1. Amikor felvirradt a reggel, a főpapok és a nép vezetői határozatot hoztak, hogy Jézusnak meg kell halnia.
2. Ezért megkötözték, elvitték Pilátushoz, a római helytartóhoz, és átadták neki.
3. Amikor Júdás, aki elárulta Jézust, látta, hogy halálra ítélték őt, megbánta, amit tett. Visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapokhoz és az idős vezetőkhöz.
4. Ezt mondta: „Bűnt követtem el, mert egy ártatlan embert adtam az ellenségei kezébe, hogy megöljék.”Azok így feleltek: „Mi közünk hozzá?! Ez a te dolgod.”
5. Ekkor Júdás az ezüstpénzeket szétszórta a Templomban, majd elment, és felakasztotta magát.
6. A papok összeszedték a pénzt, és azt mondták: „Törvényünk tiltja, hogy ezt a pénzt a Templom kincstárába tegyük, mert egy ember megölésének ára.”
7. Elhatározták tehát, hogy megveszik belőle azt a területet, amelyet „Fazekas- mezőnek” neveztek, hogy oda temessék az idegeneket.
8. Ezért nevezik azt a mezőt mind a mai napig Vérmezőnek.
9-10. Így teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott:„Izráel fiai megegyeztek, hogy harminc ezüstöt fizetnek az életéért, mert ennyire becsülték őt. Fogták ezt a harminc ezüstöt, és megvették rajta a Fazekas-mezőt, ahogyan azt megparancsolta nekem az Úr.”
11. Jézust a római helytartó, Pilátus elé állították. Ő megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”„Igen. Ahogy mondod” — felelte Jézus.
12. De amikor a főpapok és az idős vezetők vádolták, nem felelt semmit.
13. Pilátus megkérdezte: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak?”
14. Ő azonban nem válaszolt egyetlen vádra sem. Ezen Pilátus nagyon elcsodálkozott.
15. A pászka ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint.
16. Akkor éppen volt ott a börtönben egy hírhedt bűnöző, akit Barabbásnak hívtak.
17. Pilátus megkérdezte az összegyűltektől: „Egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért. Kit akartok, hogy elengedjek: Barabbást, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?”
18. Tudta ugyanis, hogy féltékenységből adták át neki Jézust.
19. Miközben ez történt, Pilátus a bírói székében ült. Ekkor a felesége ezt az üzenetet küldte neki: „Ne avatkozz ennek az embernek az ügyébe. Ártatlan. Ma éjjel róla álmodtam, és ez nagyon felkavart!”
20. A főpapok és az idős vezetők azonban rábeszélték az összegyűlt embereket, hogy Pilátustól Barabbás elengedését és Jézus kivégzését kérjék.
21. A helytartó ismét megkérdezte őket: „A két fogoly közül melyiket engedjem szabadon?”„Barabbást!” — válaszolták.
22. Pilátus ekkor ezt kérdezte: „És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak hívnak?”Mindannyian ezt kiáltották: „Feszítsék keresztre!”
23. „Miért? Mi rosszat tett?” — kérdezte őket.Ők pedig még hangosabban kiáltották: „Feszítsék keresztre!”
24. Pilátus látta, hogy semmit sem tud tenni, sőt ebből még lázadás is lehet. Ezért vizet hozatott, az emberek előtt megmosta a kezét, és kihirdette: „Nem vagyok vétkes, sem felelős ennek az ártatlan embernek a haláláért. Ez a ti dolgotok!”
25. Erre mindenki ezt válaszolta: „Mi és az utódaink vállaljuk a felelősséget a haláláért!”.
26. Akkor Pilátus a kérésükre szabadon engedte Barabbást, és megparancsolta, hogy Jézust korbácsolják meg. Azután átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.
27. Ezután Pilátus katonái a helytartói palotába vitték Jézust. Ott az egész csapat köréje gyűlt.
28. Levetkőztették, és bíbor színű köpenyt adtak rá.
29. Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe, jobb kezébe meg egy nádszálat adtak. Ezután csúfolkodva letérdeltek előtte, és így gúnyolták: „Éljen a zsidók királya!”
30. Majd leköpdösték, azután kivették a kezéből a nádszálat, és a fejéhez verték.
31. Miután befejezték a gúnyolódást, levették róla a köpenyt, és ismét ráadták a saját ruháit. Majd elvezették, hogy keresztre feszítsék.
32. Miközben kifelé mentek a városból, találkoztak egy Simon nevű férfival, aki Ciréne városából származott. Arra kényszerítették, hogy ő vigye Jézus keresztfáját.
33. Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”.
34. Itt bort adtak Jézusnak, amelybe epét kevertek. Megkóstolta, de nem akarta meginni.
35. Ezután keresztre feszítették. A ruháit a katonák kisorsolták, és így osztották el maguk között.
36. Majd leültek, és őrizték.
37. Jézus feje fölé odatették az ellene szóló vádiratot: „jézus a zsidók királya.”
38. Ugyanakkor két bűnözőt is megfeszítettek: az egyik keresztje Jézus jobb oldalán, a másiké a bal oldalán állt.
39. Az arra járók szidalmazták és gúnyolták Jézust. Rázták a fejüket,
40. és ezt mondták: „Szóval, te vagy az, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra fölépíted?! Akkor most mentsd meg magad! Ha tényleg Isten Fia vagy, akkor szállj le a keresztről!”
41. Hasonlóképpen gúnyolták a főpapok, a törvénytanítók és az idős vezetők is.
42. Azt mondták: „Másokat megmentett, de magát mégsem tudja megmenteni! Ha tényleg ő Izráel királya, akkor jöjjön le a keresztről! Majd akkor hiszünk benne!
43. Istenben bízott, hát akkor mentse meg őt Isten maga, ha akarja! Hiszen ő mondta: »Isten Fia vagyok«.”
44. A vele együtt megfeszített bűnözők is ugyanígy gúnyolták.
45. Déli tizenkét órától délután háromig sötétség borította az egész földet.
46. Három óra körül Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamá sabaktáni” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
47. Néhányan, akik ott álltak, hallották ezt, és azt mondták: „Illést hívja!”
48. Egyikük gyorsan elfutott, és hozott egy szivacsot. Ecetbe mártotta, majd egy nádszálra tűzte, és felnyújtotta Jézusnak, hogy igyon belőle.
49. De a többiek azt mondták: „Hagyd csak! Nézzük, vajon eljön-e Illés, hogy megszabadítsa!”
50. Jézus ekkor ismét hangosan felkiáltott, és meghalt.
51. Abban a pillanatban a Templom belsejében a függöny felülről egészen az aljáig kettéhasadt. Rengett a föld, és a sziklák megrepedtek.
52. A sírok megnyíltak, és Isten emberei közül sokan, akik már korábban meghaltak, feltámadtak,
53. és kijöttek a sírokból. Miután Jézus feltámadt a halálból, ezek bementek a szent városba, és sokan látták őket.
54. A százados és a katonák, akik Jézust őrizték, látták a földrengést és a többi eseményt. Nagyon megijedtek, és ezt mondták: „Ő valóban Isten Fia volt!”
55. Asszonyok is álltak ott, és távolról figyelték, hogy mi történik. Ők voltak azok, akik Galileától fogva követték Jézust, és gondoskodtak róla.
56. Közöttük volt a magdalai Mária, azután egy másik Mária, Jakab és József anyja, meg Zebedeus fiainak, Jakabnak és Jánosnak anyja is.
57. Amikor beesteledett, eljött egy József nevű gazdag ember Arimátia városából, aki maga is Jézus tanítványa volt.
58. Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Pilátus elrendelte, hogy adják oda neki.
59. Akkor József levette a hottestet, tiszta vászonlepedőbe csavarta,
60. és elhelyezte a saját új sírkamrájába, amelyet sziklába vájtak. Ezután egy nagy követ hengerített a sírkamra bejáratához, majd elment.
61. A magdalai Mária és a másik Mária közben ott ültek a sírral szemben.
62. Másnap — az előkészület napja utáni napon — a főpapok és farizeusok mindannyian elmentek Pilátushoz.
63. Ezt mondták neki: „Uram, emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: »a harmadik napon fel fogok támadni.«
64. Parancsold meg tehát, hogy gondosan őrizzék a sírt három napig! Különben még a tanítványai odamehetnek, ellopják a testet, és azt mondják a népnek, hogy feltámadt a halálból. Ez az utóbbi csalás még rosszabb lenne, mint az előző volt!”
65. Pilátus azt felelte: „Rendben van, őriztessétek a sírt a saját őrségetekkel, ahogy csak akarjátok!”
66. Azok el is mentek, lepecsételték a sír bejáratát elzáró követ, és őrséget állítottak mellé.