1. Kiálts csak! Válaszol-e valaki?Melyik szenthez fordulsz?
2. Mert az ostobát megöli a bosszúság,és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
3. Én magam láttam,hogy egy ostoba gyökeret vert,de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
4. Távol van fiaitól a segítség,eltapossák őket a kapuban,nem menti meg senki.
5. Learatott gabonáját megeszi az éhező,még ha tövisek közé rejti is;vagyona után liheg a szomjazó.
6. Nem a porból támad a hamisság,és nem a földből sarjad ki a vész,
7. hanem az ember maga szüli a vészt,melynek szikrái a magasba szállnak.
8. De én az Istenhez fordulnék,Istenre bíznám az ügyemet,
9. aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul,csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.
10. Esőt ad a föld színére,vizet bocsát a mezőkre.
11. Magasra emeli az alant levőket,a gyászolókat oltalmazza segítsége.
12. A ravaszkodók terveit meghiúsítja,nem alkot kezük maradandót.
13. Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket,és a cselszövők terve meghiúsul.
14. Nappal is sötétben botorkálnak,tapogatóznak délben is, mint éjjel.
15. Megszabadítja szájuk fegyverétől,az erős kezéből a szegényt.
16. Így lesz reménysége a nincstelennek,a csalárdság pedig elnémul.
17. Bizony boldog az az ember,akit Isten megfedd!A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
18. Mert ő megsebez, de be is kötöz,összezúz, de keze meg is gyógyít.
19. Hatszor is megment a nyomorúságból,hetedszer sem ér veszedelem.
20. Éhínségben megment a haláltól,háborúban a fegyveres kéztől.
21. Nyelvek ostorától rejtve leszel,nem kell félned,hogy pusztulás szakad rád.
22. Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen,nem kell félned a vadállatoktól,
23. mert a mező kövei is szövetségeseid,és a mezei vadakkal is békében élsz.
24. Megéred, hogy békesség lesz sátradban,otthonodat vizsgálvasemmiben sem lelsz hiányt.
25. Megéred, hogy sok utódod lesz,és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
26. Érett korban térsz a sírba,ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják.
27. Ezt kutattuk ki, így van ez!Hallgass rá, és jól jegyezd meg!