fejezetek

  1. 1
  2. 2
  3. 3
  4. 4
  5. 5
  6. 6
  7. 7
  8. 8
  9. 9
  10. 10
  11. 11
  12. 12
  13. 13
  14. 14
  15. 15
  16. 16
  17. 17
  18. 18
  19. 19
  20. 20
  21. 21
  22. 22
  23. 23
  24. 24
  25. 25
  26. 26
  27. 27
  28. 28

Újszövetség

Máté Evangéliuma 18 Egyszerű Fordítás Biblia (EFO)

Ki a legnagyobb?

1. Abban az időben megkérdezték Jézustól a tanítványai: „Ki a legnagyobb a Menny Királyságában?”

2. Ekkor Jézus odahívott egy kisgyermeket, odaállította közéjük, és így felelt:

3. „Igazán mondom nektek: meg kell változzon a gondolkodásotok, hogy olyan legyen, mint egy kisgyereké, különben soha nem mehettek be a Menny Királyságába.

4. Ezért az lesz a legnagyobb a Menny Királyságában, aki megalázkodik, és olyan lesz, mint ez a kisgyerek.

5. Aki pedig befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, az valójában engem fogad be.”

Ne vigyél senkit bűnbe!

6. „Ezek a kicsinyek hisznek bennem. De jaj annak, aki akár csak egyet is bűnbe visz közülük! Aki miatt e kicsinyek bűnt követnek el, az még akkor is jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe.

7. Jaj az embereknek az ilyen bűnbe vivő kísértések miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy ezek próbára tegyék őket, de jaj annak, aki miatt azt a bűnt elkövetik!

8. Ezért ha a saját kezed, vagy lábad visz bűnbe, még azt is inkább vágd le, és dobd el! Jobb, ha csonkán, vagy fél lábbal jutsz be az örök életre, mintha kezed-lábad épségben megmarad, és úgy dobnak az örök tűzbe.

9. Ha a szemed visz bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és dobd el! Jobb, ha fél szemmel jutsz be az örök életre, mintha két szemed megmarad, és úgy dobnak a gyehenna tüzébe!”

Az elveszett juh

10. „Vigyázzatok! Egyet se nézzetek le ezek közül a kicsinyek közül! Mert mondom nektek: a melléjük rendelt angyalok mindig látják Atyám arcát a Mennyben!

12. Mit gondoltok? Ha valakinek van száz juha, és az egyik eltéved, mit fog tenni az az ember? Otthagyja a legelőn a kilencvenkilencet, hogy megkeresse azt az egyet, amelyik elkóborolt!

13. Igazán mondom nektek: mikor megtalálja, jobban örül annak az egynek, mint a többi kilencvenkilencnek, amely el sem veszett.

14. Ugyanígy mennyei Atyátok sem akarja, hogy akár egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

Ha a testvéred vétkezik

15. „Ha a testvéred vétkezik, menj oda hozzá, négyszemközt figyelmeztesd, és mutass rá arra, amit rosszul tett! Ha hallgat rád, akkor segítettél neki, hogy testvéred maradjon.

16. Ha nem hallgat rád, újra menj el hozzá, és vigyél magaddal egy vagy két embert! Így mindent két vagy három tanú bizonyíthat.

17. Ha rájuk sem hallgat, mondd el a gyülekezetnek! Ha még a gyülekezetre sem hallgat, akkor úgy kell vele bánni, mint egy hitetlennel, vagy vámszedővel!

18. Igazán mondom nektek: amiket nem engedtek meg a földön, azok a dolgok lesznek, amit Isten nem enged meg. Amiket viszont megengedtek a földön, azok a dolgok lesznek, amiket Isten megenged.!

19. Igazán mondom nektek: ha itt a földön közületek ketten összhangban vannak és egyetértenek, akkor kérhetnek akármit, mennyei Atyám megadja nekik.

20. Mert amikor ketten vagy hárman egységre jutnak az én nevemben, akkor én is ott vagyok közöttük.”

Történet a megbocsátásról

21. Ezután Péter lépett hozzá, és megkérdezte: „Uram, ha valaki állandóan vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Akár hétszer is?”

22. „Nemcsak hétszer, ha nem akár hetvenszer hétszer is — válaszolta Jézus.

23. A Menny Királysága hasonlít ehhez: egyszer egy király elhatározta, hogy a szolgáival megfizetteti mindazt, amivel tartoztak neki.

24. Mikor kezdte összegyűjteni a pénzt tőlük, elé hozták egyik szolgáját, aki tízezer talentummal tartozott.

25. De mivel nem tudta visszafizetni az adósságát, a király megparancsolta, hogy adják el rabszolgának feleségével és gyermekeivel együtt, és adják el minden vagyonát is. Amit pedig ezekért kapnak, az legyen a királyé az adósság fedezésére.

26. A szolga ekkor leborult a király előtt, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«

27. A király megsajnálta, szabadon engedte, sőt, minden adósságát is elengedte.

28. Miután ez a szolga elment, találkozott egyik szolgatársával, aki neki tartozott száz ezüstpénzzel. Torkon ragadta, fojtogatni kezdte, és ez mondta neki: »Add meg, amivel tartozol!«

29. Az meg az első szolga lába elé borult, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«

30. Az első szolga azonban nem akart megkönyörülni rajta, ha nem börtönbe záratta a társát, amíg az minden tartozását vissza nem fizeti.

31. Amikor a király szolgái meglátták ezt, nagyon megharagudtak. Elmentek a királyhoz, és elmondták, mi történt.

32. Ekkor a király behívatta az első szolgát, és ezt mondta neki: »Te gonosz szolga! Én elengedtem minden adósságodat, mivel kegyelemért könyörögtél!

33. Nem kellett volna neked is ugyanúgy könyörülnöd a szolgatársadon, ahogy én könyörültem rajtad?!«

34. Ekkor a király haragjában átadta a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, és büntessék meg, amíg ki nem fizeti minden adósságát.

35. Bizony, így bánik veletek mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak, aki vétkezett ellenetek.”