1. Ekkor farizeusok és törvénytanítók jöttek Jézushoz, akik Jeruzsálemből érkeztek. Megkérdezték:
2. „Miért nem követik a tanítványaid őseink hagyományait? Miért nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek?”
3. Jézus kérdéssel válaszolt: „Ti pedig miért nem engedelmeskedtek Isten parancsának, amikor a hagyományokat követitek?
4. Isten ugyanis ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és »Aki apját vagy anyját gyalázza, átkozza, annak meg kell halnia!«
5. Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Adhatnék ugyan valamit neked, amivel segíthetnélek, de azt már Istennek ajánlottam fel« — akkor azzal már nem kell a szüleinek segítenie, vagyis tisztelnie őket.
6. Tehát, a hagyományaitok kedvéért érvénytelenné tettétek Isten szavát!
7. Milyen képmutatók vagytok! Jól mondta rólatok Ézsaiás próféta:
8. »Ez a nép csak szájával tisztel engem,de szíve távol van tőlem.
9. Hiába tisztelnek és imádnak engem,nem ér az semmit,mert olyan szabályokat tanítanak,amelyek csak emberek parancsai.«”
10. Ekkor magához szólította az embereket, és ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám, és értsétek meg, amit mondok!
11. Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem, ami kijön a száján: vagyis, amit mond.”
12. Ekkor odamentek hozzá a tanítványai és ezt kérdezték: „Tudod-e, hogy a farizeusok felháborodtak azon, amit mondtál?”
13. „Minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett, gyökerestől kitépnek majd” — válaszolta Jézus.
14. „Ezért ne is törődjetek a farizeusokkal! Hiszen vakok, akik a többi vakot vezetik. Ha pedig egyik vak vezeti a másikat, akkor mindketten gödörbe esnek.”
15. Ekkor Péter megkérte: „Magyarázd meg nekünk, mit jelent az előbbi hasonlat!”
16. „Hát még ti sem értitek?” — kérdezte Jézus.
17. „Nem értitek, hogy az étel, amely a szájon át bemegy, a gyomorba kerül, végül pedig kiürül onnan?
18. Ami azonban a szájadból kijön — vagyis, amit mondasz—, az a szívedből származik, és az tehet tisztátalanná!
19. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosság, házasságtörés, szexuális bűnök, lopás, hazugság és gyalázkodás.
20. Ezek teszik tisztátalanná az embert, nem pedig az, ha nem végzi el a szertartásos kézmosást étkezés előtt.”
21. Jézus továbbment onnan Tírusz és Szidón vidékére.
22. Ekkor egy kánaáni asszony jött utána, aki azon a vidéken lakott, és így kiáltozott: „Uram, Dávid Fia, könyörülj meg rajtam! A leányomban gonosz szellem van, és nagyon szenved tőle!”
23. Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Ekkor a tanítványai így kérlelték: „Küldd el ezt az asszonyt! Folyton utánunk jön, és kiabál!”
24. Jézus így válaszolt: „Az Atya engem csak Izráel népének elveszett juhaihoz küldött.”
25. Az asszony akkor Jézushoz jött, leborult előtte, és így kérte: „Uram, segíts rajtam!”
26. Jézus így válaszolt: „Nem helyes, ha elvesszük a gyerekektől a kenyeret, hogy odadobjuk a kutyáknak.”
27. „Igazad van, Uram!” — válaszolt az asszony — „De még a kutyák is megkapják a gazdájuk asztaláról lehulló morzsákat.”
28. Erre Jézus felelt: „Asszony, milyen nagy hited van! Legyen meg, amit kívánsz.” És abban a pillanatban meggyógyult az asszony leánya.
29. Jézus ezután visszatért a Galileai-tó partjára. Felment egy hegyre, és leült.
30. Rengetegen jöttek hozzá. Sántákat, vakokat, bénákat, süketnémákat, és mindenféle más betegeket hoztak. Letették őket Jézus lába elé, ő pedig mindegyiket meggyógyította.
31. Az emberek nem tudtak hová lenni a csodálkozástól, amikor látták, hogy a süketnémák megszólalnak, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak, a vakok látnak — és dicsőítették Izráel Istenét.
32. Jézus magához hívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Sajnálom ezt a sok embert. Már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. Nem akarom éhesen elküldeni őket, nehogy összeessenek az úton.”
33. „De hát honnan vehetnénk ezen az elhagyatott helyen annyi kenyeret, hogy ilyen nagy sokaságot megetessünk?” — kérdezték a tanítványok.
34. Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van?” „Hét” — válaszolták — „és néhány kisebb halunk.”
35. Ezután szólt az embereknek, hogy mindenki üljön le a földre.
36. Majd fogta a hét kenyeret és a halakat, és miután hálát adott Istennek, tört az ételből, és kezdte osztani a tanítványainak, azok pedig az embereknek.
37. Mindnyájan ettek, amíg mindenki jóllakott. Majd összeszedték a maradékot, és hét kosarat töltöttek meg a darabokal.
38. Körülbelül négyezer férfi volt a tömegben, akik ettek, s azon felül még asszonyok és gyerekek.
39. Miután Jézus elküldte az embereket, beszállt egy bárkába, és Magadán vidékére ment.