1. „A Menny Királysága hasonló ehhez: egyszer egy szőlősgazda korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe.
2. Megegyezett velük, hogy napi egy ezüstpénzt fizet nekik, majd kiküldte őket a szőlőjébe dolgozni.
3. Reggel kilenc óra körül ismét kiment, és látott a piactéren néhány férfit, akiknek semmi dolgunk nem volt.
4. Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőmbe, és megkapjátok, amely a munkátokért jár!«
5. Azok el is mentek.Délben, majd három óra körül megint kiment, és újabb munkásokat fogadott fel, akiket szintén kiküldött a szőlőbe dolgozni.
6. Amikor délután öt óra körül kiment a piactérre, ismét talált ott munka nélkül lézengőket, és megkérdezte tőlük: »Hát ti miért álltok itt egész nap? Miért tétlenkedtek?«
7. Ezt válaszolták: »Minket még senki sem fogadott fel«.»Menjetek ti is a szőlőmbe dolgozni!« — mondta nekik.
8. Amikor beesteledett, a szőlősgazda szólt a munkások vezetőjének: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«
9. Először jöttek azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy-egy ezüstpénzt kapott.
10. Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak. De ők is csak egy-egy ezüstpénzt kaptak.
11. Amikor átvették a bérüket, panaszkodtak a gazdának:
12. »Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak« — mondták. »Te azonban ugyanúgy bántál velünk, mint ővelük, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«
13. Ő pedig így felelt: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan hozzád! Hiszen megegyeztünk, hogy egy ezüstpénzt fizetek neked.
14. Fogd tehát, ami a tiéd, és menj! Én ugyanis ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked.
15. Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«
16. Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”
17. Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta:
18. „Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni,
19. és átadják a nem zsidó emberek kezébe, hogy azok kigúnyolják, megkorbácsolják és kivégzik a kereszten. De a harmadik napon fel fog támadni.”
20. Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.
21. „Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.Az asszony így felelt: „Azt kérem tőled, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg nekem!”
22. Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni a szenvedés poharát, amelyet nekem ki kell innom?”„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.
23. Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ül majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el. Oda majd azok fognak ülni, akiknek mennyei Atyám ezt a két helyet elkészítette.”
24. Amikor ezt a többi tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre.
25. De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a nem zsidó népek uralkodói szeretik a hatalmukat mutogatni. A hatalmasok pedig szeretik alattvalóikkal éreztetni a hatalmukat.
26. Közöttetek azonban ne így legyen! Éppen ellenkezőleg: aki közületek nagy akar lenni, az a szolgátok legyen!
27. Aki pedig az első akar lenni, az legyen a rabszolgátok!
28. Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, ha nem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és ezáltal sok embert megmentsen.”
29. Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust.
30. Az út szélén két vak ült, s amikor hallották, hogy Jézus megy el mellettük, kiáltozni kezdtek: „Urunk, Dávid Fia, könyörülj meg rajtunk!”
31. Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben. De ők csak még jobban kiabáltak: „Urunk, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”
32. Jézus ekkor megállt, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”
33. Ezt felelték: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hadd lássunk!”
34. Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban megnyílt a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.