1. Azt gondoljátok, hogy ismét dicsekedni akarunk? Szükséges-e, hogy ajánlóleveleket kérjünk valakitől hozzátok, vagy tőletek másokhoz?
2. Nem! A mi „ajánlólevelünk” a szívünkbe van írva, és ezt mindenki ismeri és olvassa. Bizony, ti magatok vagytok a mi ajánlólevelünk!
3. Mert nyilvánvaló, hogy Krisztustól származó „levél” vagytok, amelyet általunk küldött. De ezt a levelet nem tintával írták, hanem az élő Isten Szellemével, és nem kőtáblára, hanem az emberek szívébe.
4. Azért merjük ezt mondani, mert Krisztus által teljes bizalmunk van Istenben.
5. Nem úgy értem ezt, hogy önmagunkban, a saját erőnkből képesek lennénk bármi jót tenni. Ellenkezőleg, Isten az, aki képessé tesz bennünket erre.
6. Igen, ő tett alkalmassá minket arra, hogy az Új Szövetség szolgái legyünk. Az Új Szövetség nem írott Törvény, hanem a Szent Szellemtől származik. Az írott Törvény ugyanis a halálba vezet, a Szent Szellem pedig megelevenít.
7. A Törvényt kőbe vésett betűkkel rögzítették, és a halálba vezetett. A szolgálata mégis olyan dicsőséges volt, hogy Izráel népe rá se tudott tekinteni Mózesre, annyira ragyogott az arca Isten dicsőségétől! Pedig ez a dicsőség hamarosan elmúlt!
8. Akkor mennyivel dicsőségesebb a Szent Szellem szolgálata!
9. Dicsőséges dolog a Törvényt szolgálni, vagyis rábizonyítani az emberekre bűneiket, és elítélni őket. De sokkal dicsőségesebb az a szolgálat, amely Isten számára elfogadhatóvá teszi az embereket!
10. Annak a régi szolgálatnak is volt bizonyos dicsősége. Ez azonban elhalványul, ha összehasonlítjuk az új szolgálattal, amely sokkal dicsőségesebb.
11. Az a régi elmúlt, mégis dicsőséges volt. Mennyivel dicsőségesebb tehát az, ami örökké megmarad!
12. Mivel mi ebben reménykedünk, teljesen nyíltan és félelem nélkül beszélünk.
13. Nem olyanok vagyunk, mint Mózes, aki eltakarta az arcát, hogy Izráel népe ne láthassa. Nem akarta, hogy lássák, amikor az arcán ragyogó dicsőség elhalványul, és végleg eltűnik.
14. Izráel népének gondolkodásmódja valóban elsötétült, ezért nem értenek meg sok mindent. Ráborult az a bizonyos „takaró” a szívükre, és ott is maradt mind a mai napig. Ezért nem értik meg a zsidók az Írást, amikor olvassák. Nem is csoda, hiszen az a „takaró” csak akkor tűnik el, ha az Úrhoz fordulnak.
15. Igen, mindmáig, amikor csak a zsidók Mózes Törvényét olvassák, ez a „takaró” fedi be a szívüket, hogy ne érthessék meg.
16. De amikor valaki megváltozik, és az Úrhoz fordul, az a „takaró” eltűnik.
17. Az Úr a Szellem. Ahol pedig az Úr Szelleme, ott szabadság van.
18. A mi arcunk azonban nincsen eltakarva. Ezért állandóan az Úr dicsőségét tükrözzük vissza. Eközben pedig fokozatosan átváltozunk, és egyre jobban hasonlítunk őhozzá. Igen, a dicsőségnek egyre magasabb szintjére jutunk, mert ezt az Úr viszi véghez, aki maga a Szellem.