1. Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!
2. Bizony, gúnyolódásban van csak részem,gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem.
3. Tedd meg, vállalj értem kezességet!Ki más kezeskednék értem?
4. Mert szívükből eltávolítottad az értelmet,azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5. Mások előtt prédával dicsekszik,miközben elsorvadnak fiai:
6. így tett példázattá az emberek előtt;olyan lettem, mint akit arcul köptek.
7. Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt,minden tagom olyan, mint az árnyék.
8. Elszörnyednek ezen a becsületesek,és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
9. De az igaz ragaszkodik a maga útjához,és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.
10. De jöjjetek csak mindnyájan újra,úgysem találok bölcset köztetek!
11. Napjaim elmúltak,szétfoszlottak terveim,szívemnek vágyai.
12. Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni,mintha a világosság közelebb lenne,mint a sötétség.
13. Ha abban kell reménykednem,hogy a holtak hazája a házam,a sötétségben vetettem meg az ágyam,
14. ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem,a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek,
15. hol van akkor az én reménységem?Ki láthat itt reménysugárt?
16. Velem száll le a holtak hazájába,ha majd együtt a porba hanyatlunk.