1. Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2. Az élő Istenre mondom,aki megfosztott igazamtól,és a Mindenhatóra,aki megkeserítette lelkemet,
3. hogy amíg csak lélegzem,és Isten lehelete van bennem,
4. nem szól ajkam álnokságot,nem mond nyelvem hamisságot.
5. Távol legyen tőlem,hogy igazat adjak nektek!Míg csak meg nem halok,nem engedek feddhetetlenségemből.
6. Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom,egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.
7. Úgy járjon ellenségem,mint a bűnös ember,és aki ellenem támad, mint az álnok.
8. Mert van-e reménye az elvetemültnek,ha véget vet neki Isten,és számon kéri tőle életét?
9. Meghallgatja-e Isten a kiáltását,amikor végszükségbe kerül?
10. Lelheti-e örömét a Mindenhatóban?Segítségül hívhatja-ebármikor az Istent?
11. Hadd tanítsalak benneteketIsten hatalmáról!Nem tartom titokbana Mindenható tervét.
12. Hiszen mindnyájan látjátok!Miért beszéltek hát hiábavalóságot?
13. Ez jut a bűnös embernek Istentől,ilyen örökséget kapnakaz erőszakoskodók a Mindenhatótól:
14. Ha sok gyermeke lesz is,fegyver vár rájuk,a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik.
15. Maradékukat dögvész viszi sírba,özvegyei nem siratják őt.
16. Ha annyi ezüstöt halmozna is fel,mint a por,és úgy rakná egymásra ruháit,mint más a vályogtéglát:
17. összehordta, de az igazaköltik majd magukra,az ezüstön pedigaz ártatlanok osztoznak.
18. Háza, amelyet épített, mint a molyfészek,vagy mint a lombsátor,melyet a csősz készít.
19. Gazdagon fekszik le,de többé ezt nem teszi:mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije.
20. Rémület lepi meg, mint az árvíz,éjjel ragadja el a forgószél.
21. Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy,elragadja őt lakóhelyéről.
22. Dobálja kíméletlenül,futva menekül előle.
23. Összecsapják tenyerüket miatta,és fölszisszennek lakóhelyén.