Ha mindenki más elhagy téged, én akkor sem hagylak el!”
34. Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked: ma éjjel, még mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”
35. Péter így fogadkozott: „Ha veled együtt meg kell halnom, még akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.
36. Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik.
37. Pétert és Zebedeus két fiát azonban magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett.
38. Ezt mondta nekik: „A lelkem olyan szomorú, hogy majdnem megöl ez a szomorúság. Maradjatok mellettem, de ne aludjatok el!”
39. Majd kissé előrement. Arccal a földre borult, és imádkozni kezdett: „Atyám! Ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a poharat! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, ha nem, ahogy te akarod!”
40. Ezután visszament három tanítványához, de azok közben elaludtak. Azt mondta Péternek: „Még egy órát sem tudtatok velem együtt ébren maradni?!
41. Virrasszatok velem, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert a szellemetek azt akarja tenni, ami jó, de a testetek gyenge.”
42. Ezután másodszor is elment imádkozni, és ezt mondta: „Atyám, ha nem kerülhetem el ezt a poharat, és valóban ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint!”
43. Amikor visszament hozzájuk, megint alva találta őket, mert nem tudták nyitva tartani a szemüket.
44. Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.
45. Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Még mindig alszotok és pihentek? Látjátok, elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
46. Keljetek fel, és induljunk! Nézzétek, már itt is van, aki elárul engem!”
47. Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, aki a tizenkét tanítvány közé tartozott. Nagy tömeg jött vele, akik kardokkal és botokkal voltak felfegyverezve. A főpapok és a nép vezetői küldték őket.
48. Júdás, aki át akarta adni Jézust az ellenségeinek, előre megbeszélte velük, honnan tudják meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit megcsókolok, ő az! Őt fogjátok el!”
49. Akkor Júdás egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésképpen megcsókolta.
50. Jézus erre így felelt: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!”Ekkor az emberek körülvették Jézust, megragadták, és letartóztatták.
51. Jézus kísérői közül az egyik a kardjához kapott, kirántotta, rávágott a főpap szolgájára és levágta a fülét.
52. Jézus azonban rászólt a támadóra: „Tedd csak vissza kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg!
53. Nem tudod, hogy kérhetnék Atyámtól akár tizenkét sereg angyalt is?
54. De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint mindennek így kell történnie?”
55. Ezután pedig a tömeghez fordult: „Kardokkal és botokkal jöttetek értem, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?! Minden nap ott ültem a Templom területén, tanítottam, és nem fogtatok el.
56. De azért történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak.” Ezután minden tanítványa otthagyta őt, és futva menekült.
57. Akik Jézust elfogták, Kajafás főpap házához vitték. Ott gyűltek össze a törvénytanítók és a nép vezetői.
58. Péter pedig távolról követte Jézust egészen a főpap udvaráig. Bement, és leült az őrök közé, hogy lássa, mi fog történni.
59. A főpapok és a tanács többi tagjai valami ürügyet kerestek, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyanokat kerestek, akik hajlandók voltak Jézus ellen hamisan tanúskodni.
60. De nem találtak olyan okot, amely alapján halálra ítélhették volna, pedig sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt két férfi,
61. akik azt mondták: „Ez az ember azt mondta: »Le tudom rombolni Isten Templomát, és három nap alatt újra felépítem.«”
62. A főpap ekkor fölállt, és azt kérdezte Jézustól: „Miért nem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?”
63. Jézus azonban továbbra is hallgatott.Ekkor a főpap így folytatta: „Az élő Istenre kényszerítelek, hogy eskü alatt mondd meg az igazat: Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!”
64. Jézus ezt felelte: „Igen, úgy van, ahogy mondod! Sőt, azt mondom nektek: majd meglátjátok az Emberfiát Isten jobb oldalán ülni, és meglátjátok, hogy eljön az ég felhőin.”
65. A főpap ekkor megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: „Ez az ember Istent gyalázta! Több tanúra nincs is szükségünk. Mindnyájan hallottátok, amit Isten ellen mondott.
66. Hogyan határoztok?”Azok ezt válaszolták: „Bűnös, és meg kell halnia!”
67. Ezután Jézus arcába köptek, és ököllel ütötték.
68. Mások az arcába vágtak, és ezt mondták: „Most prófétáld meg, Krisztus, hogy ki ütött téged!”
69. Péter ezalatt ott ült a főpap udvarán. Odament hozzá egy szolgálólány, és megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál!”
70. De Péter ezt mindenki előtt letagadta. Ezt mondta: „Nem tudom, miről beszélsz.”
71. Ezután Péter kiment a kapuba, ahol meglátta őt egy másik szolgálólány, aki ezt mondta: „Ez a férfi a názáreti Jézussal volt.”
72. Péter ismét letagadta, sőt még esküvel is megerősítette: „Nem is ismerem azt a férfit!”
73. Rövid idő múlva azok, akik ott álltak, ezt mondták Péternek: „Te valóban közéjük tartozol, mert a kiejtésed erről árulkodik.”
74. Péter ekkor átkozódni kezdett, és esküvel erősítette: „Nem is ismerem azt a férfit!” Abban a pillanatban kukorékolt a kakas.
75. Ekkor Péternek eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott neki: „Mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” Ezután kiment onnan, és keservesen sírni kezdett.