1. „Azon a napon a Menny Királysága hasonló lesz ehhez: egyszer tíz szűz várta a vőlegényt, és kimentek elé. Mindegyiknek olajmécses volt a kezében.
2. Közülük öt ostoba volt, öt pedig okos.
3. Az ostobáknál csak a mécses volt, de nem vittek magukkal tartalék olajat.
4. Az okosaknál nemcsak a mécses volt, ha nem korsókban olajat is vittek.
5. A vőlegény azonban később jött, mint ahogyan várták, ezért mind a tízen elálmosodtak, sőt, el is aludtak.
6. Éjfélkor azonban felhangzott a kiáltás: »Itt jön a vőlegény! Jöjjetek ki elé, és fogadjátok!«
7. Ekkor mind a tízen azonnal felébredtek, és rendbe hozták a mécsesüket.
8. Az ostobák azt mondták az okosoknak: »Adjatok egy kis olajat, mert mécseseink mindjárt kialszanak!«
9. De azok így válaszoltak: »Nem lehet, mert akkor nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább az olajárusokhoz, és vegyetek tőlük!«
10. Mialatt az ostobák elmentek olajat venni, megjött a vőlegény. Azok, akik felkészülten várták, bementek vele a lakodalomba, az ajtót pedig bezárták.
11. Később megérkeztek az ostobák is. Kiáltozni kezdtek: »Uram! Uram! Nyisd ki az ajtót!«
12. De a vőlegény így felelt: »Igazán mondom nektek: Nem ismerlek titeket!«
13. Legyetek hát mindig éberek, mert nem tudjátok melyik napon és melyik órában jön vissza az Emberfia!”
14. „A Menny Királysága hasonló ehhez: egyszer egy ember külföldre akart utazni, és előtte összehívta a szolgáit, és egész birtokát gondjaikra bízta.
15. Egyiküknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindenkinek képességei szerint. Ezután elutazott.
16. Aki az öt zacskó ezüstpénzt kapta, azonnal üzleti vállalkozásba fektette, és újabb öt zacskó ezüstpénzt nyert vele.
17. Aki kettőt kapott, ugyanígy tett, és másik két zacskó ezüstpénzt szerzett.
18. Aki viszont egyet kapott, ásott egy gödröt, és oda rejtette az ura pénzét.
19. Hosszú idő elteltével hazatért a szolgák ura. Előhívta őket, hogy számoljanak el a rájuk bízott vagyonnal.
20. Aki öt talentumot kapott, összesen tizet hozott vissza. Ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, s ezzel öt másik talentumot szereztem!«
21. Ura megdicsérte: »Jól van! Hűséges és jó szolgám vagy! Hűségesen gazdálkodtál ezzel a kevéssel! Ezentúl sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«
22. Ezután következett az, aki két talentumot kapott. Ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám. Nézd, ezzel újabb két talentumot szereztem vele!«
23. Ura megdicsérte: »Jól van! Hűséges és jó szolgám vagy! Hűségesen gazdálkodtál ezzel a kevéssel! Ezentúl sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«
24. Ezután jött az, aki egy talentumot kapott. Ő így számolt be: »Uram, szigorú és kemény embernek ismerlek téged. Még azt is learatod, amit nem te vetettél. Onnan is begyűjtöd a termést, ahová nem szórtál magot.
25. Féltem tőled, ezért elástam a talentumot. Tessék, itt van, ami a tiéd!«
26. Ekkor ura azt mondta neki: »Te gonosz és lusta szolga! Azt gondoltad, hogy azt is learatom, amit nem én vetettem, és onnan is begyűjtöm a termést, ahová nem szórtam magot?!
27. Akkor miért nem vitted a bankba a pénzemet, hogy kamatozzon? Most a kamattal megnövelve kaptam volna vissza!
28. Vegyétek el tőle azt a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz van!«
29. Mert aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont, nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni.
30. Ezt a haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a sötétségbe! Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”
31. „Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben, és összes angyalaival együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára,
32. és minden nemzetet összegyűjtenek trónja elé. Ő pedig két csoportra választja a népeket, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33. A juhokat a jobb, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.
34. Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: »Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket: ez a Királyság a tiétek! Vegyétek birtokba, mert Isten a világ kezdete óta számotokra készítette!
35. Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok.
36. Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.«
37. Ekkor így felelnek majd az igazságszerető emberek: »Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas voltál. Mikor adtunk neked inni?
38. Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttunk téged ruha nélkül. Mikor adtunk neked ruhát?
39. Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg?«
40. Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor megtettétek ezekkel a testvéreimmel, akár a legkisebbel is, akkor velem tettétek meg.«
41. Ezután a bal oldalán állókhoz fordul: »Menjetek előlem! Átkozottak vagytok! Menjetek az örök tűzbe, amely a Sátánnak és angyalainak van elkészítve!
42. Menjetek, mert éhes voltam, de nem adtatok enni! Szomjas voltam, de nem adtatok inni.
43. Idegen voltam, de nem fogadtatok be a házatokba. Hiányzott a ruhám, de nem öltöztettetek fel. Beteg és fogoly voltam, de nem látogattatok meg.«
44. Ők is ugyanazt fogják tőle kérdezni: »Uram, mi nem láttunk téged éhesnek, szomjasnak vagy idegennek. Nem láttunk téged, mikor nem volt mibe öltöznöd. Nem láttunk betegen, vagy a börtönben. Mikor volt az, amikor nem segítettünk rajtad?«
45. Akkor a király így válaszol nekik: »Igazán mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezekkel a legkisebb testvéreimmel, akkor rajtam nem segítettetek!«
46. Akkor ezek az örök büntetésre, az igazságszeretők pedig az örök életre fognak menni.”