1. Jézus egy jelképes történetet mondott a tanítványainak. Arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele soha.
2. „Egy városban volt egy bíró, aki nem tisztelte Istent, s nem becsülte az embereket.
3. Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki folyton a bíróhoz járt, és kérlelte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben, és védj meg tőle!«
4. A bíró egy ideig nem akart rajta segíteni, de végül ezt gondolta: »Istent nem tisztelem, és nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek.
5. De ez az özvegyasszony már terhemre van, mert folyton a nyakamra jár. Nem bánom, igazságot szolgáltatok neki és megvédem, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson tovább.«”
6. Az Úr így folytatta: „Figyeljétek, mit mondott ez az igazságtalan bíró!
7. Mit gondoltok, ha még ő is igazságot szolgáltat, akkor Isten mennyivel inkább! Isten megvédi választottait, és igazságot szolgáltat azoknak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá. Nem fogja feleslegesen várakoztatni őket!
8. Mondom nektek, Isten valóban hamarosan igazságot szolgáltat választottainak! De amikor az Emberfia visszajön, vajon talál-e valakit a földön, aki igazán hisz benne?”
9. Voltak ott olyan elbizakodottak, akik úgy gondolták, hogy őket Isten biztosan elfogadja. Ugyanakkor a többieket pedig lenézték. Ezeknek Jézus elmondott egy tanító történetet.
10. „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus meg egy vámszedő.
11. A farizeus egyedül megállt, jó távol a vámszedőtől, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint a többiek. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint ott az a vámszedő.
12. Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből tizedet adok.«
13. A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Szomorúságában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj rajtam, mert bűnös vagyok!«
14. Mondom nektek, hogy a vámszedőt és az imádságát Isten elfogadta, és már úgy mehetett haza. De a farizeust és az imádságát nem fogadta el! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”
15. Az emberek még kisgyerekeiket is odavitték Jézushoz, hogy megérintse őket. Amikor látták ezt a tanítványok, rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni.
16. De Jézus magához hívta a gyermekeket, és ezt mondta a tanítványainak: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyerekeket hozzám jönni! Hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!
17. Igazán mondom nektek: ha valaki nem úgy fogadja Isten Királyságát, mint ahogy a gyerekek, nem is fog bemenni oda!”
18. Jézust megkérdezte egy zsidó vezető: „Jó Mester, mit kell megtennem, hogy örök életet kapjak?”
19. Jézus így felelt: „Miért nevezel engem jónak? Egyedül csak Isten jó!
20. Ismered a Törvény parancsait: »Ne kövess el házasságtörést, ne gyilkolj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!«”
21. A férfi ezt válaszolta: „Ezeket gyermekkorom óta mind megtartottam.”
22. Jézus ekkor így folytatta: „De egy valami még hiányzik belőled: add el minden vagyonodat, és amit érte kapsz, oszd szét a szegények között! Akkor majd a Mennyben lesznek a kincseid! Azután gyere, és kövess engem!”
23. A férfi, mikor ezt hallotta, igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.
24. Jézus látta, hogy elszomorodott, és ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be a gazdagok Isten Királyságába!
25. Könnyebb a tevének egy tű lyukán átbújni, mint a gazdag embernek Isten Királyságába bemenni.”
26. Akik ezt hallották, megkérdezték tőle: „Akkor hát, egyáltalán ki kaphat örök életet?”
27. Jézus így felelt: „Az embereknek ez lehetetlen, de Istennek lehetséges.”
28. Ekkor Péter ezt mondta: „Látod, mi mindent elhagytunk, amink csak volt, hogy kövessünk téged!”
29. Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, akik elhagyták otthonukat, feleségüket, testvéreiket, szüleiket, vagy gyermekeiket Isten Királyságáért,
30. azok mindannyian a többszörösét kapják vissza még ebben a világban, a következő korszakban pedig örök életet kapnak.”
31. Azután félrehívta tizenkét tanítványát, és ezt mondta: „Figyeljetek rám! Most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott minden be fog teljesedni, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.
32. Az Emberfiát kiszolgáltatják a nem zsidó embereknek: kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,
33. megverik, s végül megölik. Az utána következő harmadik napon pedig fel fog támadni.”
34. A tanítványok azonban ebből semmit sem értettek, mert el volt rejtve előlük. Nem értették, hogy Jézus miről beszélt.
35. Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett.
36. A vak hallotta, hogy sokan mennek el mellette, és kérdezősködött, hogy mi történik.
37. Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38. Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
39. Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”
40. Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot. Amikor odajött, megkérdezte tőle:
41. „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?”Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”
42. Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited meggyógyított téged.”
43. Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt mindenki látta, és dicsérte Istent.