1. Hallgassatok rám, ti szigetek,figyeljetek, távoli nemzetek!Már az anyaméhbenelhívott engem az Úr,születésemtől fogvaemlegeti nevemet.
2. Éles karddá tette számat,keze ügyében tartott engem.Hegyes nyíllá tett,tegzébe dugott engem.
3. Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,rajtad mutatom meg dicsőségemet!
4. Én azonban ezt mondtam:Hasztalan fáradoztam,semmiért, hiába pazaroltam erőmet.De az Úrnál van az én ügyem,és munkám jutalma Istenemnél.
5. Most pedig ezt mondja az Úr –aki már az anyaméhbenszolgájának teremtett,hogy visszavezessem hozzá Jákóbot,és köréje gyűjtsem Izráelt,mert nagyra becsül engem az Úr,és Istenemnél megvan rá az erőm –,
6. ezt mondta: Kevésnek tartom,hogy Jákób törzseinek helyreállításábanés a megmentett Izráel visszatérítésébenlégy az én szolgám.A népek világosságává teszlek,hogy eljusson szabadításoma föld határáig.
7. Ezt mondja az Úr,Izráel megváltója, Szentjeannak, akit megvetnek az emberek,akit utálnak a népek,aki a zsarnokok szolgája:Királyok kelnek föl, ha meglátnak,és fejedelmek borulnak leaz Úrért, aki hűséges hozzád,Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.
8. Ezt mondja az Úr:A kegyelem idején meghallgatlak,a szabadulás napján megsegítelek.Megőrizlek és megajándékozom általadszövetségemmel népemet,hogy te állítsd helyre az országot,és oszd szét az elpusztult örökséget.
9. Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki!A sötétségben levőknek:Gyertek a napvilágra!Útközben lesz mit enniük,még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.
10. Nem éheznek és nem szomjaznak majd,nem bántja őket a nap heve,mert az terelgeti őket,aki könyörült rajtuk,az vezeti őket forrásvizekhez.
11. Utat készítek a hegyeken át,és feltöltik majd az országutakat.
12. Ezek itt messze földről jönnek,azok észak és nyugat felől,amazok meg Színím földjéről!
13. Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,ujjongásba törjetek ki, hegyek!Mert megvigasztalja népét az Úr,és megkönyörül az elesetteken.
14. De Sion ezt mondta:Elhagyott engem az Úr,megfeledkezett rólam az én Uram!
15. Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,nem könyörül-e méhe gyermekén?De ha ő meg is feledkeznék,én akkor sem feledkezem meg rólad!
16. Íme, a tenyerembe véstelek be,szüntelenül előttem vannak falaid.
17. Fiaid hozzád sietnek,pusztítóid és rombolóid pedigkivonulnak belőled.
18. Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül:mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád.Életemre mondom – így szól az Úr –,hogy ékszerként veszed föl valamennyit,magadra aggatod őket,akár egy menyasszony!
19. Feldúlt országod pusztán heverő romjaimég szűkek lesznek az ott lakóknak,mert eltávoznak pusztítóid.
20. Majd mondják még neked gyermekeid,akiktől meg voltál fosztva:Szűk nekem ez a hely,menj odébb, hadd telepedjek ide én is!
21. Így töprengesz akkor majd magadban:Ki szülte ezeket?Hiszen én gyermektelenés meddő voltam,fogságban éltem, száműzötten.Ki nevelte ezeket?Hiszen én egyedül maradtam:honnan valók hát ezek?
22. Ezt mondja az én Uram, az Úr:Intek kezemmel a népeknek,jelt adok a nemzeteknek,és ölben hozzák haza fiaidat,leányaidat pedig vállukra emelve.
23. Királyok lesznek a gondviselőid,főrangú feleségeik a dajkáid.Földre borulnak előtted,és lábad porát nyaldossák.Akkor majd megtudod,hogy én vagyok az Úr,és nem vallanak szégyent,akik bennem bíznak.
24. El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól,elszökhetnek-e az erőstől a foglyok?
25. Igen! – ezt mondja az Úr.A harcostól is el lehet venni a foglyokat,és az erőstől iselszökhet a zsákmány.Perlőiddel én fogok perelni,és fiaidat megszabadítom.
26. Elnyomóiddal megetetemsaját húsukat,megrészegednek saját vérüktől,mint az édes bortól.Akkor majd megtudja minden ember,hogy én, az Úr vagyoka te szabadítód, és a te megváltódJákób Erőssége.