1. Jaj azoknak,akik jogtalan rendeleteket hoznak,és irataik csak terheket rónak ki.
2. Mert elnyújtják a nincstelenek perét,megfosztják jogaiktólnépem szegényeit.Az özvegyeket kizsákmányolják,és az árvákat kifosztják.
3. De mit csináltok majdaz ítélet napján,amikor megjön a távolból a pusztulás?Kihez futtok majd segítségért,hol hagyjátok kincseiteket?
4. Aki nem térdel a foglyok közé,a legyilkoltak között esik el.Mindezzel nem múlt el haragja,keze még ki van nyújtva.
5. Jaj Asszíriának, haragom botjának,melynek kezében vandühömnek vesszeje!
6. Elvetemült nemzet ellen küldöm,az ellen a nép ellen rendelem,amelyre haragszom,hogy zsákmányt raboljon,prédát szerezzen,és eltapossa, mint az utca sarát.
7. De ő nem így képzeli,ő maga nem így gondolkodik,mert szíve vágya az, hogy pusztítson,és minél több nemzetet ki akar irtani.
8. Mert ezt mondja:Vezéreim nem mind királyok-e?
9. Nem az történt-e Kalnóval,ami Karkemissel?Nem úgy járt-e Hamát,mint Arpád?Nem úgy járt-e Samária,mint Damaszkusz?
10. Ahogyan elérte kezema bálványok országait,bár több bálványszobruk volt,mint Jeruzsálemnek és Samáriának,
11. ahogyan elbántamSamáriával és bálványaival,úgy fogok elbánniJeruzsálemmel és bálványaival is.
12. De ha véghezvitte az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemen, megbünteti majd az asszír király dölyfös szívének gyümölcsét és nagyralátó szemének dicsekvését.
13. Mert ezt mondta:Kezem erejével vittem véghez ezt,és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok:megszüntettem a népek határait,értékeiktől megfosztottam őket,hatalmammal letaszítottama trónon ülőket.
14. Elérte kezem a népek gazdagságát,mint a madárfészket,és ahogy megszerzikaz elhagyott tojásokat,úgy szereztem meg én az egész földet.Nem volt senki,aki szárnyával verdesett,csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna.
15. Dicsekedhet-e a fejszeazzal szemben, aki vág vele?Hát henceghet a fűrészazzal szemben, aki őt húzza?Mintha a bot akarná azt suhogtatni,aki őt fölvette,és a vessző fölvenniaz embert!
16. Ezért az Úr, a Seregek Urasorvadást bocsát Asszíria kövérjeire,és dicsősége alatt láng lobban majd fel,tűznek lobogása.
17. Izráel Világossága lesz a tűz,és Szentje a láng,amely elégeti és megemészti benneegyetlen napon a tövist és a gazt.
18. Pompás erdejét és kertjétmindenestül megsemmisíti,mintha sorvadás sorvasztaná.
19. Oly kevés fa marad erdejében,hogy egy gyermek is össze tudja írni.
20. Azon a napon nem támaszkodik többéostorozójára Izráel maradékaés Jákób házának megmenekült része,hanem az Úrra, Izráel Szentjéretámaszkodik hűségesen.
21. A maradék megtér:Jákób maradéka az erős Istenhez.
22. Mert ha annyi volna is néped, Izráel,mint tengerparton a homok,csak a maradék tér meg.El van rendelve pusztulásod,igazságos ítélet árad rád.
23. Mert elhatározta az Úr, a Seregek Ura, hogy elpusztítja az egész országot.
24. Ezért így szólt az Úr, a Seregek Ura: Ne félj, népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.
25. Mert rövid idő múlva véget ér haragom, és dühös indulatom majd őket pusztítja.
26. Ostorral csapkodja a Seregek Ura, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál; vesszejével rácsap a tengerre, mint ahogy Egyiptomban tette.
27. Azon a naponlekerül terhe válladról,igája leszakad nyakadról.Elvonul Samária mellett,
28. Ajba érkezik, átvonul Migrónon,Mikmászba rendeli fölszerelését.
29. Átvonulnak a hágón,Gebában térnek éjjeli szállásra.Remegés tör Rámára, Saul Gibeája menekül.
30. Sikolts hangosan, Gallím leánya,figyelj rá, Lajis, felelj rá, Anátót!
31. Madméná elmenekült,Gébím lakói elrejtőztek.
32. Még ma odaér Nóbba,öklével fenyegetiSion leányának hegyét,Jeruzsálem dombját.
33. De az Úr, a Seregek Urakegyetlenül levagdalja az ágakat,a sudár termetűeket kivágja,és elterülnek a magasra törők.
34. Kivágja fejszével az erdő bozótját,ledőlnek Libánon büszke cédrusai!