1. Majd azt mondta: „Igazán mondom, hogy az itt állók közül vannak néhányan, akik nem halnak meg addig, amíg meg nem látják, hogy Isten Királysága eljött hatalommal.”
2. Hat nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost. Felvezette őket egy magas hegyre, és ott a szemük láttára elváltozott.
3. Ruhája ragyogott, és olyan fehér lett, amilyet a földön senki sem tud készíteni.
4. Majd Illés és Mózes jelent meg, és beszélgettek Jézussal.
5. Ekkor Péter Jézushoz fordult: „Mester! Olyan jó itt lenni! Készítsünk három sátrat: neked, Mózesnek, és Illésnek!”
6. De nem tudta, mit beszél, mert mind a három tanítvány nagyon megrémült.
7. Ekkor egy felhő jelent meg, és mindnyájukat beárnyékolta. A felhőből pedig egy hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit szeretek. Őt hallgassátok!”
8. Mikor egy pillanattal később a három tanítvány körülnézett, már senki mást nem láttak, csak Jézust.
9. Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik, hogy addig senkinek se beszéljenek arról, amit a hegyen láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból.
10. Ők nem is szóltak senkinek, de egymás között tanakodtak, mit jelent az, hogy feltámadni a halálból.
11. Majd megkérdezték Jézust: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy Krisztus előtt Illésnek kell eljönnie?”
12. Jézus ezt válaszolta: „Illés valóban eljön, hogy mindent helyreállítson. De miért mondja az Írás az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie, és hogy az emberek el fogják utasítani?
13. Igazán mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és úgy bántak vele, ahogy akartak, ahogy az Írás mondja róla.”
14. Amikor visszaértek a többi tanítványhoz, nagy tömeget láttak körülöttük, és néhány törvénytanítót is, akik a tanítványokkal vitatkoztak.
15. Amint az emberek meglátták Jézust, elcsodálkoztak, és odafutottak, hogy köszöntsék.
16. Jézus megkérdezte: „Miről vitatkoztok?”
17. Egy férfi válaszolt a tömegből: „Mester, elhoztam a fiamat hozzád. Olyan szellem lakik benne, amely megnémítja.
18. Valahányszor ez a szellem megragadja, a fiam földre zuhan, habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle a gonosz szellemet, de nem tudták.”
19. „Ó, milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még közöttetek maradnom? Meddig kell még elviseljelek titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” — mondta Jézus.
20. Odavitték, s amikor a gonosz szellem meglátta Jézust, megrázta a fiút, aki összeesett, és habzó szájjal fetrengett a földön.
21. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mennyi ideje van a fiad ebben az állapotban?”Az apa ezt felelte: „Már gyermekkora óta.
22. Ez a szellem a fiamat sokszor belehajszolta tűzbe-vízbe, hogy megölje. De könyörgök, ha tudsz valamit tenni, szánj meg bennünket, és segíts!”
23. Jézus így válaszolt: „Azt mondod: »Ha tudsz valamit tenni …« Minden lehetséges annak, aki hisz.”
24. A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts rajtam, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”
25. Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze körülötte, keményen ráparancsolt a gonosz szellemre: „Te süketséget és némaságot okozó gonosz szellem! Parancsolom, hogy menj ki ebből a fiúból, és többé soha ne menj bele!”
26. A gonosz szellem hangosan kiáltozott, és rángatta a fiút, majd kiment belőle. A fiú úgy feküdt a földön, mintha meghalt volna. Olyannyira, hogy többen mondták is, hogy meghalt.
27. De Jézus megfogta a kezét, és talpra állította.
28. Ezután Jézus bement egy házba. A tanítványai megkérdezték tőle, mikor idegenek nem voltak velük: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”
29. Ő így válaszolt: „Ez a fajta semmi mással nem űzhető ki, csak imádkozással.”
30. Ezután tovább haladtak, és Galileán mentek keresztül. Jézus nem akarta, hogy az emberek megtudják, merre jár,
31. mert csak a tanítványait akarta tanítani. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát hamarosan kiszolgáltatják az embereknek, és meg fogják ölni, de három nappal a halála után fel fog támadni.”
32. A tanítványai nem értették, hogy miről beszél, de nem merték megkérdezni.
33. Ezután Kapernaumba mentek. Amikor már a házban voltak, Jézus megkérdezte a tanítványait: „Miről beszélgettetek útközben?”
34. De senki sem mert válaszolni, mert az úton arról vitatkoztak, hogy melyikük a legnagyobb.
35. Akkor Jézus leült, odahívta magához a tizenkettőt, és ezt mondta: „Ha valaki első akar lenni, akkor legyen ő a legutolsó, és legyen mindenki más szolgája.”
36. Azután kézen fogott egy kisgyereket, és eléjük állította. Majd karjába vette a gyereket, és ezt mondta nekik:
37. „Aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, az engem fogad be. Ha pedig engem befogad, akkor azt is befogadja, aki engem elküldött.”
38. János egyszer ezt mondta Jézusnak: „Mester! Láttuk, hogy valaki a te nevedben űzi ki a gonosz szellemeket az emberekből. De megtiltottuk neki, hogy folytassa, mert nem tartozik a csoportunkba.”
39. „Ne állítsátok le!” — mondta Jézus. „Mert aki az én nevemben tesz csodát, az nem fog mindjárt rosszat mondani rólam.
40. Aki nincs ellenünk, az velünk van.
41. Ha valaki inni ad nektek egy pohár vizet azért, mert Krisztushoz tartoztok — igazán mondom nektek —, meg fogja kapni a jutalmát.”
42. „Ezek a kicsinyek hisznek bennem. De jaj annak, aki akár csak egyet is bűnbe visz közülük! Aki miatt e kicsinyek bűnt követnek el, az még akkor is jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe.
43. Ha a saját kezed vinne bűnbe, még azt is inkább vágd le! Jobb, ha a fél kezed elveszted, de mégis bejutsz az örök életre. Bizony, ez még mindig jobb, mintha megmarad a két kezed, és úgy jutsz a gyehenna elolthatatlan tüzére!
45. Ha a saját lábad vinne bűnbe, még azt is inkább vágd le! Jobb, ha a fél lábad elveszted, de mégis bejutsz az örök életre. Bizony, ez még mindig jobb, mintha megmarad mindkét lábad, és úgy dobnak a gyehenna elolthatatlan tüzére!
47. Ha a szemed visz bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és dobd el! Jobb, ha fél szemmel jutsz be Isten Királyságába, mintha két szemed megmarad, és úgy dobnak a gyehenna tüzébe!
48. Ott örökre a férgek tápláléka lennél, és soha ki nem alvó tűz égetne.
49. Mert mindenkit tűzzel sóznak meg.
50. Jó a só, de ha elveszti az ízét, hogyan lehetne azt helyreállítani? Legyen bennetek só, és éljetek egymással békességben!”