1. Ezért hagyjuk el a Krisztusról szóló alapvető tanításokat, és igyekezzünk szellemileg felnőtté válni! Ne kezdjük újra előlről az ABC-t: a kezdőknek való tanítást az Istenben való hitről és a gonosz dolgok elhagyásáról,
2. a bemerítésekről, a kézrátételről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről!
3. Tovább kell mennünk, és komolyabb tanításokkal kell foglalkoznunk. A továbbiakban ezt is fogjuk tenni, ha Isten megengedi.
4-6. Ha valaki elhagyja Krisztus útját, vajon visszatérhet-e hozzá megint? Olyanokról beszélek, akiket az igazság egyszer már megvilágosított, meg is kóstolták Isten ajándékát, megkapták a Szent Szellemet, hallották Isten beszédét, megtapasztalták a következő korszak erejét, mégis elhagyták Krisztus útját. Ezek szinte ismét megfeszítik Isten Fiát, és szégyent hoznak rá az emberek előtt. Vajon az ilyen emberek ismét megváltoztatják a gondolkodásukat és életüket? Nem, ez lehetetlen!
7. Úgy van ez, mint a termőföld, amely gyakran kap esőt, és bőséges termést hoz gazdájának, aki megműveli. Az ilyen földet Isten megáldja.
8. De az a föld, amely csak töviseket és gazt terem, haszontalan. Az ilyen földet az a veszély fenyegeti, hogy Isten megátkozza, és tűzzel pusztítja el.
9. Ezzel figyelmeztetni szeretnélek benneteket, kedves testvéreim, de biztos vagyok benne, hogy rátok jobb dolgok várnak, amelyek által meg fogtok menekülni.
10. Mert Isten nem igazságtalan, hogy elfelejtkezzen munkátokról. Nem felejti el a szeretetet sem, amellyel segítettétek, és ma is segítitek népét.
11. Azt kívánjuk, hogy mindannyian szorgalmasan végezzétek ezt a munkát egész életetekben. Így azután meg is fogjátok kapni, amiben most reménykedtek!
12. Ne legyetek lusták! Azokat kövessétek, akik hittel és türelemmel végül megkapták, amit Isten ígért nekik!
13. Ábrahámnak Isten ígéretet tett. De mivel Istennél senki sincs nagyobb, ezért saját magára esküdött, hogy amit ígért, azt meg is fogja tenni.
14. Azt mondta Ábrahámnak: „Bőségesen megáldalak, és nagyon-nagyon sok utódot adok neked.”
15. Ábrahámnak sokáig és türelmesen várnia kellett, de végül mégis megkapta, amit Isten ígért.
16. Az emberek között az a szokás, hogy olyan valakire esküsznek, aki nagyobb náluk. Így erősítik meg ígéretüket, és ezzel vetnek véget a vitának.
17. Hasonlóképpen, amikor Isten egészen világosan meg akarta mutatni, hogy ígéreteit biztosan teljesíteni fogja, ő is megesküdött. Azoknak akarta ezt megmutatni, akik később valóban meg is kapták, amit Isten nekik ígért. Tehát, Isten egyrészt megígért valamit, másrészt azt esküjével erősítette meg.
18. Ez a két dolog sohasem változik! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős biztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amit ő adott nekünk.
19. Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak számára az erős és biztonságos horgony. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjében kapaszkodik meg,
20. ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra. Hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédekhez hasonlóan.