1. Miután Jézus befejezte, amit mondani akart, Kapernaumba ment.
2. Élt ott egy római százados, akinek a szolgája annyira beteg volt, hogy már haldoklott. A százados nagyon kedvelte ezt a szolgáját,
3. és mikor hallott Jézusról, elküldött hozzá néhány zsidó vezetőt. Általuk kérte Jézust, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját.
4. A zsidó vezetők el is mentek Jézushoz, és így kérlelték: „Ez az ember megérdemli, hogy tedd meg, amire kér.
5. Szereti népünket, és a zsinagógánkat is ő építtette.”
6. Jézus ekkor elindult velük a százados házához. Amikor már közel volt, a százados Jézus elé küldte néhány barátját ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok rá méltó, hogy a házamba jöjj!
7. Ezért nem is jöttem személyesen hozzád. Elég, ha egy szót szólsz, és meggyógyul a szolgám.
8. Mert én is mások hatalma alatt álló ember vagyok, és vannak katonák, akiknek pedig én parancsolok. Ha valamelyiküknek azt mondom: »Menj!«, az elmegy; ha egy másiknak azt mondom: »Gyere ide!«, az odajön hozzám. Ha azt mondom: »Tedd ezt!«, megteszi.”
9. Jézus csodálkozott a századoson. Odafordult az őt követő tömeghez, és azt mondta: „Mondom nektek: egész Izráelben nem találtam ilyen hitet.”
10. Amikor a küldöttek visszatértek a százados házába, a szolgát már egészségesen találták.
11. Ezután Jézus a tanítványaival Nain városába ment. Nagyon sokan kísérték.
12. Amikor a város kapuja felé közeledtek, látták, hogy éppen egy temetési menet jön velük szembe. A halott egy özvegyasszony egyetlen fia volt. A városból sokan kísérték az asszonyt.
13. Amikor az Úr meglátta az özvegyasszonyt, megsajnálta, és ezt mondta neki: „Ne sírj!”
14. Odalépett a koporsóhoz, és megérintette. Akik a koporsót vitték, megálltak. Azután ezt mondta: „Fiú, én mondom neked, kelj fel!”
15. A halott ekkor felült, és beszélni kezdett. Jézus pedig visszaadta őt az anyjának.
16. Mélységes csodálkozás és megdöbbenés lett úrrá az embereken. Dicsőítették Istent, és ezt mondták: „Hatalmas próféta jelent meg közöttünk!” És: „Isten eljött, hogy segítsen népének”.
17. A Jézus híre egyre jobban terjedt Júdeában és az egész környéken.
18. A történteket Jánosnak is elmondták a tanítványai.
19. Ő pedig magához hívatta két tanítványát, és elküldte őket Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: „Te vagy-e az, akinek el kellett jönnie, vagy valaki mást várjunk?”
20. Amikor a küldöttek megérkeztek Jézushoz, ezt mondták: „Bemerítő János küldött minket, hogy megkérdezzük: Te vagy-e az, akinek el kellett jönnie, vagy mást várjunk?”
21. Abban az időben Jézus sok beteget és szenvedőt gyógyított meg. Sok gonosz szellemet űzött ki, és sok vaknak is visszaadta a látását.
22. Jézus így válaszolt a küldötteknek: „Menjetek vissza Jánoshoz, és mondjátok el neki mindazt, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a bénák járnak, a leprások meggyógyulnak, a süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegények az örömhírt hallgatják.
23. Boldog és áldott, aki elfogad engem, és nem kételkedik, hanem kitart mellettem.”
24. Amikor János tanítványai elmentek, Jézus ezt mondta Jánosról az összegyűlt sokaságnak: „Azért mentetek ki a pusztába, hogy széltől hajlongó nádszálat lássatok? Ugye, nem?
25. Vagy talán azért mentetek ki, hogy egy drága ruhába öltözött férfit lássatok? Ugye, hogy nem?! Hiszen akik drága ruhákban járnak és kényelemben élnek, azok a királyi udvarban, palotákban laknak!
26. Akkor miért mentetek ki? Kit akartatok látni? Talán egy prófétát? Bizony, valóban prófétát láttatok! Sőt mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat!
27. Mert János az, akiről mondja az Írás:»Elküldöm hírvivő követemet,aki előtted fog menni,hogy utat készítsen számodra.« Mal 3:1
28. Igazán mondom, hogy azok között, akik asszonytól születtek, Bemerítő János a legnagyobb. Mégis, azok között, akik Isten Királyságába tartoznak, a legkisebb is nagyobb nála.”
29. Akik hallgatták Jézust, mind igazat adtak Istennek, és elfogadták üzenetét, még a vámszedők is. Ezek voltak azok, akik már korábban bemerítkeztek Jánosnál.
30. De a farizeusok és törvénytanítók visszautasították Isten akaratát. Ez abból látszott, hogy nem merítkeztek be János felhívására.
31. Jézus így folytatta: „Mihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket?
32. Olyanok ők, mint a gyerekek a téren, akik játszanak, és ezt kiabálják egymásnak:»Táncnótát furulyáztunk nektek,de nem táncoltatok.Siratót énekeltünk,de nem sírtatok.«
33. Mert eljött Bemerítő János, aki nem azt ette, mint a többiek, és nem ivott bort sem. Róla azt mondjátok: »Gonosz szellem lakik benne!«
34. Azután eljött az Emberfia, aki ugyanúgy evett és ivott, mint mások. Róla meg azt mondjátok: »Nézzétek, milyen falánk és részeges! Vámszedőkkel és bűnösökkel barátkozik!«
35. De a bölcsességet a tettei igazolják.”
36. Az egyik farizeus vendégségbe hívta Jézust, aki el is ment hozzá. Letelepedtek az asztalhoz.
37. Volt abban a városban egy bűnös asszony. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában vacsorázik, ő is oda ment, és nagyon értékes illatszert hozott egy alabástrom korsócskában.
38. Sírva megállt Jézus mögött. A könnyeivel öntözte, hajával megtörölte, majd megcsókolta Jézus lábát, végül ráöntötte a drága illatszert.
39. A farizeus, aki meghívta Jézust, mindezt látta, de nem szólt, csak azt gondolta magában: „Ha ez az ember valóban próféta lenne, akkor tudná, hogy miféle nő az, aki hozzáér. Tudná, hogy ez az asszony bűnös!”
40. Jézus ekkor megszólította a házigazdát: „Simon, szeretnék valamit mondani neked!”„Mondd csak, Mester!” — válaszolta Simon.
41. Jézus így folytatta: „Volt egy hitelező, és annak két adósa. Az egyikük ötszáz ezüstpénzzel tartozott, a másik ötvennel.
42. Mivel egyikük sem tudta visszafizetni, a hitelező nagylelkűen elengedte mindkettőjük adósságát. A kettő közül vajon melyik szereti jobban a hitelezőt?”
43. Simon így válaszolt: „Gondolom, az, akinek nagyobb adósságot engedett el.”Mire Jézus azt mondta: „Igazad van!”
44. Majd az asszonyra mutatva így folytatta: „Látod ezt az asszonyt? Eljöttem a házadba, de nem kínáltál vizet, hogy a poros lábamat megmossam. Ő pedig a könnyeivel mosta, és a hajával törölte meg a lábam.
45. Te nem üdvözöltél csókkal, ő pedig amióta csak megérkeztem, szüntelenül a lábamat csókolgatja.
46. Te nem kented meg a fejemet olajjal. Ő pedig a lábamat kente meg illatos olajjal.
47. Mondom neked, ennek az asszonynak sok bűnét megbocsátották. Ezt abból láthatod, hogy mennyire szeret! Akinek viszont kevés bűnét bocsátották meg, abban a szeretet is kevesebb.”
48. Ezután az asszonyhoz fordult: „A bűneid meg vannak bocsátva!”
49. Akik vele együtt vacsoráztak, ezt gondolták: „Ki lehet ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”
50. Végül Jézus ezt mondta az asszonynak: „A hited megmentett téged. Menj békességgel!”