1. Jézus ezután egy másik jelképes történetet mondott.
2. „A Menny Királysága hasonlít ehhez: egy király fiának közeledett az esküvője, ezért a király nagy lakodalmat készített, és erre sok vendéget hívott.
3. Amikor elérkezett az ideje, elküldte a szolgáit, hogy gyűjtsék össze a meghívottakat. De azok nem akartak eljönni.
4. Ekkor más szolgákat küldött, és ezt mondta nekik: »Azt üzenem a meghívottaknak, hogy már mindent elkészítettem. Levágattam ökreimet és hízott állataimat. Most tehát jöjjenek a fiam lakodalmára, mert már minden készen van!«
5. A szolgák kimentek, de a meghívottak nem hallgattak rájuk, mert mindegyik valami mással volt elfoglalva. Az egyik kiment a szántóföldjére, a másik az üzletébe.
6. A többiek megfogták a király szolgáit, megverték, és meggyilkolták őket.
7. A király ekkor nagyon megharagudott, elküldte a katonáit, hogy öljék meg szolgái gyilkosait, és égessék fel a városukat.
8. Majd ezt mondta a szolgáinak: »A lakodalmi vacsora készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9. Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez! Hívjatok meg mindenkit, akit csak ott találtok.«
10. A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.
11. Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.
12. »Barátom!« — szólította meg a király. »Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.
13. A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«
14. Mert sokan vannak, akiket meghívtak, de kevesen vannak a kiválasztottak.”
15. Ekkor a farizeusok otthagyták Jézust. Maguk között arról tanácskoztak, hogyan tudnák őt ravasz kérdésekkel csapdába csalni, hogy a beszédével vétkezzen.
16. El is küldték hozzá néhány tanítványukat a Heródes-pártiakkal együtt. Azok ezt mondták Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy személyválogató, és amit Isten útjáról tanítasz, az is igaz.
17. Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
18. Jézus azonban átlátott rajtuk, és tudta, milyen gonosz szándék vezérli őket, ezért így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni, hogy a szavaimmal vétkezzek?
19. Mutassatok nekem egy pénzérmét, amellyel az adót fizetik!” Odanyújtottak neki egy ezüstpénzt.
20. „Kinek a képmása és a neve van rajta?” — kérdezte tőlük Jézus.
21. „A császáré” — felelték azok.„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
22. Ezen a válaszon nagyon meglepődtek, majd otthagyták Jézust, és elmentek.
23. Jézushoz még aznap szadduceusok is jöttek, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Ezt kérdezték tőle:
24. „Mester! Mózes azt parancsolta: ha egy férfi úgy hal meg, hogy nincs gyereke, akkor a férfi testvére vegye feleségül az özvegyet. Így kell gondoskodnia arról, hogy meghalt testvérének mégis legyen utódja.
25. Volt közöttünk hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül meghalt, és a fivérére hagyta a feleségét.
26. Ugyanez történt a második fiúval, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig.
27. Legutoljára meghalt az asszony is.
28. A feltámadáskor a hét fivér közül kinek lesz a felesége? Hiszen azelőtt már mindegyiknek felesége volt.”
29. Jézus így felelt meg nekik: „Tévedésben vagytok, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát.
30. Ugyanis a feltámadás után senki sem nősül meg, és senki sem megy férjhez, mert a feltámadottak olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben.
31. Ami pedig a halottak feltámadását illeti, biztosan olvastátok, amit Isten maga mondott:
32. »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.« Márpedig Isten nem a halottak, ha nem az élők Istene.”
33. Az emberek nagyon elcsodálkoztak ezen a tanításon.
34. A farizeusok meghallották, hogy Jézus olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyre azok nem tudtak mit felelni. Ezért a farizeusok mindannyian összegyűltek Jézus körül.
35. Egyikük, aki törvénytanító volt, próbára akarta tenni Jézust, és megkérdezte tőle:
36. „Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?”
37. Ő így válaszolt: „»Szeresd URat, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!«
38. Ez az első és legfontosabb parancs.
39. De a második is ugyanolyan fontos: »Úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat!«
40. Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak alapja.”
41. Amíg a farizeusok együtt voltak, Jézus is kérdezett tőlük valamit:
42. „Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia?”„Dávid fia” — felelték.
43. Jézus tovább kérdezett: „Akkor hogy lehet az, hogy Dávid a Szent Szellem által mégis Urának hívja őt? Ugyanis ezt mondta:
44. »Így szólt az ÚR az én Uramhoz:Ülj a jobb oldalamra,amíg ellenségeidethatalmad alá kényszerítem!«
45. Ha tehát Dávid Urának nevezi Krisztust, hogy lehet akkor Krisztus Dávid fia?”
46. Erre azonban egyik farizeus sem tudott válaszolni. Így attól a naptól kezdve már senki sem merte őt kérdésekkel próbára tenni.