1. Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál. Egyesek ugyan azt mondják, hogy mikor közöttetek vagyok, félénken viselkedek, és csak a távolból vagyok ilyen határozott.
2. Szóval, el fogok menni hozzátok. De kérlek benneteket, ne kényszerítsetek rá, hogy keményen bánjak azokkal, akik úgy gondolják, hogy mi csak emberi módon viselkedünk!
3. Mert igaz, hogy ebben a világban élünk, de nem úgy harcolunk, ahogyan az emberek szoktak.
4-5. A mi fegyvereink különböznek a közönséges fegyverektől! Ezekben Isten ereje működik! Le tudunk rombolni velük minden büszke erődítményt, amelyet az ellenség azért épített, hogy Isten igazi megismerését akadályozza. Igen, lerombolunk minden emberi okoskodást és vitatkozást, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Krisztusnak!
6. Felkészültünk arra is, hogy ezekkel a fegyverekkel minden engedetlenséget megbüntessünk, de majd csak akkor, ha a ti engedelmességetek már tökéletes lesz.
7. Gondoljátok meg ezeket a nyilvánvaló tényeket: ha valaki meg van győződve arról, hogy ő Krisztusé, akkor vegye észre, hogy ugyanúgy mi is Krisztushoz tartozunk!
8. Lehet, hogy valaki azt gondolja, túlságosan sokat dicsekszem azzal a hatalommal, amelyet az Úr arra adott, hogy építselek benneteket, s nem arra, hogy ártsak vele. De gondolja meg, hogy én nem fogok ezzel a hatalommal szégyent vallani!
9. Nem akarom azt a látszatot kelteni, mintha csak a leveleimmel ijesztgetnélek benneteket.
10. Mert vannak közöttetek, akik azt mondják: „Pál levelei szigorúak és kemények, de ő maga gyenge, és beszéde semmit nem ér”.
11. Az ilyen emberek gondolják meg, hogy pontosan olyanok leszünk személyesen is, amikor meglátogatunk benneteket, mint amilyenek vagyunk a távolból írt levelünk által!
12. Mert mi nem vagyunk vakmerőek, akik magukat nagyra tartják. Nem, mi nem hasonlítjuk össze magunkat ilyenekkel! Nem veszik észre, hogy milyen értelmetlen dolog, amikor saját magukhoz mérik magukat. Milyen ostobák!
13. Mi azonban nem fogunk túlságosan dicsekedni. Csak azzal a munkával dicsekszünk, amelyet Isten ránk bízott. Ebben azonban ti is benne vagytok, hiszen hozzátok is eljutottunk.
14. Mert mi nem ok nélkül dicsekszünk! Ez lenne a helyzet, ha soha nem mentünk volna el hozzátok. De bizony elmentünk! Sőt, mi voltunk az elsők, akik a Krisztus örömhírét hozzátok elvitték!
15. Csak arról beszélünk, amit magunk végeztünk, nem dicsekszünk mások eredményeivel. Viszont abban reménykedünk, hogy hitetek megerősödésével ti is egyre jobban segíteni fogtok, hogy a szolgálatunk kiterjeszkedjen.
16. Mert az a szándékunk, hogy a Korinthus városán túli vidékeken is hirdessük az örömhírt. Semmiképpen nem akarunk olyan munkával dicsekedni, amelyet valaki más végzett a maga területén.
17. Mert: „Aki dicsekszik, azzal dicsekedjen, amit az ÚR tett”!
18. Mert nem az a megbízható, aki önmagát annak tartja, hanem az, akit az Úr tart megbízhatónak.