1. Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis „bolondságot” — sőt, kérlek, viseljetek el engem is!
2. Isten féltő szeretetével féltelek titeket, mivel a Vőlegény számára akarlak titeket felkészíteni, ahogyan a menyasszonyt eljegyzik a vőlegény számára. Igen, én „eljegyeztelek” benneteket Krisztus számára, és arra törekszem, hogy úgy vigyelek hozzá, mint tökéletes menyasszonyát.
3. Attól félek azonban, hogy a gondolataitok eltávolodnak a Krisztus iránti őszinte egyenességtől és tiszta hűségtől. Ez történt akkor régen Évával is, amikor a „Kígyó”, vagyis a Sátán becsapta, és ez megtörténhet veletek is!
4. Mert azt türelmesen elviselitek, ha egy idegen elmegy hozzátok, és mást mond Jézusról, mint amit mi. Készek vagytok arra is, hogy más szellemet, vagy más örömhírt fogadjatok be, mint amelyet már befogadtatok. Akkor talán engem is türelmesen elviselhetnétek!
5. Úgy gondolom, semmivel sem vagyok kisebb azoknál a „híres apostoloknál”!
6. Lehet, hogy nem tudok olyan szépen szónokolni, mint ők, de tudás dolgában nem maradok el tőlük — ezt már minden tekintetben bizonyítottam előttetek.
7. Ingyen hirdettem nektek Isten örömhírét. Megaláztam magam, hogy ti legyetek fontosak. Talán rosszul tettem?!
8. Más helyi gyülekezetektől elfogadtam a pénzbeli támogatást, hogy titeket ingyen szolgálhassalak.
9. Amikor pedig nálatok voltam, és szükségem volt valamire, nem szóltam róla senkinek. A Macedóniából jött testvérek azonban támogattak az adományaikkal. Így nem voltam a terhetekre, de nem is leszek ezután se.
10. Akhája egész tartományában senki nem veheti el tőlem ezt a dicsekedést! Ezt úgy mondom, mint akiben Krisztus igazsága lakik.
11. Mit gondoltok, miért nem akartam elfogadni tőletek semmit? Talán azért, mert nem szeretlek benneteket?! Dehogyis! Isten jól tudja, mennyire szeretlek titeket.
12. De továbbra is ezt fogom tenni, hogy azok az „apostolok” ne dicsekedhessenek. Mert azt akarják elhitetni veletek, hogy az ő munkájuk is ugyanaz, mint a miénk.
13. Ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők Krisztus apostolai.
14. De ez nem is csoda, hiszen maga a Sátán is elhiteti az emberekkel, hogy ő a világosság angyala.
15. Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteik szerint megérdemeltek.
16. Megint csak azt mondom, hogy senki se tartson engem bolondnak! De ha mégis annak gondoltok, akkor fogadjatok el így, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem!
17. Ezt most nem úgy mondom, mintha az Úr szólna, hanem úgy, mintha a dicsekedés miatt valóban ostoba lennék.
18. Sokan dicsekednek emberi módon, hadd dicsekedjek én is!
19. Hiszen ti olyan „bölcsek” vagytok, hogy eltűritek a „bolondokat”.
20. Igen, eltűritek, ha valaki szolgájává tesz benneteket. Eltűritek, ha kihasznál, élősködik, vagy uralkodik rajtatok, ha azt hiszi, hogy sokkal különb nálatok. Eltűritek még azt is, ha pofon üt titeket.
21. Szégyenkezve mondom, hogy mi „túl gyengék” voltunk, hogy ilyen dolgokat tegyünk veletek!De ha valaki merészel dicsekedni, akkor én is dicsekedni fogok! Úgy mondom ezt, mintha bolond lennék.
22. Ha ezek a hamis apostolok héberek — hát, én is az vagyok! Izráel népéhez tartoznak? — én is! Ábrahám utódai? — Én is az vagyok!
23. Ha ők Krisztus szolgái, akkor én még inkább az vagyok! — Milyen bolond dolog így dicsekedni! — Hiszen többet dolgoztam, mint ők! Többször börtönbe zártak, többször megkorbácsoltak, többször forogtam halálos veszedelemben, mint ők.
24. A zsidóktól ötször kaptam 39 korbácsütést,
25. háromszor bottal vertek meg, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjszakát és egy napot hányódtam a tenger hullámain.
26. Gyakran utaztam, sokszor voltam veszélyes helyzetekben: folyókon, rablók között, a saját népem között, a nem zsidók között, városban, pusztában, tengeren és hamis testvérek között.
27. Sokat fáradoztam és vesződtem, gyakran átvirrasztottam az éjszakát, éheztem és szomjaztam, gyakran nem volt mit ennem, sokszor fáztam, vagy nem volt ruhám.
28. Ezek mellett a külső bajok és nehézségek mellett állandóan hordozom az összes helyi gyülekezet gondját-baját.
29. Ha valaki a testvérek között erőtlen, én is viselem a gyengeségét! Ha valaki vétkezik, vele együtt engem is éget a szégyen!
30. Ha már dicsekednem kell, akkor a gyengeségeimmel dicsekszem.
31. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki örökké áldott, tudja, hogy igazat mondok.
32. Amikor Damaszkusz városában voltam, el akartak fogni. Ezért Aretász király helytartója őriztette a várost.
33. Akkor az ablakon keresztül egy kosárban leeresztettek a városfalon kívülre, és így menekültem meg a kezéből.