1. Amikor Jeruzsálem közelébe értek, és elérték Bétfagét és Betániát az Olajfák hegyénél, Jézus előreküldte két tanítványát.
2. Ezt mondta nekik: „Menjetek be az előttetek lévő faluba! Amint odaértek, találtok ott egy szamárcsikót kikötve. Ezen még soha senki sem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide!
3. Ha valaki megkérdezné: »Miért viszitek el?«, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rá, de hamarosan vissza fogja küldeni a szamárcsikót.”
4. A tanítványok elmentek, és az utcán egy ház ajtaja mellett megtalálták a kikötött szamárcsikót.
5. Amikor eloldották, néhány ott álló megkérdezte tőlük: „Miért oldjátok el azt a szamárcsikót?”
6. A tanítványok azt válaszolták, amit Jézus mondott nekik, így elengedték őket.
7. A szamárcsikót Jézushoz vitték, és ráterítették ruháikat, ő pedig felült rá.
8. Sokan mások a felsőruhájukat terítették le az útra, s a közelben faágakat vágtak le, és Jézus elé szórták.
9. Nagy tömeg vonult Jézus előtt, és sokan jöttek utána is. Mind ezt kiáltották:„Hozsánna!Áldott, aki az ÚR nevében jön! Zsolt 118:26
10. Áldott legyen atyánknak, Dávidnakközeledő királysága!Hozsánna a magasságban Istennek!”
11. Ezután Jézus bevonult Jeruzsálembe, a Templom területére, és mindent megnézett. Mivel későre járt az idő, tizenkét tanítványával együtt kiment Betániába.
12. Amikor másnap elindultak Betániából, Jézus megéhezett.
13. Már távolról meglátott egy lombos fügefát. Odament, hogy megnézze, van-e rajta gyümölcs. De csak leveleket talált, mert még nem volt a fügeérés ideje.
14. Jézus megszólította a fügefát: „Soha többé ne egyen rólad senki gyümölcsöt!” Ezt a tanítványai is hallották.
15. Ezután bementek Jeruzsálembe. Amikor beértek a Templom területére, Jézus kizavarta azokat, akik ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait is.
16. Azt sem engedte meg, hogy bárki bármit átvigyen a Templom területén.
17. Majd tanította őket: „Az Írásban az áll: »Házam imádság háza lesz minden nép számára.« Ti pedig rablók barlangjává tettétek!”
18. Amikor a főpapok és a törvénytanítók ezt meghallották, keresni kezdték a módját, hogyan ölhetnék meg Jézust. De féltek is tőle, mert az egész nép csodálta a tanítását.
19. Amikor beesteledett, Jézus és a tanítványai kimentek a városból.
20. Reggel ismét elmentek a fügefa mellett, és látták, hogy az a gyökeréig kiszáradt.
21. Péter felismerte a fát, és ezt mondta: „Mester, nézd! A fügefa, amelyet megátkoztál, teljesen kiszáradt.”
22. Jézus így válaszolt: „Higgyetek Istenben!
23. Igazán mondom nektek: Ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj, és ugorj a tengerbe!«, az is megtörténik, ha nem kételkedtek, hanem hiszitek, hogy amit mondtok, meglesz.
24. Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!
25. Amikor megálltok imádkozni, és eszetekbe jut, hogy valaki ellen panaszotok van, bocsássatok meg neki, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket!”
27. Ismét Jeruzsálembe mentek. Mikor Jézus a Templom területén járt, odajöttek hozzá a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői.
28. Kérdőre vonták: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
29. Jézus visszakérdezett: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok a kérdésemre, akkor megmondom, hogy milyen hatalommal teszem mindezt.
30. Amikor János bemerítette az embereket, ez Istentől volt, vagy emberektől? Válaszoljatok nekem erre!”
31. Azok meg így tanakodtak egymás között: „Ha azt feleljük, hogy Istentől volt, megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?«
32. De ha azt feleljük, hogy csak emberektől volt, akkor a nép haragudni fog ránk.” A vezetők ugyanis féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta Jánost.
33. Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.”Jézus pedig így felelt nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”