1. Amint felvirradt a reggel, a főpapok, a nép vezetői, a törvénytanítók, valamint az egész Főtanács együttesen határozatot hozott. Megkötözték Jézust, elvitték Pilátushoz, és átadták neki.
2. Pilátus megkérdezte Jézust: „Te vagy a zsidók királya?”Ő így válaszolt: „Igen. Ahogy mondod.”
3. A főpapok sok mindennel vádolták Jézust,
4. ezért Pilátus újból megkérdezte őt: „Nem felelsz semmit? Látod, mennyi mindennel vádolnak téged?!”
5. De Jézus továbbra sem válaszolt semmit. Pilátus ezen nagyon csodálkozott.
6. A pászka ünnepén a helytartó minden évben szabadon szokott engedni egy foglyot az emberek kívánsága szerint.
7. Volt ott akkor egy Barabbás nevű fogoly a börtönben. Azokkal együtt börtönözték be, akik a lázadás idején gyilkoltak is.
8. Az összegyűlt tömeg odajött Pilátushoz, és kérte, hogy a szokás szerint engedjen szabadon egy foglyot.
9. Pilátus megkérdezte: „Akarjátok-e, hogy a zsidók királyát engedjem nektek szabadon?”
10. Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből adták át neki Jézust.
11. De a főpapok felbiztatták az embereket, hogy inkább Barabás szabadon engedését kérjék.
12. Pilátus újból megkérdezte őket: „Hát azzal mit tegyek, akit ti a zsidók királyának neveztek?”
13. Azok így kiabáltak: „Feszítsd keresztre!”
14. Pilátus megkérdezte: „Miért? Mi rosszat tett?”De azok csak még hangosabban kiabáltak: „Feszítsd keresztre!”
15. Mivel Pilátus a nép kedvére akart tenni, szabadon engedte nekik Barabbást. Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta a katonáknak, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki.
16. A katonák bevezették Jézust a helytartói palota belső udvarába, és összehívták az egész csapatot.
17. Jézusra bíborszínű köntöst adtak. Tövises ágakból koszorút fontak, és azt nyomták a fejébe.
18. Ezután így csúfolták: „Éljen a zsidók királya!”
19. Majd nádszállal ütögették a fejét, leköpdösték, és csúfolódva letérdeltek előtte.
20. Amikor befejezték a gúnyolódást, levették róla a bíborköntöst, és ismét ráadták a saját ruháit. Majd elvezették, hogy megfeszítsék.
21. Útközben szembe jött velük egy férfi, aki éppen a mezőről jött. Simonnak hívták, és Cirénéből származott, ő volt Alexander és Rufusz apja. Ezt a Simont a katonák arra kényszerítették, hogy Jézus helyett vigye a keresztfát.
22. Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”.
23. Ott mirhával kevert bort kínáltak neki, de nem akarta meginni.
24. Majd keresztre feszítették Jézust. Ezután szétosztották a ruháit, és kisorsolták egymás között.
25. Reggel kilenc óra volt, amikor keresztre feszítették.
26. Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, mivel vádolták: „a zsidók királya”.
27. Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán.
29. A járókelők is gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket rázva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?!
30. Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!”
31. A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni!
32. Ha tényleg ő a Krisztus és Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről! Majd akkor hiszünk benne!” Még azok is sértegették őt, akiket vele együtt feszítettek keresztre.
33. Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet.
34. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”
35. Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Nézzétek, Illést hívja!”
36. Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy bot végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Most lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”
37. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.
38. Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé egészen az aljáig kettéhasadt.
39. A római százados ott állt a kereszttel szemben, és látta, hogy Jézus hogyan halt meg. Ezt mondta: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”
40. Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt a magdalai Mária, és az a Mária, aki a fiatalabb Jakabnak és Józsefnek volt az anyja, meg Salómé.
41. Amikor Jézus Galileában volt, ők voltak azok, akik követték, és gondot viseltek rá. De volt ott még sok más asszony is, akik Jézussal együtt mentek fel Jeruzsálembe.
42. Már esteledett. Az előkészület napja, azaz a szombat előtti nap volt.
43. Egy József nevű ember, aki Arimátiából jött, bátran Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Ez a József a Nagytanács tagja volt, és az emberek nagyon tisztelték. Ő is várta Isten Királyságának eljövetelét.
44. Pilátus nem akarta elhinni, hogy Jézus ilyen hamar meghalt. Ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy Jézus valóban meghalt-e már.
45. A százados jelentette, hogy Jézus meghalt, Pilátus pedig parancsolta, hogy Józsefnek adják át a holttestet.
46. József korábban már vásárolt lenvásznat. Azután levette Jézus holttestét a keresztről, és a vászonba göngyölve elhelyezte egy sziklasírba. Ezután nagy zárókövet gördített a sír bejárata elé.
47. Magdalai Mária és Mária, József anyja, megfigyelték, hogy hová tették Jézus testét.