1. Ezután tanítványaival együtt a saját városába ment.
2. Amikor elérkezett a szombat ünnepe, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan meghallgatták, és nagyon elcsodálkoztak rajta: „Hol tanulta ezeket? Miféle bölcsesség ez, amely benne van? Hogyan képes ilyen nagy csodákat tenni?
3. Hiszen ez csak egy ácsmester! Nem ő a Mária fia?! Nem ő Jakab, József, Júdás és Simon testvére?! Meg a húgai is itt élnek köztünk!” Ezért elutasították Jézust.
4. Jézus ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik. Csak a saját városában, a rokonai között, és a családjában nem fogadják el.”
5. Nem is tudott ott csodát tenni, csak néhány betegre tette rá a kezét, és így meggyógyította őket.
6. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy ennyire hitetlenek.Ezután végigjárta a környező falvakat, és tanított.
7. Ezután magához hívta tizenkét tanítványát, és kettesével kiküldte őket. Hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött.
8. Meghagyta nekik, hogy a vándorbot kivételével semmit se vigyenek magukkal az útra. Ne vigyenek kenyeret, semmilyen csomagot, de még pénzt se az övükben.
9. Csak azt a sarut és ruhát viseljék, ami rajtuk van, ne vigyenek tartalékot semmiből.
10. Ezt mondta nekik: „Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg el nem hagyjátok a várost!
11. Ha valahol nem fogadnak szívesen, vagy nem hallgatnak rátok, menjetek el onnan, és még a port is verjétek le a lábatokról! Ez figyelmeztetés lesz számukra.”
12. A tanítványok ezután elindultak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és az egész életüket.
13. Sok gonosz szellemet kiűztek az emberekből, sok beteget megkentek olajjal, és meggyógyították őket.
14. Hallott erről Heródes király is, mert Jézus híre már mindenfelé elterjedt. Sokan azt mondták: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János, aki feltámadt a halálból. Ezért tud ilyen nagy csodákat tenni.”
15. Mások azt mondták: „Ez az ember Illés”.Voltak, akik azt mondták: „Ez az ember próféta. Olyan, mint a régi nagy próféták voltak.”
16. Amikor ezt Heródes meghallotta, ezt mondta: „Biztosan János támadt fel a halálból, akit én lefejeztettem.”
17. Ugyanis maga Heródes adott parancsot a katonáinak, hogy fogják el Jánost, bilincseljék meg, és zárják börtönbe. Ezt Heródes a felesége, Heródiás kedvéért tette. Heródiás korábban Heródes testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Heródes később feleségül vette Heródiást,
18. pedig János pedig sokszor mondta neki: „A Törvény szerint nem szabad a testvéred feleségével együtt élned.”
19. Heródiás ezért gyűlölte Jánost. Meg akarta ölni, de nem tudta,
20. mert Heródes tisztelte Jánost, és félt tőle. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért megvédte. Igaz, gyakran zavarba jött, amikor Jánossal beszélt, mégis szívesen hallgatta.
21. De egyszer eljött az alkalmas idő Heródiás számára. Heródes a születésnapján vacsorát adott főembereinek, a hadsereg és Galilea más előkelő vezetőinek.
22. Az ünnepségen Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy Heródes ezt mondta a leánynak: „Kérj tőlem jutalmul, amit csak akarsz, és megadom.”
23. Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, neked adom, akár a királyságom felét is!”
24. A leány kiment, és az anyját kérdezte: „Mit kérjek?” Heródiás ezt válaszolta: „Kérd tőle Bemerítő János fejét!”
25. A leány sietve visszatért a királyhoz, és így felelt: „Az a kívánságom, hogy most azonnal add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!”
26. A király nagyon elszomorodott, de mivel megesküdött, hogy teljesíti a leány kérését, és mivel ezt a vendégek is hallották, nem akarta visszautasítani.
27. Nyomban elküldött egy hóhért, hogy hozza el János fejét. Az el is ment, és lefejezte Jánost a börtönben.
28. Egy tálon behozta János fejét, és átadta a leánynak, ő pedig az anyjához vitte.
29. Amikor János tanítványai ezt megtudták, elvitték János holttestét, és egy sziklasírba helyezték.
30. Ezután visszatértek Jézushoz az apostolok, és beszámoltak mindenről, amit tettek és tanítottak.
31. Azután Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek velem egy csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit!” Ugyanis akkora volt a tömeg, és a jövés-menés körülöttük, hogy még enni sem maradt idejük.
32. Így tehát Jézus és a tanítványai beszálltak egy bárkába, és elvonultak egy csendes helyre.
33. De sokan észrevették, hogy elindultak, és felismerték őket. Ezért a környező városokból nagyon sokan összegyűltek, és a tó partján oda futottak, ahová Jézus akart menni. Így az emberek előbb értek oda, mint ők.
34. Amikor Jézus partra szállt, látta az összegyűlt soakságot, és megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Tanítani kezdte őket sok mindenre.
35. Mikor már későre járt az idő, tanítványai Jézushoz léptek, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár.
36. Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”
37. De Jézus így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!”„Úgy gondolod, hogy mi menjünk el, és vegyünk nekik kétszáz ezüstpénzért kenyeret, és azt adjuk nekik?” — kérdezték.
38. „Most hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” — mondta nekik Jézus.Miután mindent összeszámoltak, így feleltek: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”
39. Akkor mondta nekik, hogy ültessék le az embereket a fűbe csoportosan.
40. Azok le is telepedtek: egy-egy csoportban ötvenen, vagy százan voltak.
41. Jézus akkor kezébe vette az öt kenyeret és két halat, felnézett az égre, hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Hasonlóképpen a két halat is szétosztotta.
42. Mindannyian ettek, és jól is laktak.
43. Végül összeszedték a maradékot, és 12 kosarat töltöttek meg a kenyér- és haldarabokkal.
44. A sokaságban, akik ettek, csak a férfiak száma ötezer volt.
45. Jézus ezután mondta a tanítványainak, hogy azonnal szálljanak bárkába, és evezzenek át a tó túlsó partjára, Betsaidába, amíg ő hazaküldi az embereket.
46. Miután elbocsátotta a sokaságot, Jézus felment a hegyre imádkozni.
47. Eljött az este, és a bárka a tó közepénél járt, Jézus pedig egyedül volt a parton.
48. Látta, hogy a tanítványai milyen nehezen eveznek, mert a szél szembe fúj velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük.
49. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiabálni kezdtek.
50. Mindannyian látták őt, és nagyon megrémültek. De ő azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok az, ne féljetek!”
51. Belépett hozzájuk a bárkába, a szél pedig azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon elcsodálkoztak,
52. mert még mindig nem értették, hogy Jézusnak milyen hatalma van. Hasonlóképpen nem értették, hogyan sokasította meg a kenyeret, mert kemény volt a szívük.
53. Miután átkeltek a tavon, Genezáretben kötöttek ki.
54. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek azonnal felismerték Jézust.
55. Amikor meghallották, hogy valahol megjelent, mindenhonnan siettek, hogy hozzá vigyék a hordágyakon fekvő betegeket.
56. Bárhová is ment — falvakba, városokba vagy tanyákra — az emberek kitették betegeiket a piactérre, és könyörögtek neki, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik pedig megérintették őt, meg is gyógyultak.