1. Ezután az egész csoport elindult, és elvezették Jézust Pilátushoz.
2. Ott így vádolták: „Megállapítottuk, hogy ez az ember félrevezeti népünket. Ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a Krisztus, a király.”
3. Pilátus megkérdezte Jézustól: „Te vagy a zsidók királya?”Jézus pedig így válaszolt: „Igen. Ahogy mondod.”
4. Pilátus ezt mondta a főpapoknak és az összegyűlt sokaságnak: „Nem látok rá semmi okot, hogy ezt az embert vádoljuk.”
5. De azok újra és újra vádolták Jézust: „A tanításaival zavart okoz egész Júdeában! Az egész népét fellázítja Galileától kezdve egészen idáig.”
6. Amikor Pilátus ezt hallotta, megkérdezte, hogy Jézus Galileából való-e.
7. Megmondták neki, hogy igen. Mivel így Jézus Heródes hatósága alá tartozott, Pliátus átküldte hozzá Jézust. Heródes azokban a napokban éppen Jeruzsálemben volt,
8. és nagyon megörült, mikor meglátta Jézust. Már évek óta szerette volna látni, mivel sokat hallott róla, és remélte, hogy Jézus majd a szeme láttára tesz valamilyen csodát.
9. Sokáig faggatta, de Jézus egy szót sem válaszolt.
10. A főpapok és törvénytanítók Heródes előtt is hevesen vádolták Jézust.
11. Heródes és a katonái is megvetően bántak vele: kigúnyolták, és csúfságból királyi ruhát adtak rá, majd visszaküldték Pilátushoz.
12. Heródes és Pilátus ezen a napon kötöttek barátságot. Előzőleg ugyanis haragban voltak.
13. Ekkor Pilátus maga elé hívatta a főpapokat, a zsidó vezetőket és az összegyűlt sokaságot.
14. Ezt mondta nekik: „Ezt az embert elém hoztátok, és azzal vádoljátok, hogy tanításaival rossz irányba vezeti a népet. Kihallgattam, megvizsgáltam a szemetek előtt, és úgy találtam, hogy amivel vádoljátok, annak nincs semmi alapja.
15. Elküldtem Heródeshez, de ő sem talált benne semmit, ami büntetést érdemelne, mert visszaküldte őt hozzánk. Látjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halált érdemelne.
16. Ezért megkorbácsoltatom, és szabadon engedem.”
18. Ekkor mindazok, akik Pilátus előtt összegyűltek, kiabálni kezdtek: „Ezt végeztesd ki! Barabbást engedd nekünk szabadon!”
19. Ez a Barabbás nevű fogoly részt vett a városban korábban kitört lázadásban, és gyilkosságot is elkövetett.
20. Pilátus szabadon akarta engedni Jézust, ezért újra kihirdette, hogy elengedi őt.
21. De a tömeg még jobban kiabált: „Keresztre vele! Feszítsd keresztre!”
22. Pilátus harmadszor is megkérdezte: „De miért? Mi rosszat tett? Ez az ember nem bűnös! Semmit sem találtam benne, amiért halált érdemelne. Megbüntetem, és utána szabadon engedem.”
23. De a tömeg hangosan kiabálva követelte, hogy Jézust végezzék ki: feszítsék keresztre. Végül a kiáltozásukkal fölülkerekedtek,
24. és Pilátus engedett nekik. Kihirdette az ítéletét: teljesíti, amit követelnek tőle.
25. Szabadon engedte Barabbást, aki lázadásért és gyilkosságért volt elítélve, mert ezt akarta a tömeg. Ugyanakkor elrendelte, hogy Jézust a tömeg akaratának megfelelően végezzék ki.
26. Ezután Jézust a katonák elvezették. Útközben szembe jött velük egy Cirénéből való, Simon nevű férfit, aki éppen a mezei munkából tért vissza a városba. A katonák megfogták Simont, rátették a keresztfát, és kényszerítették, hogy vigye Jézus után.
27. Nagy tömeg követte Jézust, köztük néhány asszony is, akik jajgattak és siratták őt.
28. Jézus odafordult hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokon és gyerekeiteken sírjatok!
29. Mert közelednek a napok, amikor azt mondják: »Milyen boldogok az asszonyok, akiknek nem lehetett gyermekük! Azok a boldogok, akik nem szültek és nem szoptattak gyereket!«
30. A hegyeknek azt mondják: »Essetek ránk!«, és a domboknak: »Rejtsetek el minket!«
31. Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a sorsa a száraz fának?”
32. A katonák Jézussal együtt két bűnözőt is elvezettek, hogy őket is kivégezzék.
33. Amikor megérkeztek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek neveznek, ott Jézust keresztre feszítették. Hasonlóképpen a két bűnözőt is külön-külön keresztre feszítették: egyiküket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán.
34. Azután Jézus ezt mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek!”A katonák sorsvetéssel elosztották maguk között Jézus ruháit.
35. Az összegyűlt sokaság pedig ott állt, és nézte, mi történik. A zsidó vezetők így gúnyolták Jézust: „Másokat meg tudott menteni, most mentse meg saját magát, ha ő a Krisztus, Isten választottja!”
36. A katonák is gúnyolták Jézust. Ecetet kínáltak neki,
37. és azt mondták: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magad!”
38. Jézus feje fölött ez a felirat volt: „ez a zsidók királya.”
39. Az egyik bűnöző, aki szintén keresztre volt feszítve, így sértegette: „Hát nem te vagy a Krisztus?! Akkor mentsd meg magadat, és minket is!”
40. De a másik bűnöző rászólt: „Nem félsz Istentől? Te is halálra vagy ítélve, mint ő.
41. Csakhogy a mi ítéletünk jogos, mert azt kapjuk, amit megérdemeltünk. De ő nem tett semmi rosszat!”
42. Azután ezt mondta: „Jézus! Emlékezz rám, amikor eljössz, hogy királyként uralkodj!”
43. Jézus így felelt neki: „Mondom neked, még ma együtt leszel velem a Paradicsomban.”
44. Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet,
45. mert a Nap elsötétült. A Templom belsejében a függöny kettéhasadt.
46. Jézus felkiáltott: „Atyám, kezedbe teszem le szellememet.” Amikor ezt kimondta, meghalt.
47. Amikor a római százados látta ezt, Istent dicsérte, és ezt mondta: „Ez az ember valóban igaz és ártatlan volt.”
48. Mindazok, akik erre az eseményre kíváncsian odagyűltek, és látták mindazt, ami történt, szomorúan hazamentek.
49. Jézus közeli ismerősei és barátai azonban, köztük az asszonyok is, akik Galileától idáig követték, ott maradtak: kissé távolabb álltak, és figyeltek.
50-51. Volt ott egy József nevű férfi is, a Főtanács egyik tagja, aki a júdeai Arimátia városából származott. Jó és igazságos ember volt, aki maga is várta Isten Királyságának eljövetelét, és ellenezte, amikor a Főtanács halálra ítélte Jézust.
52. Miután Jézus meghalt, József Pilátushoz ment, és engedélyt kért tőle, hogy Jézus holttestét eltemesse.
53. Miután Pilátus ezt megengedte, József levette a keresztről a testet, vászonba tekerte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírba. Ebbe a sziklasírba azelőtt még nem temettek senkit.
54. Ez az előkészület napjának végén történt, és már közel volt a szombat kezdete.
55. Az asszonyok, akik Galileától követték Jézust, most Józseffel mentek. Látták a sírt, és azt is, hogy hogyan helyezték a sziklasírba Jézus testét.
56. Azután hazamentek, és azokat az illatszereket készítették, amiket a temetésnél szoktak használni.A szombatot pedig pihenéssel töltötték a Törvény parancsa szerint.