1. Sokan megpróbáltak már írásban beszámolni azokról a dolgokról, amelyek közöttünk történtek.
2. Ugyanazokat írták le, amelyekről mi is hallottunk már. Olyanoktól hallottuk ezeket, akik kezdettől fogva a saját szemükkel látták mindezt, és akik hirdették az Isten üzenetét.
3. Mivel kezdettől fogva mindennek gondosan utána jártam, úgy gondoltam, hogy én is megírom neked ezeket egy könyvben, tisztelt Teofilusz.
4. Azért írtam, hogy biztos legyél benne: mindaz, amire tanítottak téged, valóban igaz.
5. Abban az időben, amikor Heródes volt Júdea királya, élt egy Zakariás nevű pap. Abijá csoportjához tartozott. Felesége, Erzsébet, Áron családjából származott.
6. Isten elfogadta és kedvelte Zakariást és Erzsébetet, akik minden tekintetben az Úr parancsai és rendelkezései szerint éltek.
7. Gyermekük azonban nem született. Erzsébet ugyanis meddő volt, és mind a ketten öregek voltak már.
8. Zakariás a saját papi csoportjában szolgált a Templomban. Egyszer éppen az ő csoportjára került a sor.
9. Szokás szerint sorsolással választottak ki a csoportból egy papot, aki bement az Úr Templomába, hogy ott füstölőáldozatot mutasson be. Ez alkalommal Zakariásra esett a választás, aki be is ment a Templomba.
10. Kívül sokan összegyűltek, és imádkoztak, mialatt Zakariás bemutatta az áldozatot.
11. Akkor az ÚR egyik angyala megjelent a füstölő oltár jobb oldalán Zakariás előtt,
12. aki nagyon megrémült, és félelem fogta el.
13. De az angyal megszólította: „Ne félj Zakariás, mert az ÚR meghallgatta imádságodat! Feleséged, Erzsébet fiút fog szülni neked, akit nevezz Jánosnak!
14. Ez a fiú sok örömöt, nagy boldogságot hoz majd neked, és sokan fognak örülni a születésének,
15. mert az ÚR hatalmas embere lesz belőle. Nem szabad sem bort, sem másféle szeszes italt innia! Ezt a gyereket már az édesanyja méhében be fogja tölteni a Szent Szellem.
16. Izráel népéből sokakat visszatérít majd az Úrhoz, Istenükhöz.
17. Az Úr előtt fog menni az Illés szellemével és erejével: az apákat és gyermekeiket kibékíti egymással, és az engedetlenek gondolkodását megváltoztatja, hogy bölcsek és igazságszeretők legyenek. Mindezzel az ÚR előtt fog menni, hogy olyan népet állítson elé, akik felkészültek a fogadására.”
18. Zakariás így válaszolt az angyalnak: „Hogyan lehetek biztos benne, hogy igazat mondasz? Hiszen én öreg vagyok, és feleségem is idős már.”
19. Az angyal azt felelte: „Én Gábriel vagyok, és állandóan Isten előtt állok. Azért küldött hozzád, hogy beszéljek veled, és elhozzam ezt az örömhírt.
20. De jól jegyezd meg: most megnémulsz, és addig nem tudsz beszélni, amíg mindez megtörténik, mert nem hittél a szavamnak. Pedig minden szavam be fog teljesedni a maga idejében.”
21. Az emberek ezalatt várták Zakariást, és csodálkoztak, hogy miért marad a Templomban olyan sokáig.
22. Amikor végre kijött, nem tudott egy szót sem szólni. Ekkor megértették, hogy látomást látott a Templomban. Zakariás csak mutogatott, de megszólalni nem tudott.
23. Amikor pedig letelt a szolgálata, hazament.
24. Nem sokkal ezután Erzsébet áldott állapotba került: gyermeket várt. A következő öt hónapban ki se ment a házukból. Ezt mondta:
25. „Végre, az Úr megsegített engem! Gondoskodott rólam, és elvette rólam azt a szégyent, hogy nem volt gyermekem.”
26-27. Hat hónappal később, amikor Erzsébet már terhessége hatodik hónapjában volt, Isten a galileai Názáret városába küldte Gábriel angyalt egy szűzhöz. Ezt a leányt Máriának hívták, és egy József nevű férfi már eljegyezte, mert feleségül akarta venni. József Dávid családjából származott.
28. Gábriel odament Máriához, és megszólította: „Köszöntelek téged, akit az ÚR megáldott! Ő veled van.”
29. Mária megdöbbent azon, amit az angyal mondott, és zavarban volt, mert nem értette, mit jelent ez a köszöntés.
30. De az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária, mert nagyon kedves vagy Isten számára!
31. Figyelj rám! Áldott állapotba kerülsz, és fiad fog születni, akit nevezz el Jézusnak.
32. Hatalmas lesz, és a Magasságos Isten Fiának nevezik majd. Az Úr Isten neki fogja adni Dávidnak, Jézus ősének trónját.
33. Uralkodni fog örökké Jákób utódai fölött, és királyi uralma soha nem ér véget.”
34. Mária erre így válaszolt: „Hogyan lehetséges ez? Hiszen én még szűz vagyok!”
35. Az angyal válaszolt: „A Szent Szellem száll rád, és a Magasságos Isten ereje vesz körül téged. Ezért a gyermek, aki születni fog, szent lesz, és Isten Fiának nevezik majd.
36. Figyelj rám! Erzsébet, a rokonod is áldott állapotban van: gyermeket vár! Pedig tudod, hogy Erzsébet milyen idős már, és mindenki azt mondta, hogy soha nem lehet gyereke! Mégis, már a terhessége hatodik hónapját tölti.
37. Mert Isten számára semmi sem lehetetlen.”
38. Mária erre így válaszolt: „Az Úr szolgálóleánya vagyok. Történjen velem minden úgy, ahogy mondtad!” Ezután az angyal elment.
39. Ezután Mária sietve felkészült, és elment Júdea hegyvidékének egyik városába.
40. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
41. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, a még meg nem született kicsiny gyermek hevesen megmozdult benne. Erzsébetet ekkor betöltötte a Szent Szellem,
42. és nagy örömmel felkiáltott: „Áldott vagy, Mária! Minden asszony közül téged áldott meg Isten a leginkább! Áldott a gyermek, akit méhedben hordozol és világra fogsz hozni!
43. Hogy lehet, hogy te vagy az én Uram anyja, és mégis te jössz hozzám?!
44. Mert abban a pillanatban, mikor köszöntésed meghallottam, a gyermekem örömében hevesen mozogni kezdett bennem.
45. Áldott vagy Mária, mert elfogadtad, amit az Úr mondott neked, és elhitted, hogy meg is fog történni!”
46. Mária pedig ezt mondta:
47. „Dicsérem az Urat teljes szívemből-lelkemből,és ujjong szellemem Istenben, Szabadítómban,
48. aki most rátekintett alázatos szolgálóleányára!Bizony, mostantól fogva minden nemzedékáldottnak mond engem,
49. mert a Hatalmas ÚR nagy dolgokat tett velem!Szent az ő neve!
50. Nemzedékről nemzedékre,irgalmas azok iránt, akik tisztelik és félik őt.
51. Kinyújtotta karját, megmutatta erejét:szétszórta a büszkéket, akik magukat nagyra tartják,
52. uralkodókat döntött le trónjukról,de az alázatosakat felemelte,
53. a szükségben lévőket elhalmozta minden jóval,de a gazdagokat üres kézzel küldte el.
54. Segítségére sietett szolgájának, Izráelnek,
55. nem felejtette el ígéretét,hogy könyörületesen bánik velük.Mert ezt ígérte őseinknek,Ábrahámnak és az ő gyermekeinek mindörökre.”
56. Ezután Mária még körülbelül három hónapig maradt Erzsébetnél, azután hazament.
57. Amikor eljött a szülés ideje, Erzsébet fiút szült.
58. Szomszédai és rokonai megtudták, milyen jóságos volt hozzá az Úr, és együtt örültek vele.
59. A nyolcadik napon eljöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni,
60. de Erzsébet ezt mondta: „Nem, János legyen a neve!”
61. Azok csodálkoztak: „De hiszen senki sincs a rokonságban, akit így hívnak!”
62. Majd intettek Zakariásnak, hogy milyen nevet akar adni gyermekének.
63. Ő pedig kért egy táblát, és ezt írta rá: „János a neve.” Ezen mindenki elcsodálkozott.
64. Ekkor hirtelen megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, újra tudott beszélni, és Istent dicsérte.
65. A környék lakóit pedig félelem töltötte el, és Júdea egész hegyvidékén mindenki erről beszélt.
66. Aki csak hallott róla, csodálkozott, és ezt kérdezte: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az ÚR pedig valóban a gyermekkel volt.
67. Zakariást ekkor betöltötte a Szent Szellem, és így prófétált:
68. „Áldott legyen az ÚR, Izráel Istene,mert segítségére sietett népének,és megszabadította őket!
69. Hatalmas Szabadítót küldött nekünkszolgájának, Dávidnak családjából!
70. Éppen úgy, ahogy már régen megígérteszent prófétái által:
71. hogy összes ellenségünktől megment,és megszabadít azok kezéből,akik gyűlölnek minket.
72. Így mutatja meg ősapáinknak kegyelmét,és hogy megtartja velük kötött szent szövetségét.
73. A szövetséget, amelyre megesküdöttÁbrahámnak, ősapánknak:
74. megígérte, hogy megszabadít ellenségeink kezéből,hogy félelem nélkül szolgáljuk őt,
75. és szentségben, igazságban éljünk vele együttéletünk minden napján.
76. Te pedig, kisgyermek,a Magasságos Isten prófétája leszel,mert az ÚR előtt fogsz menni,hogy érkezésére felkészítsd népét:
77. megtanítsd őket, hogyan szabadulhatnak meg,és hogyan kaphatnak bűneikre bocsánatot.
78. Most már új nap virrad ránk a magasból,mert Istenünk könyörülő és irgalmas!
79. Világosság ragyog azokra,akik a sötétségben, a halál árnyékában ülnek,és a békesség útjára vezet bennünket.”
80. A gyermek János felnőtt, és egyre erősödött szellemben. A pusztában élt egészen addig, amíg nyilvánosan megjelent Izráel népének.