1. A régi Izráelben a főpap a nép közül származott — Isten közülük választotta ki. Az volt a feladata, hogy népe nevében ajándékokat és bűnért való áldozatokat vigyen Istennek. Így segített az embereknek az Istennel való kapcsolatukban.
2. Ezek a főpapok is együtt éreztek a tudatlanokkal, bűnösökkel, és megértők voltak irántuk. Hiszen ők is ugyanolyan emberek voltak, mint a többiek: hajlamosak minden vétekre.
3. Éppen ezért a főpapok nemcsak a nép bűneiért, hanem a saját bűneikért is kötelesek voltak áldozatot vinni Istennek.
4. Főpapnak lenni nagy megtiszteltetés volt. De ezt a tisztséget senki sem szerezhette meg magának. Csak az lehetett főpap, akit Isten maga választott ki erre, mint például Áront is.
5. Ugyanígy, Krisztus sem maga szerezte azt a dicsőséget, hogy főpap legyen. Isten tette őt főpappá, amikor azt mondta neki:„Te vagy a fiam,ma lettem az édesapád.” Zsolt 2:7
6. Egy másik helyen az Írásban pedig ezt mondja Krisztusnak:„Örökké pap leszel,úgy, mint Melkisédek volt.” Zsolt 110:4
7. Amikor Jézus emberi testben itt élt a Földön, hangos kiáltásokkal, sírva imádkozott és könyörgött az Atya-Istenhez, aki meg tudta őt szabadítani a halál hatalmából. És mivel Jézus tisztelettel és valódi istenfélelemmel közeledett az Atyához, ő teljesítette is, amit Jézus kért.
8. Bár Jézus valóban Isten Fia volt, mégis a szenvedései által tanulta meg az engedelmességet.
9. Azután, mikor már tökéletes lett, ő lett az örök élet forrása azok számára, akik engedelmeskednek neki,
10. mert Isten őt tette Melkisédekhez hasonló főpappá.
11. Sokat kellene még beszélnünk erről, de alig tudnám elmagyarázni, mert a szellemi igazságokat még nehezen értitek meg.
12. Ilyen hosszú idő után már nektek kellene másokat tanítanotok! Most mégis arra van szükségetek, hogy valaki Isten tanításának ABC-jét ismételje át veletek. Olyan tanításra van szükségetek, mint a kis gyerekeknek való tej, mert nem bírjátok a felnőtteknek való ételt.
13. Aki csak tejet iszik, az még csecsemő. Az ilyen ember még járatlan és tapasztalatlan az isteni igazságokról szóló tanítás megértésében.
14. Az igazi ételek a szellemi értelemben felnőtteknek valók, aki már megtanulták, hogyan kell a jót a rossztól megkülönböztetni.