1. Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.
2. Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.
3. De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot.
4. Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.
5. De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.
6. Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta:Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek.Ezért hátrahúzódtam, és féltemelmondani nektek, amit tudok.
7. Azt gondoltam:beszéljenek a korosabbak,adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.
8. De csak a lélek az a halandóban,a Mindenható lehelete,ami értelmessé teszi.
9. Nem az idősek a bölcsek,és nem a vének értenek az ítélethez.
10. Ezért azt mondom, hallgass rám,hadd mondjam el én is, amit tudok.
11. Én kivártam, amíg beszéltetek,figyeltem, amíg okoskodtatok,amíg kerestétek a megfelelő szavakat.
12. Figyelmesen hallgattalak titeket,de senki sem tudta Jóbot megcáfolni,egyikőtök sem felelt meg mondásaira.
13. Ne mondjátok:Olyan bölcsességre bukkantunk,melyet csak Isten győzhet le, ember nem.
14. Nem hozzám intézte szavait,ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
15. Megrettentek, nem válaszoltak többé.Cserbenhagyták őket a szavak.
16. Vártam, de ők nem beszéltek.Megálltak, és nem szóltak többet.
17. Hadd mondjam hát el én is a magamét,hadd mondjam el én is, amit tudok!
18. Mert tele vagyok szavakkal,szorongat belülről a lélek.
19. Olyan már a bensőm,mint a lezárt újbor,széthasad, mint erjedő musttól a tömlő.
20. Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak.Megnyitom számat, és válaszolok.
21. Nem leszek elfogultsem erre, sem arra,senkinek nem fogok hízelegni.
22. Nem is értek én a hízelgéshez,meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.