1. Miután Jézus befejezte a tizenkét tanítvány útbaigazítását, továbbment a környező galileai városokba. Tanította az embereket, és hirdette az örömhírt.
2. János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezért elküldte hozzá néhány tanítványát,
3. hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?”
4. Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit hallotok és láttok:
5. a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások meggyógyulnak, a süketek hallanak, halottak támadnak föl, és a szegények az örömhírt hallgatják.
6. Boldog, aki el tud fogadni engem, és nem kételkedik, hanem kitart mellettem.”
7. Amikor János tanítványai elmentek, Jézus ezt mondta Jánosról az összegyűlt sokaságnak: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok? Nem!
8. Vagy azért mentetek ki, hogy drága ruhába öltözött férfit lássatok? De hiszen, akik drága ruhákban járnak, azok királyi palotákban laknak!
9. Kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Igen! Sőt, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat!
10. Mert János az, akiről mondja az Írás:»Elküldöm hírvivő követemet,aki előtted fog menni,hogy utat készítsen számodra.«
11. Igazán mondom, hogy azok között, akik asszonytól születtek, Bemerítő János a legnagyobb. Mégis, azok között, akik a Menny Királyságába tartoznak, a legkisebb is nagyobb nála.
12. Bemerítő János megjelenésétől kezdve a Menny Királysága erőteljesen halad előre, és vannak olyanok, akik teljes erővel törekszenek vele haladni.
13. Minden próféta és a Mózesi Törvény is előre hirdette a Királyság eljövetelét, ameddig János meg nem érkezett.
14. Ha készek vagytok elfogadni, amit a próféták és a Törvény mond, akkor ő az az Illés, akinek az eljöveteléről a próféciák szóltak.
15. Akinek van füle, hallja meg!
16. Mihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Olyanok, mint a piactéren játszó gyerekek, akik így kiáltanak egymásnak:
17. »Táncnótát furulyáztunk nektek,de nem táncoltatok.Siratót énekeltünk,de nem sírtatok.«
18. Mert eljött János, aki nem azt ette, amit a többiek, és nem ivott bort sem. Róla azt mondták, hogy gonosz szellem lakik benne.
19. Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondják: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!« De a bölcsességet a tettei igazolják.”
20. Ezután Jézus figyelmeztette azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette. Megintette őket, mert nem változtatták meg gondolkodásukat és életüket:
21. „Jaj neked, Korazin népe! Jaj nektek, Bétsaida lakói! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, ők már régen megváltoztatták volna az életüket. Már rég zsákruhában ültek volna, és a fejükre hamut szórtak volna, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire megbánták a bűneiket.
22. Igazán mondom nektek: az ítélet napján Tírusz és Szidón népének elviselhetőbb lesz a sorsa, mint a tiétek.
23. És te, Kapernaum, azt hiszed, hogy az égig fognak magasztalni? Nem! A halál országába fogsz süllyedni! Mert ha Sodomában történtek volna azok a csodák, amelyeket ti láttatok, megmaradt volna a mai napig.
24. Igazán mondom nektek: Sodoma népének elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint nektek.”
25. Akkor Jézus ezt mondta: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek.
26. Igen, Atyám, mert így láttad jónak!”
27. „Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya. Senki más nem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”
28. „Jöjjetek közel hozzám mind, akik elfáradtatok és nehéz terheket cipeltek! Én megnyugvást és pihenést adok nektek.
29. Azt az igát vegyétek fel, amelyet én adok rátok. Tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok: akkor lelketek megnyugszik és felüdül.
30. Mert az az iga, amelyet én teszek rátok, kedves és gyönyörködtet. Az a teher, amelyet én teszek a vállaitokra, könnyű.”