1. Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
2. Megszólalt Jób, és ezt mondta:
3. Vesszen el a nap, amelyen születtem,az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4. Legyen sötét az a nap,ne törődjék vele Isten odafönt,ne ragyogjon rajta napsugár!
5. Sötétség és homály vegye birtokába,felhő lakjon rajta,nappal is sötétség tegye rémisztővé!
6. Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát!Ne kerüljön az év napjai közé,ne számítsák bele a hónapok számába!
7. Legyen az az éjszaka meddő,ne hallatsszon akkor örömujjongás!
8. Hozzanak rá rontást,akik meg tudnak átkozni egy napot,és képesek felingerelni a Leviatánt.
9. Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok,hiába várjon világosságra,ne lássa meg a hajnal sugarait,
10. mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
11. Miért nem haltam meg,mikor megszülettem?Miért nem múltam ki,mikor anyám méhéből kijöttem?
12. Miért is vettek ölbe,és emlőkre, hogy szopjak?
13. Akkor most feküdnék, és élvezném a békét,aludhatnék, és nyugalmam volna
14. a föld királyaival és tanácsosaival,kik kőhalmokat építettek maguknak,
15. vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek,és ezüsttel töltötték meg házaikat.
16. Vagy miért nem ástak el,mint az elvetélt gyermeket,mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra?
17. Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága,megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.
18. A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak,nem hallják többé a hajcsárok hangját.
19. Egyforma ott nagy és kicsiny,a rabszolga is megszabadul urától.
20. Miért is ad a nyomorultnak világosságot,és életet annak, aki megkeseredett,
21. akik várják a halált, de hiába,pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,
22. akik örülnénekés úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt;
23. az útvesztőbe jutott embernek,aki elől Isten elzárt minden utat?
24. Mert mielőtt eszem, sóhajtozom,kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.
25. Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám,és amitől féltem, az ért utol engem.
26. Nem lelek pihenést, se csendességet;még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés.