1. Átértek a tó túlsó partjára, Gadara vidékére.
2. Amikor Jézus kilépett a bárkából, a sírok közül hirtelen odament hozzá egy férfi, akiben gonosz szellem lakott.
3. Ez az ember a sírok között lakott, és senki nem tudta megkötözni, még láncokkal sem.
4. Már sokszor megbilincselték és leláncolták, ő azonban elszakította a láncokat, és széttörte a bilincseket. Senki sem tudta őt megfékezni.
5. Éjjel-nappal kóborolt a sírok között és a hegyekben, ordítozott és kövekkel vagdosta magát.
6. Már messziről észrevette Jézust, odaszaladt hozzá, és leborult előtte.
7-8. Jézus megparancsolta neki: „Gonosz szellem, menj ki ebből az emberből!” Az pedig így kiabált: „Mi közöd hozzám, Jézus, a Magasságos Isten Fia? Esküdj meg Istenre, hogy nem fogsz kínozni engem!”
9. Ekkor Jézus megkérdezte: „Mi a neved?”Az így válaszolt: „Légió, mert sokan vagyunk.”
10. Majd könyörgött Jézusnak, hogy ne küldje el őket arról a vidékről.
11. A közelben, a hegyoldalon nagy sereg disznó legelt.
12. A gonosz szellemek így könyörögtek: „Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!”
13. Jézus megengedte nekik. Így a gonosz szellemek kijöttek a férfiból, és a disznókba mentek. Azok pedig az utolsó szálig mind lerohantak a meredek lejtőn, egyenesen a tóba. Mintegy kétezer disznó fulladt bele így a vízbe.
14. A pásztorok, akik a disznókat őrizték, elrohantak, elhíresztelték ezt a városban és a környékén. Az emberek pedig eljöttek, hogy megnézzék, mi történt.
15. Amikor Jézushoz értek, látták azt a férfit, akiben korábban egész légiónyi gonosz szellem lakott. Rendesen fel volt öltözve, ott ült a többiek között, és teljesen épelméjű volt. Ezért nagyon megrémültek.
16. Akik szemtanúi voltak, hogy mit tett Jézus ezzel a férfival, és mi történt a disznókkal, elmondták a többieknek.
17. Akkor mindannyian kérték Jézust, hogy menjen el a vidékükről.
18. Jézus beszállt a bárkába. Ekkor a férfi, akiben korábban a gonosz szellemek voltak, kérte Jézust, hogy vele mehessen.
19. De Jézus nem egyezett bele, hanem ezt mondta neki: „Menj haza a családodhoz, és mondd el nekik, mit tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!”
20. Az el is ment, és mindenkinek elmondta a Tízvárosban, hogy milyen hatalmas dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki nagyon csodálkozott.
21. Amikor a bárkával a tó túlsó partjához ért, nagy tömeg gyűlt köré, ezért Jézus ott maradt a tóparton.
22. Odajött hozzá Jairus, aki a helyi zsinagóga egyik vezetője volt. A lábához borult, és így könyörgött:
23. „A kislányom haldoklik. Kérlek, gyere el hozzánk, és tedd rá a kezed! Akkor életben marad, és meg fog gyógyulni!”
24. Jézus el is ment vele. Nagy tömeg követte és tolongott körülötte.
25. Volt ott köztük egy asszony, aki már tizenkét éve olyan betegségben szenvedett, amely állandó vérzéssel járt.
26. Minden vagyonát az orvosokra költötte, és sokat szenvedett. Több orvos is próbálta már meggyógyítani, de egyiküknek sem sikerült, sőt, a betegség egyre súlyosabb lett.
27. Amikor az asszony meghallotta, hogy Jézus ott van, átfurakodott a tömegen, Jézus háta mögé került, és megérintette a ruháját.
28. Ugyanis ezt gondolta: „Elég, ha a ruhájához érek, már attól is meggyógyulok.”
29. Amikor megérintette Jézus ruháját, azonnal megszűnt a vérzése, és érezte, hogy meggyógyult.
30. Jézus rögtön észrevette, hogy erő áradt ki belőle. Megfordult, és ezt kérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?”
31. A tanítványai így válaszoltak: „Látod milyen sokan tolonganak körülötted? És azt kérdezed, ki érintett meg?!”
32. Jézus azonban körülnézett, hogy lássa, ki érintette meg.
33. Ekkor a meggyógyult asszony előlépett, bár reszketett a félelemtől. Ő jól tudta, hogy mi történt vele! Leborult Jézus előtt, és elmondta neki a teljes igazságot.
34. Jézus pedig ezt mondta neki: „Lányom, mivel hittél, meggyógyultál. Menj békével és légy egészséges!”
35. Jézus még beszélt, amikor emberek érkeztek a zsinagóga vezetőjének házából, és ezt a hírt hozták: „A leányod már meghalt. Nincs értelme, hogy a Mestert tovább fáraszd.”
36. Jézus azonban meghallotta, amit mondtak, és így biztatta a zsinagóga vezetőjét: „Ne félj, csak higgy!”
37. Senkinek sem engedte, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
38. Amikor a zsinagóga vezetőjének házához értek, Jézus látta a nagy zűrzavart. Mindenki sírt és jajgatott.
39. Bement, és ezt mondta: „Miért sírtok, és miért ez a nagy zűrzavar? A kislány nem halt meg, csak alszik.”
40. Ők azonban kinevették. Ekkor mindenkit kiküldött, csak a gyermek apja, anyja, valamint a tanítványai maradhattak vele. Így mentek be abba a szobába, ahol a gyerek volt.
41. Ott Jézus megfogta a kislány kezét, és megszólította: „Talitha kúmi!” Ez azt jelenti: „Kislány, én mondom neked, kelj fel!”
42. Ekkor a tizenkét éves kislány azonnal felkelt, és járni kezdett. Ezen mindnyájan nagyon megdöbbentek.
43. Jézus pedig szigorúan megparancsolta, hogy erről senkinek ne beszéljenek. Azután mondta, hogy adjanak enni a kislánynak.