1. Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömhírt. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői.
2. Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
3. Jézus visszakérdezett: „Én is kérdezek tőletek valamit. Mondjátok meg nekem,
4. az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”
5. Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor megkérdezi majd: »Akkor miért nem hittetek neki?«
6. Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve, hogy János próféta volt.”
7. Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudunk erre válaszolni.”
8. „Ha nem akartok válaszolni nekem, akkor én sem mondom meg, kitől kaptam ezekre felhatalmazást!”
9. Azután egy történetet mondott: „Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Azután az egész szőlőskertet bérbe adta gazdálkodóknak, majd hosszú időre elutazott egy másik országba.
10. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte egyik szolgáját a bérlőkhöz, hogy hozza el a szőlő terméséből a tulajdonosnak járó részt. De a bérlők megverték a szolgát, és üres kézzel küldték vissza.
11. A tulajdonos ekkor másik szolgáját küldte, de a bérlők azt is megverték, tiszteletlenül bántak vele, és üres kézzel küldték el.
12. Elküldte hát a harmadik szolgáját is, de azt is bántalmazták, megsebesítették, és kidobták a szőlőskertből.
13. Végül a tulajdonos azt gondolta: »Mit tegyek most? Elküldöm hozzájuk egyetlen fiamat, akit nagyon szeretek. Őt biztosan meg fogják becsülni!«
14. Mikor a bérlők meglátták a fiút, így tanakodtak maguk között: »Nézzétek, ő a tulajdonos fia! Ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, hogy miénk legyen az öröksége!«
15. Ezzel a fiút kidobták a szőlőskertből, és megölték.Mit gondoltok, mit fog velük tenni erre a tulajdonos?
16. Eljön, elpusztítja a bérlőket, és a szőlőskertet másoknak adja!”Akik hallották ezt a történetet, így kiáltottak fel: „Szó sem lehet róla! Isten mentsen, hogy ez megtörténjen!”
17. Jézus ekkor a szemükbe nézett, és ezt mondta: „Akkor mit jelent ez az Írás:»Az a kő lett a sarokkő,amely az építőknek nem kellett«? Zsolt 118:22
18. Aki ráesik erre a kőre, az mind összetörik, akire pedig ez a kő esik, azt szétzúzza.”
19. A törvénytanítók és a főpapok megértették, hogy a történetet róluk mondta. Ezért legszívesebben azonnal letartóztatták volna Jézust, de nem merték, mert féltek az emberektől.
20. Ettől kezdve azonban állandóan figyelték Jézust. Kémeket küldtek utána, akik jószándékúnak mutatták magukat. Szerették volna rajtakapni, amint valami rosszat mond. Az volt a tervük, hogy ha ez sikerül, átadják Jézust a római kormányzónak, akinek hatalma volt rá, hogy elítélje.
21. Ezért a kémek megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy amit mondasz és tanítasz, az mind igaz. Tudjuk, hogy nem vagy személyválogató, és amit Isten útjáról tanítasz, az is igaz.
22. Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”
23. Jézus azonban átlátott alattomos szándékukon, ezért így felelt meg nekik:
24. „Mutassatok nekem egy ezüstpénzt! Kinek a képmása és neve van rajta?”„A császáré” — felelték azok.
25. „Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.
26. Ezen a válaszon megdöbbentek, és elhallgattak, mert az emberek előtt nem tudtak Jézus szavaiba belekötni.
27. Néhány szadduceus jött Jézushoz. Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás. Megkérdezték tőle:
28. „Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy meghalt testvérének mégis legyen utóda.
29. Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg.
30. Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt,
31. majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg.
32. Végül az asszony is meghalt.
33. A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége ez az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt!”
34. Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek.
35. De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni.
36. Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból.
37. Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az URat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.
38. Márpedig, Isten nem a halottak, hanem az élők Istene! Hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”
39. Néhány törvénytanító erre így válaszolt: „Helyesen válaszoltál, Mester!”
40. Ettől kezdve senki sem merte őt tovább kérdezgetni.
41. Ekkor Jézus kérdezett valamit tőlük: „Hogyan mondhatják azt a Krisztusról, hogy Dávid Fia?
42. Hiszen maga Dávid mondja a zsoltárokban:»Így szólt az ÚR az én Uramhoz:Ülj a jobb oldalamra,
43. amíg ellenségeidethatalmad alá kényszerítem!« Zsolt 110:1
44. Ha tehát Dávid Urának nevezte Krisztust, hogyan lehet akkor Krisztus Dávid Fia?”
45. Miközben az egész nép hallgatta, Jézus a tanítványaihoz fordult:
46. „Legyetek elővigyázatosak a törvénytanítókkal! Szeretnek előkelő ruhában járni, és szívesen veszik, ha tisztelettel köszöntik őket az utcán. Szeretik a legelőkelőbb helyeket elfoglalni a zsinagógában és az ünnepi vacsorákon.
47. Ugyanakkor az özvegyektől csalással elveszik a házukat. Azt akarják, hogy mindenki felfigyeljen rájuk, ezért a nyilvánosság előtt hosszasan imádkoznak. Ők súlyosabb büntetést fognak kapni.”