1. Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!
2. Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz,
3. és ezt mondta: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.
4. Ekkor így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz:
5. Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.
6. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.
7. Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet kijelentett:
8. visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
9. Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:
10. Már azt gondoltam,hogy életem delén kell átmennema holtak hazájának kapuin,megfosztva még hátralévő éveimtől.
11. Azt gondoltam,hogy nem látom többéaz Urat az élők földjén,nem láthatok többé emberta világ lakói között.
12. Hajlékomat lebontják,mint a pásztorok sátrát,megfosztanak tőle.Összetekeri életemet,mint takács a kész vásznat,elvágja az Úr életem fonalát;még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!
13. Reggelig igyekeztem megnyugodni,de úgy törte össze minden csontomat,mint az oroszlán;még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!
14. Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó,úgy nyögtem, mint a galamb.Szemeim bágyadtan néztek a magasba:Uram, szenvedek, segíts rajtam!
15. Mit szóljak? Hiszen amit megmondott,azt tette velem.Messze elkerül az álomlelkem keserűségére.
16. Uram, az éltet mindenkit,és engem is az éltet,hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem!
17. Bizony, javamra válta nagy keserűség.Hiszen megmentettélaz enyészet vermétől,és hátad mögé vetettedminden vétkemet.
18. Mert nem a holtak hazájábanmagasztalnak téged,nem a halottak dicsőítenek,akik már leszálltak a sírba,hűségedben nem reménykedhetnek.
19. Az élő, csak az élő magasztalhat téged,akárcsak én most.Az apák tanítják fiaiknak,hogy te hűséges vagy.
20. Megszabadított engem az Úr,pengessük hát a lantotaz Úr házábanegész életünkben!
21. Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.
22. Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek az Úr házába?