1. Ezután az Úr kiválasztotta további hetvenkét tanítványát. Kettesével elküldte őket azokba a falvakba és városokba, ahová menni akart.
2. Ezzel küldte ki őket: „Látjátok, milyen sok az aratnivaló, és ehhez képest milyen kevés az aratómunkás! Imádkozzatok hát, és kérjétek az Aratás Urát: küldjön még több aratót, hogy a gabonáját learassák!
3. Menjetek! Jegyezzétek meg, hogy úgy küldelek ki benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.
4. Az útra ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut, és senkit ne köszöntsetek útközben!
5. Ha egy házba bementek, először ezt mondjátok: »Békesség ennek a családnak«!
6. Ha békeszerető ember lakik abban a házban, a békesség, amit kívántok, megnyugszik rajta. De ha nem békeszerető, a békesség, amit kívántatok, visszaszáll rátok.
7. Maradjatok ugyanannál a békeszerető háznál, azt egyétek és igyátok, amivel megkínálnak, mert a munkás megérdemli a bérét! Ne járjatok házról házra!
8. Ha olyan városba értek, ahol szívesen látnak titeket, fogadjátok el, amivel megkínálnak, és nyugodtan egyétek meg!
9. Gyógyítsátok meg a betegeket, és hirdessétek: »Megérkezett hozzátok Isten Királysága!«
10. Ha pedig valamelyik városban nem látnak szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok:
11. »Még a port is lerázzuk a lábunkról, és ezzel figyelmeztetünk benneteket! Mégis tudjátok meg, hogy Isten Királysága megérkezett hozzátok!«
12. Mondom nektek: Sodoma lakóinak elviselhetőbb lesz a helyzete az ítélet napján, mint az ott lakóknak.”
13. „Jaj neked, Korazin népe! Jaj nektek, Bétsaida lakói! Mert ha Tíruszban, vagy Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, ők már régen megváltoztatták volna az életüket! Zsákruhában és hamuban ültek volna, hogy ezzel is kifejezzék, mennyire megbánták bűneiket.
14. Bizony, az ítélet napján jobb dolga lesz Tírusznak és Szidónnak, mint nektek!
15. És te, Kapernaum, azt hiszed, hogy az égig fognak magasztalni? Nem! A halál országába fogsz süllyedni!”
16. A tanítványainak ezt mondta Jézus: „Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket visszautasít, engem utasít vissza. Aki pedig engem visszautasít, azt utasítja vissza, aki elküldött engem.”
17. Mikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért, azt mondták Jézusnak: „Uram, még a gonosz szellemek is engedelmeskednek nekünk, mikor a nevedben rájuk parancsolunk!”
18. Jézus erre így felelt: „Láttam a Sátánt, amikor lezuhant a Mennyből, mint a villámlás!
19. Figyeljetek rám! Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon tapossatok. Ez a hatalom nagyobb, mint az ellenség minden ereje, és semmi nem árthat nektek.
20. De ne annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem annak, hogy a nevetek fel van írva a Mennyben!”
21. Akkor Jézus a Szent Szellem által ujjongott, örült, és így dicsérte Istent: „Dicsőítelek, Atyám, Menny és Föld Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és okosak elől, de megmutattad azoknak, akik olyanok, mint a kisgyermekek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak!
22. Atyám mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya. Senki más nem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és azok, akikkel a Fiú meg akarja ismertetni őt.”
23. Amikor maguk között voltak, a tanítványokhoz fordult: „Boldogok és áldottak vagytok, hogy ezeket láthatjátok!
24. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták; és szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
25. Egyszer Jézushoz jött egy törvénytanító, hogy próbára tegye. Megkérdezte: „Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?”
26. Jézus megkérdezte tőle: „Mi van megírva a Törvényben? Hogyan értelmezed?”
27. A törvénytanító így válaszolt: „Szeresd az URat, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel, és szeresd embertársadat, mint saját magadat!”
28. „Jól válaszoltál. Ezt tedd, és megkapod az örök életet!” — mondta Jézus.
29. A törvénytanító azonban igazolni akarta magát, és tovább faggatta Jézust: „De hát ki az én embertársam?”
30. Jézus erre így válaszolt: „Egyszer egy ember Jeruzsálemből Jerikóba utazott. Útközben rablók támadták meg, akik mindent elvettek tőle, még a ruháját is, megverték, majd félholtan otthagyták.
31. Nemsokára arra ment egy pap, de mikor meglátta a sebesültet, kikerülte, és otthagyta.
32. Később egy lévita ment arra. Mikor meglátta a sebesültet, ő is átment az út másik oldalára, és otthagyta.
33. Később arra utazott egy samáriai férfi is. Amikor meglátta a sebesültet, megsajnálta.
34. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire, és bekötözte. Ezután feltette a saját szamarára, elvitte egy vendégfogadóba, és ott ápolta tovább.
35. Másnap a fogadó gazdájának két ezüstpénzt adott, és azt mondta neki: »Gondoskodj erről az emberről, és amit ezenkívül ráköltesz, megfizetem, amikor visszajövök.«
36. Mit gondoltok, a három közül melyik volt igazi embertársa annak, akit kiraboltak?”
37. A törvénytanító így válaszolt: „Az, aki megsajnálta és segített rajta.”Jézus azt mondta: „Igazad van, menj, és kövesd a példáját!”
38. Jézus a tanítványaival együtt egy faluba érkezett, ahol egy asszony vendégül látta őket, akit Mártának hívtak.
39. Ennek volt egy testvére, Mária, aki leült az Úr lábához, és úgy hallgatta a szavait.
40. Mártát eközben a sok háztartási munka teljesen lefoglalta. Odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem törődsz vele, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Szólj neki, hogy segítsen!”
41. Jézus így felelt: „Márta, Márta! Sok dolog miatt aggódsz és nyugtalankodsz.
42. Pedig csak kevés dolog van, amely igazán fontos, sőt valójában csak egyetlen egy. Mária jól választott! Ezt soha el nem vehetik tőle.”