1. Már csak két nap volt hátra a pászka és a kovásztalan kenyerek ünnepéig. A főpapok és a törvénytanítók keresték a módját, hogy Jézust titokban letartóztassák, és kivégeztessék.
2. De ezt mondták: „Ne az ünnep alatt történjen, nehogy zavargások törjenek ki a nép között!”
3. Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. Amikor Jézus helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom korsócskában, tiszta nárdusolajból készült nagyon értékes illatszert hozott magával. A korsócskát összetörve, az illatszert Jézus fejére öntötte.
4. Néhányan felháborodtak ezen, és ezt mondták egymásnak: „Miért kellett így elpazarolni ezt a drága illatszert?
5. El lehetett volna adni több, mint háromszáz ezüstpénzért, a pénzt pedig szétosztani a szegények között.” És megharagudtak az asszonyra.
6. De Jézus ezt mondta nekik: „Hagyjátok őt, ne bántsátok, hiszen jót tett velem!
7. Szegények mindig lesznek köztetek, rajtuk bármikor segíthettek. De én nem leszek mindig veletek.
8. Ez az asszony megtette, amit csak tehetett. Amikor rám öntötte ezt az illatszert, előkészítette testemet a temetésre.
9. Igazán mondom nektek: amikor majd az egész világon mindenhol hirdetni fogják az örömhírt, azt is elmondják, amit ez az asszony értem tett, és emlékezni fognak rá.”
10. A tizenkét tanítvány közül az egyik, Júdás Iskáriótes, elment a főpapokhoz, mert segíteni akart nekik, hogy Jézust elfogják.
11. Azok nagyon megörültek ennek, és pénzt ígértek Júdásnak. Ő pedig ettől kezdve kereste az alkalmat, hogy Jézust a kezükbe adja.
12. A kovásztalan kenyerek ünnepének első napja volt. Ezen a napon szokták feláldozni a pászkabárányt. Tanítványai megkérdezték Jézust: „Hol készítsük el számodra az ünnepi pászkavacsorát?”
13. Akkor Jézus két tanítványát elküldte: „Menjetek be a városba. Ott találkoztok majd egy férfival, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt!
14. Ahová bemegy, mondjátok a ház gazdájának: »A Mester kérdezi, hol van az a vendégszoba, ahol megünnepelheti a pászkavacsorát tanítványaival.«
15. Ő majd mutat nektek egy nagy szobát a ház felső emeletén, amely be van rendezve, és elő van készítve. Ott készítsétek el a pászkavacsorát!”
16. A két tanítvány bement a városba. Mindent pontosan úgy találtak, ahogyan Jézus előre megmondta nekik, és előkészítették a pászkavacsorát.
17. Mire este lett, megérkezett Jézus a többi tanítványaival,
18. és letelepedtek az asztal körül. Vacsora közben Jézus megszólalt: „Igazán mondom nektek, egyikőtök elárul engem — valaki, aki most együtt eszik velem.”
19. A tanítványok nagyon elszomorodtak, és egymás után kérdezték: „Ugye, nem én vagyok az?!”
20. Ő így válaszolt: „Aki elárul, a tizenkettő közé tartozik, és velem együtt mártogatja kenyerét a tálba.
21. Az Emberfia elmegy, ahogyan megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem született volna!”
22. Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és hálát adott Istennek. Darabokra törte a kenyeret, szétosztotta tanítványai között, miközben ezt mondta: „Vegyetek belőle! Ez az én testem!”
23. Ezután egy pohár bort vett a kezébe, hálát adott Istennek, majd odaadta nekik, s mindannyian ittak belőle.
24. Ezt mondta nekik: „Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sok emberért fog kiömleni.
25. Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő gyümölcséből mindaddig a napig, amíg majd új bort iszom Isten Királyságában.”
26. Ezután együtt zsoltárokat énekeltek, majd kimentek az Olajfák hegyére.
27. Ott Jézus ezt mondta nekik: „Mindannyian el fogjátok veszíteni a hiteteket bennem, ahogy az Írás mondja:»Megölöm a pásztort,és szétszóródnak a juhok.« Zak 13:7
28. De miután meghaltam, fel fogok támadni, és Galileába megyek. Előbb fogok odaérni, mint ti.”
29. Péter ezt mondta: „Lehet, hogy mindenki más elveszíti a hitét benned, de én semmiképpen!”
30. Jézus így felelt neki: „Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt még a kakas másodszor kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”
31. Péter azonban fogadkozott: „Még akkor sem tagadom le, hogy ismerlek, ha veled együtt kell meghalnom!” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.
32. Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én imádkozom!” — mondta nekik.
33. De Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett.
34. Ezt mondta nekik: „Olyan szomorú a lelkem, hogy ez a szomorúság majdnem megöl. Maradjatok itt, de ne aludjatok el!”
35. Ezután kissé előrement. Arccal a földre borult, és azért imádkozott, hogy ha lehetséges, ne kelljen átélnie azt a nehéz időt.
36. Így imádkozott: „Abba, Atyám! Neked minden lehetséges. Kérlek, vidd el tőlem ezt a poharat! De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!”
37. Ezután visszament a tanítványokhoz, de azok közben elaludtak. Péternek ezt mondta: „Simon, te alszol?! Még egy órát sem tudtál velem együtt ébren maradni?
38. Maradjatok ébren, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert szellemetek azt akarja tenni, ami jó, de a testetek gyenge.”
39. Ezután Jézus megint elment, és ugyanúgy imádkozott, mint korábban.
40. Amikor visszament hozzájuk, ismét alva találta őket, mert képtelenek voltak nyitva tartani a szemüket. Nem tudtak Jézusnak semmit sem válaszolni.
41. Amikor harmadszorra ment vissza, ezt mondta nekik: „Még mindig alszotok és pihentek?! Most már elég! Eljött az idő, hogy az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.
42. Keljetek fel, induljunk! Látjátok? Itt jön, aki elárul engem.”
43. Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, aki a tizenkét tanítvány közé tartozott. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok, a törvénytanítók és a nép vezetői küldtek.
44. Júdás, aki át akarta adni Jézust az ellenségeinek, előre megbeszélte velük, honnan tudják meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit megcsókolok, ő az! Őt fogjátok el, és őrizet alatt vigyétek el!”
45. Júdás egyenesen odalépett Jézushoz, és ezt mondta: „Mester!” — és üdvözlésképpen megcsókolta.
46. Akkor azok megragadták és letartóztatták Jézust.
47. Az egyik tanítvány, aki ott állt Jézus mellett, kihúzta a kardját, rávágott a főpap szolgájára, és levágta a fülét.
48. Jézus azt mondta: „Kardokkal és botokkal jöttök ellenem, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?!
49. Minden nap ott voltam köztetek, a Templom területén, és tanítottam, de nem fogtatok el! De ennek így kellett lennie, hogy beteljesedjen, amit az Írások mondanak!”
50. A tanítványai ekkor mind otthagyták, és futva elmenekültek.
51. Volt Jézus követői között egy fiatalember is, akin csak egy hosszú vászoning volt. A fegyveresek őt is megragadták, hogy elfogják.
52. De a fiatalember inkább a kezükben hagyta a ruháját, és meztelenül futott el.
53. Ezután a főpaphoz vezették Jézust. Odagyűltek mind a többi főpapok, a nép vezetői és a törvénytanítók is.
54. Péter távolról követte Jézust, egészen a főpap udvarába. Az őrökkel együtt ő is a tűz mellé ült, hogy melegedjen.
55. A főpapok az egész Főtanáccsal együtt ürügyet kerestek, hogy Jézust halálra ítélhessék. Olyanokat kerestek, akik hajlandók voltak Jézus ellen tanúskodni. De nem találtak olyan okot, amely alapján halálra ítélhették volna.
56. Sok hamis tanú vádolta Jézust, de tanúvallomásaik nem egyeztek meg egymással.
57. Végül jött két hamis tanú, akik azt állították:
58. „Hallottuk, amikor ez az ember azt mondta: »Lerombolom ezt a Templomot, amelyet emberek építettek, és három nap alatt felépítek helyette egy másikat, amelyet nem emberi kéz épített.«”
59. De még így sem egyezett, amit mondtak.
60. Ekkor fölállt a főpap, és megkérdezte Jézust: „Semmit sem felelsz arra, amivel ezek vádolnak?!”
61. De Jézus továbbra is hallgatott, és nem válaszolt semmit.Ekkor újból megkérdezte a főpap: „Te vagy a Krisztus, az Áldott Isten Fia?”
62. Jézus így válaszolt neki: „Én vagyok. Meglátjátok majd az Emberfiát, amint ott ül Isten jobbján, és eljön az ég felhőivel.”
63. A főpap ekkor megszaggatta ruháját, és ezt mondta: „Mi szükségünk van még több tanúra?!
64. Hallottátok, hogy Istent gyalázta! Hogyan határoztok?”Ekkor mindannyian úgy ítéltek, hogy Jézus bűnös, és megérdemli a halált.
65. Néhányan leköpködték, majd letakarták az arcát, és ököllel ütötték. Közben így gúnyolták: „Na, most prófétálj, hogy ki ütött meg!” Ezután az őrök is ütni kezdték.
66. Ezalatt Péter még mindig ott volt az udvarban. Egyszer csak odajött a főpap egyik fiatal szolgálólánya.
67. Meglátta a tűznél melegedő Pétert, közelebb ment hozzá, és alaposan megnézte.Azután azt mondta: „Te is a názáreti Jézussal voltál!”
68. Péter azonban letagadta: „Nem tudom, miről beszélsz!” Azzal kiment a kapu közelébe.
69. Amikor a szolgálólány újra találkozott Péterrel, azt mondta róla a többieknek: „Ez a férfi is közéjük tartozik!”
70. De Péter ezt ismét letagadta.Kis idő múlva az ott állók megszólították Pétert: „Biztos, hogy közéjük tartozol, hiszen te is galileai vagy.”
71. Péter ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem is ismerem azt a férfit, akiről beszéltek!”
72. Ebben a pillanatban másodszor is kukorékolt a kakas. Ekkor Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott: „Mielőtt a kakas másodszor kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” Péter ekkor sírva fakadt.